A Központi Statisztikai Hivatalnál most ilyen szituáció alakult ki: tevékenysége aláaknázott terepen zajlik. Ezért aztán nem lehet egy kézlegyintéssel napirendre térni a legnagyobb ellenzéki párt szóvivőjének pár napja tett kijelentései fölött - Révész Máriusz szerint a KSH odáig süllyedt, hogy kézi vezérléssel, a Pénzügyminisztériumból irányítják munkáját.
A krízis eredetét abban a gyakorlatban kell felfedeznünk, melynek jegyében a mindenkori hatalom természetesnek véli, hogy néhány fontos szakmai szervezet élére saját bizalmi embereit helyezze. Így a rendszerváltás utáni időszakban a statisztikai hivatal elnöke (is) mindig az aktuális kormányhoz közel állónak tekintett személy lett.
A kézi vezérlés gyanúja azonban egészen addig nem fogalmazódott meg nyíltan, amíg a jelenlegi koalíció nem cserélte le az Orbánék idejében kinevezett Mellár Tamást. A botrány akkor azért robbanhatott ki, mert az előző ciklusban módosított statisztikai törvény értelmében a KSH elnökének és az elnökhelyetteseknek a mandátuma hat esztendőre szól. Mellár perre ment, és nyert: a jogerős döntés szerint elmozdítása törvénytelen volt. A folyamat azonban nem állt meg ennél a pontnál, augusztus végén a hivatal egyik, ugyancsak elmozdított elnökhelyettesének perében a másodfokú bíróságon hasonló döntés született. Sőt a másik elnökhelyettest épp olyan körülmények között bocsátották el, mint a mostani pernyertest - annak rendje s módja szerint ki is mondta tegnap a bíróság, hogy eltávolítása törvénytelen volt.
A kormányzat érzi a bajt, mert az utolsó szalmaszálba kapaszkodva, a KSH jelenlegi vezérkara nevében, törvényességi kérelemmel kérdőjelezte meg a Mellár ügyében hozott ítéletet. Esélytelen próbálkozás, mert amikor ennyi bírósági döntés találja egyértelműen illegálisaknak a leváltásokat, csak a csodára várva hihet valaki a fordulatban.
Ilyen körülmények között természetes, hogy az ellenzék a kommunikációs igazgató leváltását is azon bizonyítékok sorába helyezi el, amelyek a KSH függetlenségének felszámolására mutatnak. Majd megemlít egy tavalyi eset is: a hivatal elismerte, hogy egy kiadványából az egészségügyi tárca kívánalma nyomán hagyott ki néhány kellemetlen adatot.
Az ember csak áll, és bámul. Mikor már egy közepes sakkozótól is joggal lehet elvárni, hogy legalább egy lépéssel előre mérje fel húzásai lehetséges következményeit, akkor felelős politikusok döntéseiben az előrelátás halvány jelei sem fedezhetők fel. A Fidesz pártkatonái most mazsolázhatnak a KSH-ból származó mutatók között, és amelyik nem kedvükre való, rávághatják: kézi vezérléssel kozmetikázta a hatalom. Az elültetett gyanúra pedig csak olyan semmitmondó választ lehet adni, amilyennel a pénzügyminisztériumi államtitkár próbálkozott: "A Fidesz válságkommunikációt folytat." Ez talán igaz, de az adatok manipulálásának lehetőségét - az előzmények ismeretében - egyáltalán nem zárja ki. Mint ahogyan minden, az intézményen belüli esetleges személyi változásra rámondhatja, hogy politikai nyomás eredménye, és szintén a ferdítéseket szolgálja.
Vesztese lett a KSH-ban véghezvitt változásoknak az egész ország. A statisztika feladata, hogy valósághű képet adjon a társadalom, a gazdaság, a tulajdonviszonyok, a környezet állapotáról és változásairól az államhatalmi és a közigazgatási szervek, valamint a társadalom számára - mondja ki a törvény. Csakhogy a statisztikai adatok mostanában - a sok botladozástól - sérülten jutnak el a címzettekhez. Amikor pedig a közvélemény nem hiszi el fenntartás nélkül azt, ami a KSH közleményeiben áll, akkor a bizalmi válság erőt vehet az egész társadalmon. Nemzetközi szavahihetőségünk szintén veszélybe kerülhet.
Egyetlen pozitív következménye talán mégis lesz a statisztikai hivatal megingásának: a mindenkori hatalom lassan felfogja, hogy a szakmai szervezetek körüli politikai célú áskálódás veszélyes üzem. És sokszor nincs is hozadéka.

Neumann Ottó, Magyar Hírlap