Helymeghatározásában szuverént. Öntudatosat. Önmagát becsülőt.
Szerencsésebb nemzetek lakta országfajtát. Olyat, amilyenné az elmúlt tizenöt évben még nem érettünk meg.
Alighanem azért, mert még a múltunk foglyai vagyunk. A szocializmus megülte az agyakat, s a Nagy Testvértől való félelem összezsugorította a vágyainkat.
A rendszerváltozás óta nem Sólyom László az első öntudatos, önmagát becsülő és szuverén Magyarországról álmodó politikusunk, aki a határon túli magyarok ügyét a magáénak érzi. Ilyen volt Antall József, aki tizenötmillió magyar miniszterelnökeként tekintett feladatára. Ilyen volt Orbán Viktor is, aki a magyarság határokon átívelő egyesítését tűzte célul kormánya elé. S ilyen volt Mádl Ferenc is, aki világossá tette, hogy a kettős állampolgárság ügyében kinek az oldalán áll. Mindhármójuk elszenvedte a szocialista és szabad demokrata politikusok és véleményvezérek önértékelési zavart emlegető vádját. Ha nemzetről, Szent Koronáról, a hivatalok fellobogózásáról, évfordulók méltó megünnepléséről esett szó, a baloldal hangadói rendre nacionalizmussal, kirekesztéssel, gyűlöletkeltéssel vádoltak. A 2002-es választások megnyerése után pedig az akkori MSZP-elnök fontosnak és szükségesnek gondolta a vesztesek szemébe vágni, hogy Magyarország megint mer kicsi lenni.

De ahogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, úgy azt is tudjuk, hogy a partot a lassú víz is kimossa. És látjuk. A köztársaság legújabb elnökének azon kijelentése elkerülte az össztüzet, amely arra biztatott: "legyünk tudatában annak, hogy európai mércével mérve középhatalom vagyunk". Ezért a kijelentésért polgári politikus elődeit verbális nyárson forgatták volna hetekig, míg most immár csak a Népszava horgadt fel azon, miként "középhatalmazza" magát egy szerencsétlen kis ország.
Ha jóhiszeműek vagyunk, arra gondolunk, hogy a baloldali politikusok is megértették a nemzetben rejlő, felszabadítható és jó célok szolgálatába állítható erő és energia pótolhatatlanságát. Felismerték - tanulva szomszédainktól-, hogy a szocialista nézeteknek nem kell feltétlenül kioltaniuk a nemzeti érzéseket. S arra is rádöbbenhettek, hogy pusztán az anyagi javakra koncentráló, a lelkekkel mit sem törődő politizálásuknak nincsenek tartalékaik, s a következő választásokat könnyen elveszíthetik.
Váltottak hát. A szocialisták kongresszusán piros-fehér-zöld zászlókat lengetnek. Gyurcsány Ferenc - a honi szokásoktól ugyan eltérően, amerikai teatralitással - szívére tett kézzel énekli a Himnuszt. MSZP-s szervezet Trianon-zászlót állít. Geszti Péterrel - sokak szívének és fülének kedves - dalt íratnak Magyarországról és a hazaszeretetről. És ez jó. Valamennyiünknek jó.
De mi tagadás, a szocialisták kettős állampolgárság elleni dühödt, lompos hazugságokat sem nélkülöző kampánya miatt mégsem űzhetjük a messzi távolba azt a rosszindulatú - ám tettek következetességével cáfolható - feltételezést, hogy ez az egész csak játék. Olcsó, érzelmes színjáték.

Csak elfelejtettek szólni a Népszavának...

Heti Válasz

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu