A momentán kormányzó szocialisták vezetőinek és szócsöveiknek verbális kapacitását az elmúlt héten az kötötte le, hogy a polgári ellenzék vezetője által a privatizációról mondottakat kommentálták. Mit kommentálták! Keresetlen szavakkal gúnyolták, hisztérikusan kikacagták Orbán Viktort, amiért a Fidesz elnöke nyilvánosan szóba merte hozni egyes állami javak magánkézbe juttatásának esetleges felülvizsgálatát.
A privatizáció lovagjából kormányfővé avanzsált Gyurcsány azt óhajtotta, minél előbb felejtsük el, amit Orbán mondott (ez a részéről duplán érthető), a beosztottai felelőtlenségről, azonnali kármentésről sipítoztak, a kezükből falatozó sajtó (vissza)államosítóként aposztrofálta a polgári kormány miniszterelnökét. A baloldali újságok címlapjain napokon át a rossz emlékű államosítás szó harsogott.
Van abban valami perverz báj, amikor azok, akik 1990 előttig az állampárt csecsein csüggtek, most az "államosításra készülő" polgári politikussal riogatják a népet. A sajnálatos történelmi valóság ugyanis az, hogy a szovjet fegyverek segítségével 1945-ben hatalomba fészkelődött kommunisták egyik fő fegyvere (a politikai reakció elleni harcban) éppen az államosítás volt.
Még dörögtek az ágyúk az ország nyugati felén, amikor "köztulajdonba" vették a 100 holdnál nagyobb úri birtokokat, illetve a 200 holdnál nagyobb paraszti földeket. Ez akkor még sokak számára jól hangzott, de amikor alig pár év múlva, a sztálini módszert utánozva már az apró, háztáji gazdaságokat is beverték a kolhozokba, világosan látszott az új rendszer viszonya a magántulajdonhoz.
1948-ra államosították a 100-nál több személyt foglalkoztató üzemeket, egy évvel később már a 10 fősnél nagyobb magáncégeket is elvették a gazdáiktól. A törvény megengedte a kisebb vállalkozások államosítását is, ha azt a népgazdaság érdekei szükségessé tették. A gazdasági célok forradalmi végrehajtását az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) munkatársai segítették.
1950-re gyakorlatilag az egyszemélyes, elnyomorított kisiparos műhelyeken kívül minden privát vállalkozást felszámolt a Rákosi és Gerő vezette kommunista pártállam. Államosították az iskolákat, óvodákat és intézeteket; szállodákat, panziókat, magánkórházakat, klinikákat és patikákat; színházakat, mozikat, kabarékat; nyomdákat, újság- és könyvkiadókat, taxikat, bérkocsikat és közlekedési magáncégeket, a privát tulajdonú vállalatokat és üzemeket minden iparágban, a kis- és nagykereskedelmet, az élelmet, fűszert, illatszert, zöldséget-gyümölcsöt, húst, hentesárut, műszaki cikkeket stb. árusító kisboltokat; a fodrász- és divatüzleteket, áruházakat, éttermeket, kávéházakat és kocsmákat, a mezőgazdasági feldolgozóüzemeket: vágóhidakat, konzerv-, tej-, cukor-, édesség-, szesz- és sörgyárakat; szőlészeteket és borgazdaságokat. Magánházakat és villákat, történelmi családok kastélyait; kertészeteket, erdőgazdaságokat, fa- és bőrfeldolgozó üzemeket. Természetesen mindent kártalanítás nélkül.
A vidéken '56-ra forradalmi hangulatot gerjesztő, erőszakos téeszesítést 1959-től folytatták, megint karhatalmi segítséggel. Az államosítás szinonimája - csak halkan kimondva - a kommunizálás szó volt, jelképe a gumibot, ideológiai háttere a tőkés kizsákmányolás elleni osztályharc. Az új köztársaság tizenötödik évében most az államosítás szándékával rágalmazzák Orbán Viktort az MSZP és társutas pártjának politikusai. Ehhez kell egy jókora adag arcátlanság. És ha valaki azt mondaná a felsoroltakra, hogy ezek már régi dolgok, van egy frissebb: a jelenlegi kormány tavaly, ha úgy tetszik, visszaállamosította az M5-ös autópályát.

Ludwig Emil, Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu