Azt tudjuk, hogy az MSZP immár tizenhat éve folyamatosan identitásválsággal küzd, talán az állandó kampányolást javallották neki üdvös terápiának. De az is lehet, hogy Gyurcsány összekeverte a válságot a kampánnyal, esetleg azt hiszi, a két kifejezés egymás szinonimája. Ez utóbbi lehetőséget azért sem szabad gondos mérlegelés nélkül elvetnünk, mert eddig is gyakran tapasztaltuk, hogy a miniszterelnök egészen sajátos, a közmegegyezőtől gyökeresen eltérő jelentést tulajdonít egyes szavaknak, kifejezéseknek, fogalmaknak. A legkézenfekvőbb példánál maradva: az adóemelést következetesen adócsökkentésnek mondja, igaz, ezzel a szemantikai problémával nem egyedül küszködik, hiszen a pártján kívül Kuncze Gábor meg az SZDSZ is csökkentésnek véli az adók növelését.
Gyurcsány mostanában is több megnyilvánulásával erősítette ama megalapozott sejtésünket, hogy nincs tisztában bizonyos fogalmak tartalmával. Orbán Viktornak a privatizáció szabálytalanságait, törvénytelenségeit, káros elemeit felülvizsgálni szándékozó kijelentésére úgy replikázott, hogy meggondolatlan ötlet, mert veszélyezteti a jogbiztonságot. Érdekes megközelítése ez a jogbiztonságnak, hiszen azt hirdeti, hogy a korrupcióval, csalással, lopással szerzett tulajdon szent és sérthetetlen. Kíváncsiak lennénk arra a törvényi passzusra, amelyik kimondja: a bűncselekmény útján szerzett vagyontárgyak a tettest illetik, annak eredetét, megszerzésének módját firtatni, az elkövetőt számon kérni, vegzálni tilos, törvényellenes, felrúgja a jogállami normákat, mert kiszámíthatatlanná teszi a gazdasági környezetet, és súlyosan csorbítja a tulajdonhoz való jog biztonságát. Normális befektető ott tudná biztonságban a tőkéjét, ahol a gazdaság illusztris szereplői között csalárd eszközökkel meggazdagodott, közismerten korrupt, cégéres gazemberek és gonosztevők is vidáman garázdálkodhatnak, jogi védettségük, érinthetetlenségük biztos tudatában? Nem a bűnözők jogbiztonságáért ágál a mi derék miniszterelnökünk? Az is egyfajta jogbiztonság, de a mi identitásunk - kampány nélkül - azt diktálja, hogy csak a jogszerűen szerzett tulajdon szent és sérthetetlen, és az ilyen javak hatékony védelme jelenti a jogbiztonságot.
Meglehet, hogy most a populizmus rút bűnébe estünk, mert véleményünk egybecseng az "emberek" meggyőződésével, márpedig Gyurcsány ebben a témában egyértelmű eligazítást adott. Szerinte a populisták azok, akik az "emberre" hivatkoznak, velük szemben a demokraták kötelessége az, hogy irányt mutassanak. Ha jól értjük, ez annyit jelent, hogy az igazi, tőről metszett, szociálisan érzékeny demokraták magasról tesznek az "emberek" gondjaira, vágyaira, véleményére, ellenben utat (ajtót) mutatnak nekik, és aki attól sem boldogul, az magára vessen. Ezzel az az egyik baj, hogy akire Gyurcsány gondol, az nem a demokrata, hanem a diktátor, a despota, a zsarnok, a kényúr - folytathatnánk még, hisz' gazdag a szókincs, de erre az esetre a demokrata nem stimmel.
Nagyobb gond az, hogy Gyurcsány is demokratának tartja magát, és ha ily módon értelmezi a nép hatalmáért küzdő politikus közéleti ember hivatását, akkor kóros személyiségzavarai lehetnek, ami tulajdonképpen az identitásválság súlyosabb, elhatalmasodott formája. A kampány csak tüneti kezelést jelenthet rá, hoszszabb távon további szövődményekkel jár.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu