Az erőből politizálás elve kézi vezénylést erőszakolt rá. A rendszerváltozás utáni hangzavarban a balliberális pártok bojkottálták a kuratórium tevékenységét. Az idei országgyűlési választások óta a kuratórium létszáma teljes lett az MSZP és az SZDSZ küldöttei révén, de régi beidegződéseik még élnek, s megkeserítik a vezetés munkáját. Kondor Katalint a kormányzat közeli sajtó szinte naponta támadja, hol a Vasárnapi Újság "hangvétele" ürügyén, hol pedig holmi beszámolók késése miatt. Őt kerestük meg a rádió Pollack téri épületében.
- Két beszámolóról beszélhetünk. Az egyik a kuratóriumi elnökség elé került, témája a közszolgálatiság érvényesülése a 2002-es országgyűlési választás időszakának műsoraiban. Öt-négy arányban fogadták el; persze a kormánypártiak nem. A másik az éves elnöki jelentés. Ezt is kifogásolták, mondván, hogy "késik". Nevetséges kifogás, hiszen egyrészt időben kész volt, másrészt az elnöknek akkor kell beszámolnia, amikor a kuratórium erre hivatalosan felkéri. A felkérés augusztusban érkezett.

- Hogyan sikerül a kuratóriumi tagokkal együttműködni?

- Nekem nem kell a kuratóriummal együttműködnöm. Hatáskörömet a médiatörvény hajszálpontosan előírja, miközben tisztázza a tagok kapcsolattartási módozatait is. Ez olajozottan működik. Jóllehet nem vagyunk egy hullámhosszon, mi azért üdvözöltük, hogy az MSZP és az SZDSZ, igaz, már a hatalom birtokában, de mégiscsak elküldte a maga képviselőit a nagy kuratóriumba. Jelzem, az addigi csonka állapot sem a Magyar Rádió hibájából következett be. Szomorúan tapasztalom, hogy a rádió azóta a politikai csatározások színterévé vált. Elképesztő nyilatkozatok és megbélyegzések jelennek meg a médiumokban. Jóllehet elvünk az egyensúly megtartása, mégis, szokásos korábbi szerdai Orbán-interjúink miatt, nem kevésbé a vasárnap reggeli adásunk miatt, vétkes "jobboldaliaknak" titulálnak.

- Szitok volna a jobboldaliság?

- Nézetem szerint az a tény, hogy szitokszóként alkalmazható akár a jobboldal, akár a baloldal neve, megengedhetetlen egy demokráciában. Meg kell jegyeznem: semmiféle konkrétummal nem lehet támadni a Magyar Rádiót. Gazdasági helyzetünk kiegyensúlyozott, rövidesen megkapjuk a Kossuth rádió URH-s közvetítésének a jogát, egyebek között helyreállítottuk a rádió szimbólumának tekinthető pagodát.

- Hallani olyan véleményt, hogy az egyensúlyt a nagy nemzeti intézmények közül eddig egyedül a rádió tudta megteremteni. Mégis, ennek hiányára apellálva, a Medgyessy-kormányzat a köztelevízió után a közrádióra is rá kíván telepedni.

- Rengeteg hallgatói levelet, elismerést kapunk. A visszaigazolások arról győznek meg, hogy a köz, a Kárpát-medencei magyarság ügyét szolgáló rádióvezetés jó úton jár. De ha valaki panasszal óhajt élni, ott van az ORTT. Ezt sem mi, hanem a parlamenti pártok hozták létre.

- A rádióriporter Kondor Katalinról mit kellene tudniuk lapunk olvasóinak?

- Közgazdaságit végeztem, utána kerültem a Kossuth adó gazdaságpolitikai rovatához, s dolgoztam itt rengeteg helyen. Ismerem tehát a rádiót, mint a tenyeremet. Úgy tudom, az első olyan elnök vagyok, aki a szakmai bizonyítás valamennyi létrafokát bejárta.

- Magánemberként miként dolgozza fel a támadásokat?

- Aki egy ilyen poszton van a mi kis magyar világunkban, annak a "gyűrődéseket" bírnia kell, most ez a kötelességem. Van egy értékrendem, ez a kulturális értékek, identitásunk védelme nemzeti megmaradásunkért. Ehhez igazodva dolgozom.

- Tavaly azt nyilatkozta: "Kikérem magamnak, hogy bármely műsorszerkesztőnknek vagy közreműködőnknek lehajtott fejjel kellene járnia azért, mert egyesek megbélyegzik a műsorát, mindegy, hogy az jobboldali vagy baloldali műsor."

- Ebben az országban igen sokan szeretnék eljátszani a gondolatrendőr szerepét, s megmondani, miről hogyan szabad beszélni, s miről nem. Toleráns vagyok, nézetem szerint a legkülönbözőbb véleményeknek helyt kell adnunk műsorainkban, hiszen az élet nem csak fehér és fekete. A rádióban helye van az ízlésemmel ellenkező hangoknak is, de az embert és értékeinket taposó megnyilvánulásoknak nem hódolok be. S még valamit: az említett értékrend, amely szellemi múltunkban gyökerezik, időtállóbbá és európaibbá lesz, ha a nemzeti elkötelezettséggel párosul.

Bányoni Szabó István, Szabad Föld, 2002.09.20