Ez annyi pénz, amelyből 19 kilométernyi autópályát képes építeni az ország jelenlegi vezetése, viszont kétszer annyi, amennyi veszteséget képes volt összehozni nemzeti légitársaságunknak az elmúlt évek pazarló, dilettáns vállalatvezetése. A több mint másfél évszázadot megélt magyar vasutat az ócskavas értékére devalváló akciót az a gazdasági miniszter fogja végrehajtani, aki a június 8-i vasutasnapon még arról szónokolt az ünneplőknek, hogy a kormány kiemelten törődik a XXI. századi modernizáció szimbólumaként kezelendő vasúttal.

Ide jutottunk a XIX. századi, valódi gazdaság- és közlekedésfejlesztéstől: impotens vezetők hazudozásáig, Baross Gábortól Kóka Jánosig, Széchenyi gróftól Gyurcsány(i)ig. A hónapok óta húzódó, a MÁV (és az ország) vezetését nemzetközi nevetség tárgyává tevő százmilliós vonatbeszerzési tender után most - a Népszabadság vastagon szedett címét idézve - kézi vezérlésre vált az állami vasút. Kóka orvosdoktor, negyvenöt öltöny ruha tulajdonosa ezentúl s. k. intézi a MÁV Rt. ügyes-bajos dolgait is. Ez ám a karrier, a sokat emlegetett, szent piacgazdaság, valamint a szabad, korszerű európai versenyszellem még nagyobb dicsőségére.

Mai, kényszerpályán haladó világunk életében a két-három legfontosabb dolog közé tartozik a közlekedés. Napjaink baljós előjelű, érezhetően történelmi súlyú energiaválságát éppen a kombusztiós - belső égésű - motorok féktelen elterjedése idézte elő, amelynek következményeként máris fegyverrel igyekszik a vészesen fogyó kőolajhoz jutni, aki megteheti. Köztudott, hogy a szárazföldi - de még a szintén pazarló légi - közlekedéssel szemben is takarékos és környezetkímélő alternatíva a vasút. Jellemző, hogy az amúgy szintén a javak felélésére és korrupcióra hajlamos brüsszeliták is a vasútfejlesztést preferálják az unión belül az individuális motorizációt szolgáló autópálya-építés helyett. Erre fel nálunk, az országot félrekormányozó, ballépések százával hablatyoló szocialisták és szabad demokraták üzenet értékű döntéssel ráteszik a kést az amúgy is beteg magyar vasútra. Próbálnák meg ugyanezt megtenni az olasz, francia, német, spanyol, svájci vagy angol vasúttal az ottani kormányok, három nap alatt elsöpörné őket a népharag, de legalábbis a szervezett dolgozói érdekvédelem ereje.

Ezzel szemben nálunk - az éppen egy éve saját magát hatalomra trükköző Gyurcsány vezetésével - folytatásos botránysorozat zajlik. Az eladósított Malév cinikusan 1, azaz egy forintra történt leértékelése és küszöbön álló elherdálása, a gazdaságunkat és a mindennapi életünket máris megbénító, tűrhetetlenül magas üzemanyagárak, a vezetésben eluralkodó kapkodás, a kirívó fejetlenség és céltalanság, s mindez a fedezet nélküli, ostoba és pökhendi "kommunikációval" kísérve egy harmadik világbeli, korrupt és romlott banánköztársasághoz kezdi hasonlítani Magyarországot.
A nehezen elképzelhető gerincbántalmaira hivatkozva napokra ravaszul a háttérbe vonult kormányfő most az egyik (számára) legmegbízhatóbb üzletember-miniszterére ruházta át a nemzeti vasúttársaság tényleges vezetését. Teljes döntési joggal. Az ismertté vált kondíciók mellett, a cég legatyásítása révén a MÁV-ot végképp vakvágányra tolhatják. Csekély vigasz, hogy a kormány máris azon tartózkodik.

Forrás: Ludwig Emil, Magyar Nemzet, 2005. augusztus 18.