A postamacis bank szlogenírójaként is gyakran "jeleskedő" Gréczy ugyanis nem átallotta vezércikkében leírni a következőket: "Felkerült a listára az az együttes, amelynek mind az öt tagja kitüntetést kapott, holott a szereposztás alapján igazán a konzervatív zeneszerző és a liberális szövegíró kettőse alkotott a zenekari múlt után a kőszínházban is maradandót. A politikai megközelítést itt egy közös elismeréssel váltották ki."
A Népszabadságnál szellemi otthonra lelő Gréczy Zsolt az első kettessel kezdődő esztendőben "a művészeti díjak mögött is meghúzódó politika" miatt dohogott előző lapjában. Azóta már nem tesz ilyet, mert Gréczy-mércével nyilván idilli az állapot a kultúrában. Bekövetkezhetett - a szerző érzése szerint bizonyára - az akkor óhajtott állapot. "Úgy tűnik, a mai fiatal, de túl gyorsan öregedő vezetést is fel kellene váltania egy másik generációnak, hogy a művészetről, kultúráról és a sajtóról ne a politika melléktermékeként, hanem önmagáért essen szó" - írta még kétezerben Gréczy.
De nem következett be ez a szerző legújabb írásában sem. Gréczy - kétezerben is berzenkedett ellene - elfelejtette tudatni olvasóival, hogy Pásztory Zoltán Kossuth-díjas művész temetésére nem küldött koszorút a kultusztárca. Így Bródy János kivételével az Illés együttes tagjai nem kívántak Bozóki Andrással egy sátorban tartózkodni. A Népszabadság szerzője azonban egy dologban következetlen. Az afférról csak a miniszterrel szóba álló "liberális szövegírót" kérdezte meg, aki természetesen elmondja a lapnak: "...Bozóki tevékenysége pedig például a rockzene szempontjából rendkívül pozitív."
Kedves Gréczy Zsolt, az ilyen írások miatt kénytelenek kéretlenül is a kultúráról, a művészetről és a sajtóról mint "a politika melléktermékéről" gondolkodni sokan, újságolvasók.

fideszfrakcio.hu