Felmentették a KSH tájékoztatási főosztályának vezetőjét és helyettesét is. (...) A Magyar Nemzet keddi száma szerint a két vezetőt a költségvetés helyzetével kapcsolatos egyik statisztikai jelentés nyilvánosságra kerülése miatt bocsátják el. Az MTI kérdésére először a KSH sajtóreferense is ezt közölte, majd később a hírt pontosította. A felmentések okáról azonban nem nyilatkozott." (Népszabadság, 2005. augusztus 31.)

A teljesség kedvéért hozzátesszük, a főosztályvezetőt és helyettesét nem rúgták ki, csak leváltották, főtanácsadóként tovább dolgozhatnak az intézménynél, ám továbbra is rejtély marad, hogy a sajtóreferens mit pontosított. Információink szerint a tájékoztatási főosztály vezetőit azért küldték el, mert nyilvánosságra került, hogy a költségvetés hiánya meghaladta az éves előirányzatot. A jelek szerint ezt a sajtóreferens is elismerte, majd később pontosított, a felmentés okáról nem nyilatkozik. Világos és egyértelmű, akár a szocialista statisztika. Ezek után aligha lehet belekötni a leváltás indoklásába, amely rövid, tömör, velős, kikezdhetetlen, haladó szellemű és legfőképpen szocialista módra pontos: csak.

Nemrég egyértelműen kiderült, hogy a magyar gazdaság fellendülésének egyedüli akadálya Mellár Tamás, a KSH akkori elnöke volt. Mellár kirúgása után a magyar gazdaság röppályára állt, minden szinten javultak az adatok, egyensúlyba kerültek a mérlegek, a makrogazdasági mutatók pedig egyenesen a II. ötéves terv csúcsait döntögették. Hogy Mellárt jogellenesen távolították el a hivatal éléről? A helyettesét, Soós Lőrincet is törvénytelenül rúgták ki, s a baloldal nagy ideológusának örökbecsű mondását adaptálva: ha egy embert ér justizmord, az tragédia, ha már kettőt, az statisztika. Ennek fényében az sem meglepő, hogy a bíróság által jogerősen megítélt kártérítési összeget nem kapták meg, ám erre az eljárásra is van egy adekvát, a magyar jogállamiság szubsztanciáját megragadó és összefoglaló baloldali magyarázat: "Na és?"

Nem túl szép, de tapasztalataink szerint bevett gyakorlat, hogy az úgynevezett közérdek olykor a jogot is felülírja, sőt, ha szocialista érdekről van szó, akkor magát az alkotmányt is sutba lehet vágni, annak amúgy is van valami liberális bája.

Ha csak a KSH-ban történnének furcsa, megmagyarázhatatlan, jogilag védhetetlen, törvénytelen események, akkor aligha lenne statisztikailag szignifikáns az a meglátásunk, hogy a kormány nem tűri meg a szakmai tisztességüket vállaló, önálló véleménnyel bíró, esküjük szellemében tevékenykedő, a nemzethez lojális személyiségeket a köztisztviselői karban, s főleg annak vezetői közt. Ám ha belegondolunk, hogy miféle visszataszító támadások érték a kormány részéről vagy kormányzati oldalról többek között Szász Károlyt, Kondor Katalint, Polt Pétert, Járai Zsigmondot, de még a köztársasági elnököt, Mádl Ferencet is, akkor nem lehet kétségünk, a koalíció kizárólag a neki el- és/vagy lekötelezett, elfogult, kézben tartható, igény szerint irányítható pártszolgálatosokat, engedelmes mamelukokat kíván látni az egyébként törvényileg garantáltan független intézmények élén.
Nem elfogadható, csak érthető törekvés ez részükről, de az árokbetemetés ígéretének álszentségén, a jóléti rendszerváltás kudarcán, a száz apró lépés idiotizmusán, a demokrácia deficitjén, mi több, még a költségvetési hiány mértékén sem segít.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu