A kabaréba illő helyzet leginkább azért alakult ki, mert önmaga csapdájába esett a szociálliberális kormányzat prominensei által dirigált - kézzel vezérelt - magyar államvasút. A motorvonattenderen végképp eldőlt: a piaci fundamentalizmusra, a magántőke mindenhatóságára, a külső szállítókba vetett határtalan bizalomra épülő rendszer a MÁV-nál is megbukott.
Nem csupán az történt ugyanis, hogy harminc járművet megvásárol a vasúttársaság, az ország legnagyobb foglalkoztatója harminc évre adna megbízást ugyanannak a szállítónak a vonatok karbantartására, takarítására is. Azaz - Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter szavaival élve - egy kézbe összpontosul minden, mert ez viszi előre a dolgokat. No persze. Hiszen az egy kéz politikája már a szocializmusnak nevezett előző rendszerben is olyannyira bevált, hogy térségünkben negyven év múltán, csődtömeget maga után hagyva rekordgyorsasággal omlott össze.
Úgy tűnik, a jelenlegi kormányzat hasonló búcsúra készül, így nem csoda, hogy a motorvonatügyben is teljes a káosz. Harminc évre előre ugyanis igen nehéz "belőni" a korrekt árat, a feltételeket, hogy melyik pályázó nyújtott be most jobb ajánlatot. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a piaci kockázat menynyivel emeli majd meg a költségeket az adófizetők számára. Némi iróniával azt a következtetést lehet levonni: az ország legnagyobb cége nem tartja magát alkalmasnak arra, hogy harminc motorvonatot karbantartson, üzemeltessen, takarítson.
Ráadásul a világgazdasági és politikai folyamatokat figyelembe véve sok minden változhat a szállítók körül, így nagy merészség ilyen futamidőre szerződést kötni. Igaz, a kormánykoalíció erősebb tagjának ezen gondolkodása érthető, volt elég idejük ahhoz, hogy megszokják a megnyugtató állandóságot.
A pályázók számára nagy a tét: a tendergyőztes a jelenlegi 30 után később akár 150 motorvonatot is szállíthat, hiszen a MÁV járműparkját előbb-utóbb meg kell újítani. A kiskapukat, a közbeszerzési pályázat, no meg a piacfoglalás lehetőségét kihasználva a cégek úgy adtak ajánlatot, hogy a legtöbb pontot érjék el a tenderen, ami miatt támadhatóvá vált az eljárás. A motorvonattender fiaskójával sikerült kiállítanunk a bizonyítványt a közbeszerzési rendszerünk "hatékonyságáról", a magyar állami vasútról és Magyarországról is.
Persze az ügy igazi vesztese nem a tendervesztes lesz, hanem a lakosság. A motorvonattender ugyanis már mindenről szól, csak az adófizető utas kiszolgálásáról nem. Arctalan, demokráciának csúfolt közéletünkben mellékszereplőnek érezhetjük magunkat mi, állampolgárok.
Igaz, talán nem is kell emiatt rosszul éreznünk magunkat. Ki akar ugyanis a mai viszonyok közepette főszereplő lenni?

Putsay Gábor; Magyar Nemzet

mno.hu - fideszfrakcio.hu