Távol álljon tőlem, hogy a köztársasági elnök üzeneteit önkényesen dekódoljam, szavaiba oly tartalmakat képzeljek bele, amelyekre ő nem gondolt, ám egy ilyen röpke elemzésféle szükségképpen szubjektív lesz. Ennek tudatában mondom, hogy a beszéd számomra elsősorban önértékelésünk zavarairól, hiányos önbecsülésünkről szólt. Ha számba vesszük, hogy mi maradt a tizenöt évvel ezelőtti rendszerváltó lendület legfőbb eszményeiből, alapvető követeléseiből, felemás eredményre jutunk. A demokrácia, ha döcögve is, de működik, átmeneti elgyengülései ellenére hosszú távon erősödik. A semlegesség ideálját önszántunkból feladtuk, a függetlenségünk körül azonban nincs minden rendben. Nem formailag senki nem vonja kétségbe, hogy hazánk független állam, de mintha az illetékesek nem tudnának megfelelően élni vele. Mert a szuverenitás nemcsak azt jelenti, hogy külső hatalmak nem szólnak bele belső ügyeinkbe, hanem azt is, hogy országunk és nemzetünk érdekeit kifelé is képesek vagyunk megjeleníteni, és többé-kevésbé érvényesíteni. Erre vonatkozhatnak az államfő olyan kitételei, mint "Szent István igazi nagysága abban rejlik, hogy szuverén módon határozta meg Magyarország helyét az akkor világban", vagy "Miért kellene nekünk nemzetközi kérdésekben mindig csak alkalmazkodni, mintát követni? Tanuljuk meg István királytól, hogy képesek vagyunk önálló hozzájárulásra, önálló teljesítményre Európa és a világ dolgaiban". Meg kéne szabadulnunk végre attól az ötven éve ránk erőltetett, rossz beidegződéstől, hogy kis országként a nagyhatalmak kiszolgáltatott játékszerei vagyunk, s ezért folyton a jóindulatukra apellálunk, önállóságunk meg kimerül abban, hogy magunkat becsapva a nemzet érdekének állítjuk be a diktátumaikat.
Sőt fölös buzgalmunkban olykor azt is teljesítjük, amit nem kérnek, nem várnak el tőlünk. A köztársasági elnök hangsúlyozta, jó döntés volt az unióba való belépésünk, ugyanakkor "legyünk tudatában annak, hogy európai mércével mérve középhatalom vagyunk. Van beleszólásunk abba, mi történik az unióban, hogy mi történhet az unióban". Természetesen ostobaság lenne az ezer évvel korábbi viszonyokat napjainkra kivetítve birodalmi álmokat kergetni, a térség vezető államának szerepére ácsingózni.
Magyarország nem tud, nem is akar sem katonai, sem gazdasági erővel nyomást gyakorolni a közeli és távolabbi államokra. Szent István életművének tanulságait nem itt kell keresni. Ám uniós tagságunk nem jelentheti azt, hogy megint egy "Nagy Testvér" kegyelmére bízzuk magunkat, hálásan a nekünk juttatott morzsákért. Sólyom László szavait idézve: "Igaz, hogy az Európai Unió döntéshozatala nem eléggé demokratikus, de használjuk ki az itthoni demokráciát annak meghatározásában, hogy mit kell képviselnünk Brüsszelben." Legyen bátorságunk kezdeményezni, aktívnak lenni, egyenrangú partnerként viselkedni, István király művét folytatni, megmutatni a "bennünk lévő jót". Felejtsük el örökre a "merjünk kicsik lenni" típusú megalázkodó és megalázó "realitást".
Ennek az egészséges, a valódi realitást tükröző önértékelés az első és legfontosabb feltétele. Nem véletlen, hogy Sólyom László miként foglalta össze Szent István ma is érvényes tanításának lényegét: szuverén helymeghatározás, öntudat és önbecsülés.

Ugró Miklós; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu