Visszatért a politikai idény, csapjunk is mindjárt a közepébe. Kövér László a minap keresetlen egyszerűséggel lehazaárulózta Horn Gyulát. Önnek milyen jelző jut az eszébe, ha a volt miniszterelnökre kell gondolnia?

Valahogy úgy alakul az életem, hogy nem túl gyakran kell Horn Gyulára gondolnom, így a különféle jelzőkön sem rágódom.

Ilyenkor sokan mérlegelik, hogy ez munkamegosztás-e a Fideszben, vagy Kövér László egyszerűen nem kíván lakatot tenni a szájára.

Nincs ilyen forgatókönyv. Kövér László korábban sem alkotott jobb véleményt Horn Gyuláról, így mondandójában nincs semmi meglepő.

A Fidesz kommunikációs gurui szerint - a kijelentés igazságtartalmától függetlenül - ez idő szerint inkább hoz vagy visz a kemény, ideológiai távlatokat nyitó beszéd?

Ez régi vita, melyben vérmérséklet keveredik politikai számítással. Az én álláspontom szerint a verbális durváskodás többet árt, mint használ; nem a szóhasználatban kell keménynek lenni, hanem a tartalomban. Ez a kormány pedig bőven ad okot, hogy kőkemény állításokat fogalmazzunk meg - akár a legkimértebb, kínosan precíz udvariassággal, hiszen az ilyen bírálat jobban fáj, mint az a kritika, melynek stílusába belekötve ki lehet térni a válasz elől. Lehet ugyan, hogy azt a vitát, miszerint Horn Gyula hazaáruló volt-e, akár meg is lehetne nyerni, de ezt bízzuk inkább a történészekre. Mi ne vegyük el az időt olyan fontosabb kérdések elől, amelyekben sokan tőlünk, az ország legtámogatottabb politikai erejétől várják a választ.

El tudja képzelni, hogy ha az ország legtámogatottabb politikai ereje megnyeri a választásokat, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, netán Csintalan Sándor kormánytisztséget kapjon?

Én sok mindent el tudok képzelni, de szerencsére nem az én dolgom eldönteni, hogy kinek milyen feladat jusson. A Fideszben ugyanakkor eddig sem az előélete alapján ítéltünk meg valakit, hanem annak örültünk, hogy esetleges múltbeli kacskaringók után köztünk találta meg a helyét. Amikor országgyűlési frakcióvezető voltam 1997-ben, otthont tudtunk nyújtani az akkor meghasadt kereszténydemokrata képviselőcsoport jelentős részének, később ugyanez történt a kisgazdákkal, s most az MDF-frakció számos tagja talált utat a Fidesz parlamenti politikusai közé.

De azért csak nem akarja egy lapon említeni a volt KDNP-seket az állampárt prominenseivel?!

Egy alkalommal Wittner Máriával beszélgettem, amikor október huszonharmadika megünneplésére készültünk, és felmerült Pozsgay Imre szereplése. Wittner Mária pedig azt mondta: szerinte Pozsgay, ha voltak is bűnei, eleget vezekelt az elmúlt években. S ha az egykori halálraítélt így vélekedik, ki vagyok én, hogy pápább legyek a pápánál?

Ezeket az embereket csak használják, vagy tényleg meg vannak győződve érdemeik felől?

A pártok jobb- és baloldaliak, ám az emberek nagy része nem az, az ország pedig végképp nem hasadhat ketté. Az a politikai erő tud jó döntéseket hozni, amely a megosztottságon felülemelkedve meg tud nyerni jobb- és baloldali embereket. Nem hiszem, hogy Pozsgay Imre megtagadná a baloldaliságát, de ettől még számos ügyben együtt tudunk működni.

Vannak, akik még radikálisabb nyitást szorgalmaznak, és egyenesen a nagykoalíció szükségességét vetik föl. Nem gondolom, hogy Berecz János ez irányú javaslatát véleményeznie kellene, ám Demján Sándor hasonló ötlete talán megér egy-két szót.

Ha a jó szándékot keressük a felvetésekben, arra jutunk, hogy e javaslatok a mai politika bírálataként születhetnek meg. A világ országainak többségében ugyanakkor váltógazdálkodás alakult ki - Európában a kevés kivétel egyike Finnország, ahol a választások tétje nem az, hogy mely párt alakít kormányt, hanem hogy a majdan összeálló "szivárványkoalícióban" melyik hány minisztériumot felügyelhet. A finn társadalom kohéziója, gazdasági sikere azt mutatja, ez nem is ostobaság - ám mifelénk még évtizedekig a váltógazdálkodás lesz meghatározó. Ez viszont nem jelenti azt, hogy egyes kérdésekben ne lenne szükség egyetértésre kormány és ellenzék között. Hosszú ideig ilyen terület volt a külpolitika, s oktatási miniszterként nekem is voltak hasonló törekvéseim. A felsőoktatásban ez nem is járt eredmény nélkül, hiszen az európai léptékű nagy tudományegyetemek létrehozását egyetértés kísérte; a közoktatás ügye már nem volt ilyen egyszerű.

2002-ben sokak számára az volt a fő kérdés, hogy a Fidesz koalícióra lépne-e a MIÉP-pel. Ma inkább az SZDSZ-szel boronálják önöket össze.

Ez nem több, mint a nyári uborkaszezon agyérgörcse. A parlamenti pártok közül természetes szövetségesünk az MDF, még ha a jelek szerint nem is akarják elfogadni a békejobbunkat.

Pedig vannak, akik abban is közeledést szimatolnak, hogy a Fidesz az érettségibotrány után nem követelte Magyar Bálint lemondását.

Úgy véljük, a miniszter súlyos hibákat vétett, ám ízléstelennek gondoltam volna, ha a válságos hetekben a lemondását követeljük. Utóbb aztán Kövér László fogalmazott úgy a Magyar Nemzetben, hogy Magyar Bálint most már maradjon - hogy 2006 tavaszán emlékeztesse a választókat a tárca botrányaira: a kétes informatikai beszerzésekre, a Cisco-szerződésre, a kakaóbiztos számítógépekre, az érettségiügyre.

Ebből valóban nehéz lenne kiolvasni az SZDSZ-hez való közeledést.

Egy világ választja el a két párt értékrendjét, és ez kitapintható a Kóka János által kezdeményezett gazdaságpolitikai nyilatkozatból is. "A gazdaság és a társadalom versenyképességének folyamatos javítása" - olvassuk mindjárt az első pontban mint elérendő célt. Ezzel szemben mi úgy tartjuk: a gazdaságnak valóban versenyképesnek kell lennie, a társadalomnak azonban nem, annak ugyanis elsősorban boldogulni, összefogásra képes közösséggé kell válnia. Hogy a baloldali kormány tagjai számára is érthető legyen, idézzük fel korosztályom egyik tanulmányozásra ajánlott olvasmányát, Engels A munkásosztály helyzete Angliában című művét. Nos, ha van versenyképes gazdaság, az iparosodó Anglia az - ahol viszont a mély szegénységben sodródó réteg egyre nőtt, mert éppen a szolidaritás hiányzott a társadalomból. Az a vegytiszta kapitalizmus, amit a kormány milliárdos tagjai meghirdetnek, abban hibádzik, hogy nem tudja megakadályozni a lecsúszást. A bankárkormány kifejezés nagyon is visszafogott minősítése mindannak, amit egyre inkább tapasztalunk - márpedig az államnak feladata, hogy kiigazítsa a piac által teremtett egyenlőtlenségeket; és ha ezt megtagadja, akkor az nem az az ország, amelyet én szeretnék.

Talán e gondolat jegyében jelentette be Orbán Viktor, hogy ha kormányra kerül, már privatizált vállalatokat tervez visszavenni. A repülőtéren kívül viszont nem említett példát. Nem lett volna célravezetőbb néhány céget megnevezni, hogy kevesebb joggal lehessen általános visszaállamosítással illetni a Fideszt?

A Nemzeti Tankönyvkiadó esetében már megfogalmaztuk, hogy jobb helyen van az állam kezében - az olyan, monopolszerepet betöltő vállalatokhoz hasonlóan, mint a Ferihegyi repülőtér, a Magyar Posta, a vasút vagy a nagy közműcégek jelentős része. Az angol kormány a sorozatos vonatbalesetek után most gondolkodik, hogy ismét köztulajdonba veszi a vasútrendszert, Kaliforniában pedig az áramszolgáltató cégek őrült gazdasági kárt okozó túlfeszítése után egyre hangosabban vetődik föl a visszavásárlás igénye. A Fidesz szerint Magyarországon már létrejött az állami és magántulajdon egészséges aránya, s ezt nem lenne szerencsés felborítani. Amit pedig ellenvetésként hallunk, az az Orwell Állatfarmját idéző mondóka: két láb rossz, négy láb jó - állami tulajdon rossz, magántulajdon jó; a szabad demokraták ennyit tudnak hozzátenni az ügyhöz. A példa pedig, amit fölhoznak - a közparkok piszkosak, a magánkertek viszont tiszták -, kifejezetten felháborító. Én ugyanis nem így látom a helyzetet - hiszen akkor mit gondolunk: ismét belépőjegyet kellene szedni a Margitszigetre?

Ugyanakkor az egyetlen hazai légitársaság, a Malév magánosítását a Fidesz is támogatná - szemben a Ferihegyi repülőteret üzemeltető céggel, amelyet semmi szín alatt nem adnának el.

Magam a repülőtér ügyét tartom fontosabbnak, hiszen abból belátható időn belül csak egy lesz nekünk. Biztonsági és anyagi szempontból is őrültség volna kiadni a kezünkből nemzetközi légikikötőnket, mely rendre tízmilliárdos hasznot hoz az államnak. Ezzel szemben légitársaságból sok van jelen az országban, a Malév pedig masszívan veszteséges cég, melynek privatizációját gyakorlati okokból elleneztük: ilyen feltételekkel nem érdemes eladni. Szerencsére ezt a kormány is belátta, és le is tett a tervéről.

Akkor miért a Malév privatizációjának bírálatára fektette a hangsúlyt a Fidesz, és miért nem a Budapest Airport magánosítását támadták?

Miután sikerült a Malév elkótyavetyélését megakadályozni, következhet a Budapest Airport ügye. Az egyetlen, egyáltalán megfontolható érv, amit ezen aranytojást tojó tyúk elherdálása mellett hallok, az az, hogy a 3-400 milliárd forintos bevétel átmenetileg mentesítené a kormányt felelőtlen politikájának következményei alól. Magyarul: ha sikerül az ügylet, akkor Veres János pénzügyminiszternek nem kellene lemondania a költségvetés összeomlása miatt, és talán Gyurcsány Ferenc megbízatása is meghosszabbodhat azzal, hogy a büdzsé nem temeti maga alá a kormányfőt.

Ez ön szerint azt is jelentheti, hogy a vételár "kreatív" felhasználásával a koalíció akár a választásokat is megnyerheti?

Ennél nagyobb a baj. Épp a hetekben vonnak el ugyanekkora összeget, 400 milliárd forintot a közszférától. Csak az oktatás területére szűkítve: a Pénzügyminisztérium egyetemenként csaknem 3-5 milliárd forint maradvány képzését írja elő, vagyis ekkora összeget kell áttolni a jövő évre, hogy abból tömjék be a költségvetésben tátongó lyukakat. Ez a pénz tehát valószínűleg nem elég arra, hogy a kormány választást nyerjen vele, a 2005-ös költségvetés összeomlásának leplezésére viszont alkalmas lehet.

Ha a kormány mégis eladja a repteret üzemeltető céget, milyen jogi lehetőséget látnak a visszavásárlásra?

Úgy látjuk, az eladás törvényességét több ponton meg lehet támadni.

Akkor miért nem most lépnek fel ellene?

Az ősszel erre is sor kerül majd.

Ha a kampányban ennyire fő téma lesz a magánosítás, nem gondoltak rá, hogy leporolják tavalyi, időközben elhalt népszavazási kezdeményezésüket a privatizáció leállítására?

A törvények szerint a parlamenti választások előtt és után három hónappal nem lehet népszavazást tartani. Tekintve az idő szűkösségét, most már nincs rá lehetőség. Egyébként lesz népszavazás - csak azt választásnak fogják hívni.

Amelyen ha nyernek, nyilván jobb esélyekkel vághatnak neki az önkormányzati voksolásnak is. 2002-ben felmerült, hogy ön lesz a Fidesz főpolgármester-jelöltje, ám végül egy vesztes párt elnökeként nem akart ringbe szállni. "Nehéz, de még mindig nem lehetetlen feladat bevenni a fővárost. Keskeny a palló, de amikor erre készültem, láttam, hol lehet rajta elmenni" - nyilatkozta tavaly. Látja még azt a pallót?

Budapesthez köt a családom, a munkám, választókörzetem, ám főpolgármesteri ambíciókat nem táplálok. Úgy vélem azonban, hozzá tudok járulni a főváros rendbetételéhez - mert valóban volt idő, amikor erre készültem. Egykorvolt frakcióvezetőként, majd pártelnökként, most alelnökként a pártpolitikában már nincsenek nagyra törő terveim. Szeretnék visszatérni ahhoz a területhez, amit eredetileg műveltem és amiben politikusként is a legtöbb tapasztalatot szereztem. Ez az iskola világa. Munkatársaimmal arra készülünk, hogy 2006-tól miként lehetne a gyerekek szempontjait, a nevelés értékeit tudatosabban szolgáló oktatáspolitikát kialakítani Magyarországon.

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu