"Alulírott protonotárius kanonok - írta augusztus 10-én kelt levelében Witz Béla -, Budapest Vicariusa, mint a Szent Jobb kinevezett és hivatalos őre, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok az amerikai misszió nagyra becsült vezetőségéhez, hogy sokat jelentő intervenciójával legyen előmozdítója annak, hogy nemzetünknek drága kincse mielőbb hazakerülhessen. A magyar katolikus világ lelkierejének, bizalmának és hitének növelésére a dicsőséges Szent Jobb hazakerülése nagy hatással lesz, miért is kérésemet tisztelettel megismételve maradok mély tisztelettel: Witz Béla, protonotárius, kanonok, az esztergomi káptalani helytartó budapesti helynöke."

A levél keltezése napján Witz személyesen adta át a kérvényt Kovács György István alezredesnek, az amerikai katonai misszió tagjának, aki megígérte: mindent elkövetnek, hogy a kérést teljesítsék. (Kovács György alezredes 1904- ben Debrecenben született, Budapesten a Barcsay Gimnáziumban tanult, és 1921-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. Budapestre érkezése után, 1945-ben az alezredest szoros kapcsolatok fűzték a magyar közélethez, sűrűn levelezett a kulturális élet jeles képviselőivel is.) Kovács a fenti levél átvétele után azonnal munkához látott, jóllehet kevés remény mutatkozott rá, hogy tíz nap alatt eleget lehessen tenni a kérésnek. De tudta, mit jelent Magyarországnak Szent István ünnepe, és hogy annak bensőséges voltához milyen szorosan kötődik a szent ereklye jelenléte.

Az amerikai katonai misszió két tisztje, Henry G. Simmonite ezredes és Edward I. Czerniuk őrnagy Kovács Györggyel útra kelt Salzburgba, hogy felkeressék Rohrbach érseket. Az amerikai katonák ugyanis - miután egy barlangban megtalálták - az ő gondjára bízták a Szent Jobbot. Az érsek nem volt Salzburgban, ám a küldöttség tagjai megtudták, hogy a szent ereklye kiadatásához a Vatikántól kell engedélyt kérni, így az Ausztriában állomásozó amerikai erők parancsnokához, Clark tábornokhoz fordultak segítségért.

Augusztus 15-én küldték el levelüket XII. Pius pápához, melyet az Egyesült Államok szentszéki nagykövete továbbított a Vatikánba. A szentatya válasza augusztus 17-én, pénteken érkezett meg, melyben azt írta: amennyiben az amerikai misszió küldöttsége biztosítja, hogy a szent ereklye épen és sértetlenül érkezik meg Magyarországra, megengedi, hogy hazavigyék. Ezután már csak az érsek hozzájárulása hiányzott, aki éppen a Salzburgtól négyszáz kilométerre fekvő Luggauban tartózkodott.

Mivel a küldöttséget szorította az idő, azonnal útnak indultak. Attól tartottak ugyanis, hogy nem érnek vissza Budapestre augusztus 20-ig. Száguldó tempóban, este fél tízkor értek fel a Gross-Glockneren keresztül a 2900 méter magas hegycsúcsra. Ott azonban hó és köd akadályozta őket. A csúszós úton csak lassan érték el a főpap tartózkodási helyét. Rohrbach érsek először kereken kijelentette, hogy nem adja oda a Szent Jobbot, mert nem hiszi, hogy sértetlenül Magyarországra tudják juttatni. Végül azonban, kétórás győzködés után, előhúzta annak a salzburgi páncélszekrénynek a kulcsát, amelyben az ereklyét őrizték. A küldöttség augusztus 18-án, szombaton érkezett vissza Salzburgba, és este tízkor átadták nekik a Szent Jobbot. Bár halálosan fáradtak voltak, éjfélkor elindultak Budapest felé.

Velük tartott Dieffenbach százados tábori lelkész, egy másik autóban pedig fegyveres amerikai katonák kísérték őket. Vasárnap hajnalban érkeztek Linzbe, ahol a tábori lelkész misét mondott egy katonai kórházban a küldöttség számára. Pihenésre nem volt idő, megfürödtek, reggeliztek, és folytatták útjukat. Az időjárás itt is rossz volt, viharban, csúszós úton, két defekttel hátráltatva, egymást váltva vezették a szent ereklyét szállító gépkocsit.

Bár Witz Béla már lemondott róla, hogy a küldöttség időben megérkezik, a Szent Jobb augusztus 19-én este hét órára a magyar fővárosba ért. Az angolkisasszonyok zárdájában helyezték el, az átadásra másnap délben került sor a tanácsteremben. Pontosan két órakor Mater Ritter, az angolkisasszonyok főnöknője irányításával Simmonite ezredes, Kovács György alezredes, Czerniuk őrnagy és Schmergel őrmester a tanácsterembe hozta az egyszerű faládában elhelyezett, gyönyörű kristályüveg ereklyetartót, majd Dieffenbach százados kiemelte a ládából, és a tanácsteremasztalára helyezte. William S. Key altábornagy, az amerikai katonai misszió vezetője meleg szavakkal adta át a magyar nemzet szent ereklyéjét Witz Bélának. Az átadáson magyar részről jelen volt Zsedényi Béla, a nemzetgyűlés elnöke, aki a Nemzeti Főtanács élén az államfői posztot is betöltötte, Gyöngyösi János külügyminiszter, Vörös János honvédelmi miniszter, gróf Teleki Géza kultuszminiszter, Nagy Ferenc újjáépítésügyi miniszter és Balogh István miniszterelnökségi államtitkár. A fővárost Kővágó József alpolgármester képviselte.

A közvélemény a rádióból értesült róla, hogy az amerikai katonai misszió Salzburgból Szent István napjára visszahozta a Szent Jobbot. Hatalmas lelkesedés lett úrrá a híveken. Nemcsak Budapest összes plébániájáról, hanem a főváros környékéről is hosszú menetben zarándokoltak, hogy részt vegyenek a Ferencesek templomából induló, a Szent Jobbot kísérő könyörgő körmenetben.

Az ünnepi körmenet után tízezres tömeg vonult a Kossuth térre, az amerikai katonai misszió ablaka alá. Időközben eleredt az eső, de nem zavarta az ünneplőket, kiabáltak, éljeneztek, vallásos énekeket énekeltek. Az amerikai küldöttség tagjai meghatódva nézték a tömeget, a szeretet ezen megnyilvánulása az elmúlt napok minden fáradalmáért kárpótolta őket.

Kovács György alezredes 1945. augusztus 21-én Drahos János káptalani helytartótól a következő levelet kapta: "Üresedés lévén, az ősi esztergomi érseki szék, melynek betöltője egyben az ország hercegprímása, ezeket a sorokat mint a főegyházmegyének az üresedés idején kormányzója, káptalani helytartója vagyok bátor Alezredes Úrhoz intézni. Ezúton is boldogan óhajtom kifejezésre juttatni azt a szavakban elég mélységgel és elég erővel ki nem fejezhető hálát, amely romos székesfővárosunk hívő seregét, sőt minden nemesen érző lakosát pillanatok alatt és órákon belül az egész ország hívő magyar népét elöntötte és eltöltötte arra az örvendetes hírre, hogy első apostol királyunknak, Szent Istvánnak, nemzetünk felett ezer év óta áldóan őrködő dicső jobbja számkivetésből, amelybe illetéktelen kezek erőszakkal hurcolták, a nagy és szabadságszerető amerikai nép itt időző és talpra állásunkban megértő jóakarattal közreműködő érdemes missziójának közvetítésével épen és sértetlenül a hazai földre visszakerült."

Kovács György két éven át próbálta elősegíteni a magyar demokrácia megteremtését, harcot folytatva a kommunista diktatúrát előkészítő szovjet hatalommal szemben. Ennek következményeként egyik bécsi útja alkalmával a Szviridov altábornagy vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem engedélyezte a visszatérését, ezért 1946. december 27-én visszautazott az Egyesült Államokba, ahol tartalékos állományba helyezték. Az alezredes 1960. szeptember 18-án Bejrútban, Libanonban, a külügyminisztérium tengerentúli missziójának szolgálatában hunyt el.

Haas György, Heti Válasz

fideszfrakcio.hu