A hosszabb ideje szökésben lévő, nemzetközi elfogató parancs hatálya alatt bujkáló szélvámos (-hámos? -káros?) kezén a magyar főváros nemzetközi repülőterén kattant a bilincs, amint éppen privatizálni akarta egyrészt a magyar légitársaságot (előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, bűnszövetkezetben és csoportosan!), másrészt az Airport Rt. után nyújtogatta vértől és arany-, valamint gyémánt-ékszerektől iszamos kezét, amelyből - mint később bevallotta - közép-európai légi bázist próbált fejleszteni, tranzitkártyájának kihasználásával. Mindezt a magyar hatóságok szerencsére időben felismerték, és a törvény teljes szigorával lecsaptak a magáról (és az elfogató parancsról) megfeledkezett jó nevű üzletemberről - mint már említettük: Schőn-Grál Henrich.

A sikeres akció után a helyszínen összehívott sajtótájékoztatón - az ügy és az ügyfél súlyára való tekintettel - megjelent a miniszterelnök is, akinek fokozott biztonsága érdekében a B terminált - központi bizottsági határozattal, egyszerű többséggel - haladéktalanul átnevezték Bourbon-szállásra. (Maître d'hôtel - annyi mint hőspincér; maîtresse - annyi mint szerető, ejtsd: matrac, magyarbálintul: Lorin, ejtés után: Sz. Ilona. De ez csak zárójelben, ha egyszer kiszivárgott. Gátszakadás.) A miniszterelnök ezúttal is ereje teljében volt. Először megénekeltette a teljes utaslistát, majd különféle jelszavakat gyakoroltatott a figyelmeztető sztrájk miatt amúgy is ráérő dolgozók először kisebb, majd nagyobb csoportjaival. ("Ki a jobb? Magyarok!" - "Mi csökken? Az infláció!" - "Még mi csökken? Az adó!" - "És még mi viszont ellenben? Az életszín... Rossebet! Mi zúgva száll, mint a győzelmi zászló, fennen? A fizetés! A jövedelem! Javadalom!" - "Boldogok vagytok? Azok vagyunk, s még boldogabbak leszünk, ha elolvassuk a párt kibontakozási programját. Ha egyszer majd ki tudunk bontakozni. Netán.") A hangulat annyira felforrósodott, hogy be kellett kapcsolni a légkondicionáló berendezéseket, ami átmenetileg túlterhelte a főkapcsolót, és kiment a világítás, szerencse, hogy ez alatt is tisztán lehetett látni a miniszterelnök fényes tekintete miatt. (Vagy okán.)

Amikor lecsillapodtak a kedélyek, a kormány első embere (ha innen nézzük) röviden és tárgyszerűen ismertette a nemzetközi (és hazai) sajtóval a gondosan kidolgozott akció részleteit. Először is - mondotta - pszichológiai térképet rajzoltak fel a körözött személyről, s az így összeállított személyiségjegyek alapján az elfogás többféle lehetséges variációját dolgozták ki. A többféle lehetőség közül leginkább kettő eredményességében bíztak a szakemberek.
Az egyik Schőn-Grál szenvedélyes vonzódására épített (volna), amelyet az eredeti magyar pálpusztai sajt iránt táplál. A Külügyminisztérium gondos előkészületeket tett egy nemzetközi pálpusztai szimpózium megszervezésére, a szervezés jól haladt (amelybe bevonták a francia büdös sajt nagymestereit is, akik pedig korábban páholyból tekintettek a különben méltán híres hungaricumra), végül mégis elálltak tőle, mert az utolsó pillanatban kiderült, hogy e klasszikus sajtot ma már csupán Szlovákiában állítják elő, de ott is csak lightos változatban, amelynek aromahatásában nem bízhattak eléggé, és kábító hatása is csak tizedrésze a mákénak. Így aztán Schőn-Grál másik releváns tulajdonságára kellett felépíteni a tervet.

A miniszterelnök érdekes előadást rögtönzött az egybegyűltek számára az ember és a magántulajdon viszonyáról, figyelemreméltó összefüggésekben idézve Marx Tőke című munkájának idevágó fejezeteit, valamint Lenintől (Vlagyimir Iljics Carlos) az Államadósság és forradalom alaptéziseit. (Mindebből jól látszott, hogy még mindig fölényes biztonsággal tudná letenni az alapvizsgákat a Marxista-Leninista Esti Egyetem pótfelvételijén. Foxi-Maxi Twenthieth Century.) Majd nagy vonalakban vázolta a darwini evolúciós elméletet, különös tekintettel arra, hogy az emberré válás folyamatában egyes egyedek farkasokká váltak (ember embernek), s a bírvágy elhatalmasodván rajtuk, az ilyenek aztán már nem kérnek, de vesz-ragadnak. (Vö. enyves kéz.)

- Ilyen embernek ismertük meg Schőn-Grál urat is - mondta elvi alapokon állva a miniszterelnök -, aki pedig eredetileg jó elvtárs volt, de aztán elragadta a privatizációs szenvedély. Már nem volt elég a gyár és nagyvállalat, amit magának épített, olyan lett, mint az egyszeri ci..., ro..., mint az a barátunk, akinek a kisujját nyújtja az ember, de az egész kezünket akarja. Megmondom őszintén, az ilyen ember ne használja a bróker nevet, mert azoknak becsületes társasága kiveti az ilyet magából. Nyilván ezt maga az üldözött is érezte, legutóbb, amikor felhívtam, hogy születésnapi jókívánságaimat tolmácsoljam mind a magam, mind Attila (hun van? előbb még itt volt... ja? hallgat) nevében, már egyenesen rosszízű megjegyzéseket tett a magyar gazdaságra. Lám! Ha valaki elindul egyszer a rossz úton, nem tud időben megállni. De mi azért vagyunk, hogy megállítsuk az ilyen embert. Tudtuk, éreztük, hogy ha meghirdetjük az Airport Rt.-t, könnyen lépre megy, s aztán mi majd májára, veséjére, később. Esetleg. Habár. Ez nem az Error Háza! És valóban így történt! Nézzenek erre a megtört emberre! Ugye, nem hiszik, hogy egyszer becsületes légügyi tisztviselő volt, aki álmában sem gondolt a magyar légitársaság és a földi kiszolgáló személyzet önös érdekű megszerzésére...

A miniszterelnök érces szavai kicsit elhalkultak az utolsó mondatainál, érződött, hogy nehezen tartja kordavillában személyes érzelmeit. De ugyanakkor a vállán nyugvó hatalmas felelősség nem engedi, hogy utat engedjen a megbocsátás szellemének. Közben Schőn-Grál elszundított. Amikor felrázták, tessék-lássék még éltette Hodorkovszkijt, Abramovicsot, a Chelsea-t és a kínai-magyar, illetve az orosz-távol-keleti-magyar barátságot (emlékezetből Vietnammal is próbálkozott, de véletlenül Kubát mondott), de az elfogadására kijelölt egységek hamarosan megint szorosan közrefogták. A rögtönítélő bíróság gyorsmozgású egysége gyorsított eljárásban házi őrizetet rendelt el, ekkor azonban váratlanul kiderült, hogy az őrizetbe vett bűnözőnek momentán nincs háza Magyarországon, ahol az őrizetét foganatosítani lehetne.

Most volt hát igazán jó és hasznos, hogy a miniszterelnök a helyszínen tartózkodott!

Hiszen egyedül ő utalhatta ki a Várban található Nemzeti Galéria épületegyüttesét átmeneti szállás gyanánt. Most, hogy a Munkácsy bezárt, szűkösen talán megfér benne a veszedelmes bűnöző erre a rövid időre, amíg a szigorú felmentő ítélet megszületik.

Schőn-Grál szépen köszönte a méltányos gesztust. (A sztrájkot különben felfüggesztették. A repülőtér kinyílt. Egy újabb tenderre.)

Kocsis L. Mihály, gondola.hu; 2005. szeptember 6.