Elnök Asszony, Tisztelt Országgyűlés, Köztársasági Elnök Úr!
Miniszterelnök Úr beszédét hallgatva, a beszéd nagy részére egy kapkodó, ideges beszédmód, hadaró stílus volt jellemző. Miért ez az ideges hang, miniszterelnök úr, miért ez a hadaró stílus? Miért ez a kipirult arc, minek ez a hevület? Ne harcoljon, Miniszterelnök Úr, messze még a kampány! Ne harcoljon, inkább kormányozzon. És, ha jó döntéseket terjeszt a ház elé, mi azt szívesen támogatjuk. Mint ahogy szívesen támogatjuk asz Ön utolsóként bejelentett döntését: a kormány azt javasolja, hogy a benzin adója csökkenjen. Régóta kérik ezt Öntől a magyar választópolgárok, régóta kérik a fuvarosok, a taxisok - örülünk, hogy meghallotta az ő kérésüket, meghallotta az ő hangjukat. Nekem kicsit talányos, hogy miért kellett ezért Kínába menni, tehát egészen Kínáig elmenni, de a lényeg az, hogy Ön végül is módosította korábbi álláspontját, akárcsak néhány héttel ezelőtti álláspontját, és ezzel ne is foglalkozzunk! Ne foglalkozzunk azzal, hogy egy héttel ezelőtt az Ön pénzügyminisztere, szóvivője, sőt, maga is azt mondta, hogy nem lát lehetőséget a benzin árának csökkentésére, az adótartalom csökkentésére, de örüljünk, hogy a kormány ezt a döntését meghozta. Mi szívesen támogatjuk ezt, és támogatjuk természetesen a házszabálytól való eltérést is, hogy minél hamarabb megszülethessen ez a döntés.
Ami beszédének elejét illeti,

néhány percig azt hittem, hogy Révai József szelleme költözött vissza a ház dalai közé.

Hiszen Ön az országgyűlésben azt is mondanom, hogy 15 éve példátlan módon, többet foglalkozott a Fidesz elnökével, az ellenzék szerepével, mint a kormányra váró feladatok felsorolásával. Különösen meglepő volt számomra, hogy fölidézte az Orbán Viktorral folytatott tévévitáját, és az még feltűnő volt, hogy Ön ezt a vitát két hónappal később, itt a akarja megnyerni.
Élénken él még előttem az a kép, amikor Gyurcsány Ferencnek elakadt a szava.

Amikor a számok embere először szembesült a számokkal,

amikor azt hallhatta Orbán Viktortól, hogy a polgári kormány időszakában magasabb nyugdíjemelésre került sor, mint az Önök eddigi időszakában. Ráadásul ezt az Ön szociális minisztériumának adataira hivatkozva mondhatta Orbán Viktor.
Ön beszélt a populizmusról mint fő veszélyről. Miniszterelnök Úr! Biztos, hogy ez a fő veszély? Biztos, hogy nem a növekvő munkanélküliség? Nem a növekvő szegénység? Nem a növekvő jövedelmi különbségek? De ha már populizmusról beszélt... Vajon az nem populizmus, ha valaki azt mondja a választási kampány hevében, hogy garantálom, nem lesz gázáremelés? És az nem populizmus, hogy ha azt is mondja: garantáljuk, nem lesz gyógyszeráremelés? Az Orbán Viktorral folytatott vitájában Ön azt mondta, hogy nincs ingyenebéd. Ennek ellenére Önök 2002-ben mégis ezt ígérték. Ingyenebédet az óvodásoknak és a bölcsődéseknek. Ingyen tankönyvet minden általános iskolásnak! És ingyen utazást minden diáknak. Teljesítették ezeket az ígéreteket? És ezek az ígéretek populizmusnak minősülnek, Miniszterelnök Úr!?
Ön is érintette beszédében a privatizációt. Beszélt arról is, hogy egy demokratikus államférfitól mi várható el. Egy demokratikus államférfitól leginkább az várható el, hogy pontosan idézi politikai ellenfelének szavait. Ön nem ezt tette. De hogyha már a privatizációról beszélünk, akkor tegyünk fel néhány kérdést itt, a Ház falai között. Lehet-e jó gazda az állam? Nyugat-Európában úgy tűnik, lehet, merthogy Nyugat-Európában, az Európai Unió tagországaiban, 30 százalék az állami tulajdonnak az aránya a magántulajdonnal szemben. Sőt, van olyan ország, mint Franciaország, ahol 40%-os az állami tulajdon. Ami jó egy külföldi államnak, miért nem jó a magyar államnak? Hadd idézzem fel Önnek egy nyári privatizációs döntésüket. Talán emlékszik rá: eladták az Antenna Hungáriát. Ki vette meg? Egy svájci cég. És milyen ennek a svájci cégnek a tulajdonosi szerkezete? 66 százalékban a svájci állam a tulajdonosa ennek a cégnek. Ami a svájci államnak megéri, az miért nem éri meg a magyar államnak, kérdezem én, Miniszterelnök Úr?
Ön kifogásolta azt, hogy Orbán Viktor fölvetette a stratégiai tulajdon esetleges állami visszavásárlását. Ön ne hallott volna (aki Tony Blair oly lelkes híve és követője), hogy Angliában ma éppen arról folyik a vita, hogy a vasutat ismét állami kézbe vegyék? Vagy esetleg néhány sorral az Ön háta mögött ül, három sorral hátrébb,

Toller László, Pécs város polgármestere, hogy miért akarja újra köztulajdonba, a város tulajdonába venni a hulladékgazdálkodással foglalkozó üzemet vagy a vízműveket?


Merthogy a köztulajdon ördögtől való lenne, mint ahogy Önök állítják?
Aztán azt is mondta, hogy a Fidesz álláspontja következetlen. Következetlen lenne? Amikor a Fideyz kormányon volt, azokat az állami javakat, amelyeket valóban stratégiai cégeken tekintett, nem adtuk el. Ha így lett volna, Önöknek most nem lenne mit privatizálni. Aztán egy évvel ezelőtt, tavaly tavasszal, a Nemzeti Petíció keretében megkérdeztük az embereket, hogy akarják-e a privatizáció folytatását. Több mint egymillió háromszázezer ember azt mondta a kérdésünkre, hogy nem, hogy állítsa le a kormány a privatizációt! Aztán tavaly december 5-én megkérdeztük az embereket, hogy akarják-e az emberek, hogy a kórházakat magánkézbe adjuk, privatizáljuk - és a népszavazáson részt vevő emberek kétharmada mondta azt, hogy nem akarja a kórházprivatizációt. Törvényjavaslatokat nyújtottunk be ez ügyben. Ilyen szempontból Önt semmiféle meglepetés nem érhette.

Minden baj forrása az Orbán-kormány, hallhattuk ezelőtt az Ön szájából.

Jól értem-e Önt, Miniszterelnök Úr?! Hiszen beszédének egyik részében - és ezzel zavarba is hoz bennünket, szerintem -, azt mondta, hogy tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a költségvetési takarónk ért, a beszéde másik részében pedig ismét hallhattuk a kirobbanóan sikeres magyar gazdaságról szóló kormányzati propagandaszöveget. De jól értem-e az Ön szavait?! Ön már bánja a 13. havi nyugdíjat? Ön már bánja a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók béremelését? Mert a beszédének körülbelül 21., 22. percében erre utaló kijelentéseket tett.
Kirobbanóan sikeres az ország - hallhattuk Öntől, és hallhattuk a nyáron. És, hogy mennyire kirobbanóan sikeres az ország, szeretném, hogy ha erről a következő, napirend előtti felszólalásomat is megvárva, meghallgatná.

fideszfrakcio.hu