Szeptemberben két párhuzamos gazdasági konzultáció indul, mivel Orbán Viktor júniusi kezdeményezése után a múlt héten Gyurcsány Ferenc is bejelentette, hogy hasonló megbízást adott gazdasági miniszterének. Ugyanakkor tavasz óta folyik az Orbán Viktor által kezdeményezett nemzeti konzultáció. Nem sok ez a jóból?

A szeptember közepén záruló nemzeti konzultáció sorozata igen sikeres volt. Az ország minden részéből kétmillió embertől hatalmas mennyiségű vélemény, ötlet, javaslat, kérés és kérdés érkezett szóban és írásban a Nemzeti Konzultációs Testülethez, s ezeket feldolgozás után a programalkotásba is beépíti a Fidesz. Kétezeröt számunkra a konzultáció éve, ezért folytatjuk a párbeszédet, és indítjuk el a jövő héten a gazdasági konzultációt. Ezzel szakítunk az elmúlt tizenöt év politikai hagyományaival. Eddig a versengő pártok vezető testületei saját szakértői bázisukkal készíttették el gazdasági programjaikat, majd felkínálták azokat a választópolgároknak. Mi most programunk elkészítéséhez a hazai gazdaság valamennyi fontos szereplőjével konzultálni szeretnénk arról, hogyan látják a magyar gazdaság helyzetét, szerintük hogyan lehet új adórendszert, új állami szerepvállalást és új foglalkoztatási modellt kialakítani, milyen kormányzati gazdaságpolitika segítheti leginkább a hazai vállalkozások erősödését és a foglalkoztatás bővítését.

A gazdaságpolitikáról, az adózásról azonban végül is demokratikusan választott politikusok és nem üzletemberek döntenek. Mi a garancia arra, hogy a politikusok nemcsak meghallgatják, hanem meg is fogadják a gazdasági élet szereplőinek javaslatait?

Az elmúlt tizenöt évben a politikai élet és az üzleti szektor elment egymás mellett. A politikai pártok ugyan belefoglalták programjaikba a gazdaság igényeit, de nem kötöttek szövetséget, nem a gazdasági szereplőkkel együtt formálták gazdaságpolitikájukat. Mi egyfajta gazdasági korszakváltásban gondolkodunk, és ehhez keresünk szövetségeseket a gazdasági konzultáció során.

A 2001 elején elindított - ám a 2002-es kormányváltás után elhalt - Széchenyi-terv keretében az állam egyszer már ajánlott szövetséget az üzleti életnek, az önkormányzatoknak és a családoknak a közös gazdaságfejlesztési célok, programok meghatározására és megvalósítására.

Orbán Viktor talán nem véletlenül bízta meg a gazdasági konzultációval éppen a Széchenyi Tervet kidolgozó és végrehajtó csapatot, az akkori Gazdasági Minisztérium több vezetőjét és fiatal szakértőjét. Az első ilyen jellegű és sikeresnek bizonyult széles körű konzultáció ugyanis Magyarországon 2000-ben, a Széchenyi Terv kidolgozása során valósult meg.

Miről szól a mostani? Mit várnak tőle?

A gazdasági konzultáció résztvevőinek szerintünk érdemes megfontolniuk, hogy 2004-ben egy tizenöt éves szakasz zárult le a magyar gazdaságban. Az 1989-90-ben kitűzött négy nagy nemzeti célt - a demokrácia és a piacgazdaság megteremtését, a NATO- és az EU-csatlakozást - addigra elértük. Most a következő tizenöt év fő céljait érdemes kijelölnünk. Ezért lehet 2006 a gazdasági korszakváltás éve, hiszen a jövő évi kormányváltás egybeeshet a korszakváltással. Azt javasoljuk, hogy ismét négy nagy nemzeti célt tűzzünk ki: 2010-ben vezessük be az eurót, 2020-ra haladjuk meg az akkori Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét, és közelítsünk Ausztria nívójához, 2020-ra érjük el az EU várható átlagos életkorát, és ugyanekkorra - negyven év után ismét - legyünk növekvő népességű ország.

A két utóbbi cél miért fontos a gazdasági élet szereplői számára?

Szemben az 1990-es célokkal, mi most már nem csupán politikai és gazdasági célokat tűzünk magunk elé, hanem társadalmiakat is. Sem a politika, sem a gazdaság nem lehet sikeres a következő időszakban, ha nem tudjuk orvosolni a magyar társadalom felhalmozódott bajait. A politikai és a gazdasági élet szereplőinek közös érdeke, felelőssége és feladata, hogy erősítsék az emberi és társadalmi tőkét. A tudásalapúnak nevezett globális gazdaság legfejlettebb országaiban már nem elsősorban gazdasági és pénzügyi forrásokból származik a növekedés, hanem egyre inkább a tudásból, a tehetségből, az erkölcsből, a családból, az egészségből, a több gyermekből és munkából, valamint a társadalmi-közösségi kohézióból.

A távlati célok közül mit és miként szeretnének már a következő négyéves kormányzati ciklusban elérni?

Ahhoz, hogy Magyarország 2010-ben csatlakozni tudjon az eurózónához - s ennek jelentősége nem kisebb, mint a rendszerváltás vagy az uniós csatlakozás volt -, 2006 után három nagy feladatot kell megoldani: az állam( háztartás) reformját, a kis- és középvállalkozói szektor átalakítását, továbbá sikeresen kell megszereznünk és felhasználnunk az EU-támogatásokat. Különösen fontos lenne megállapodásra jutnunk a radikális adócsökkentésről és a kisvállalkozások megerősítéséről. Abban a kérdésben is jó volna dűlőre jutni, hogyan lehet társadalmi-gazdasági megállapodásokat kötni egymással, és a finn, az ír, a katalán, a spanyol, a portugál minták alapján hogyan tudjuk befejezni a gazdasági rendszerváltást.

Új intézmények létrehozásán is gondolkodnak?

Az 1989-90-es rendszerváltás során alapvető jogállami intézményeket hoztunk létre, amilyen például a köztársasági elnöki, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a kormánytól független Magyar Nemzeti Bank és ügyészség, a közszolgálati médiumok. A tizenöt éve közmegegyezéssel létrehozott nemzeti intézmények közül azonban kimaradt a kormánytól független nemzeti vagyonügynökség és a nemzeti társadalmi-gazdasági tanács. Mi azt javasoljuk, hogy - bár ezt már régen meg kellett volna tenni - készítsünk nemzeti vagyonleltárt, és kössünk megállapodást arról, mi legyen a megmaradt közvagyon - ezen belül a termőföld, az egészségügyi és oktatási intézmények vagy például a repülőtér, a vasút - sorsa. A társadalmi-gazdasági tanácsot olyan, kormánytól független nemzeti intézménynek képzeljük el, amelyben az állam, az üzleti szféra, a civil közösségek és a családok képviselői egyenrangú partnerként vesznek részt. Ez a tanács dolgozná ki és ellenőrizné azokat a társadalmi-gazdasági megállapodásokat, amelyek a következő tizenöt évben a sikeres gazdasági felzárkózás és a társadalmi felemelkedés alapjául szolgálhatnak.

Több tekintetben hasonló célokat hirdetnek a kormánypártok. Miért nem írták alá a közös nyilatkozatot, holott a 12 pont többségét a Fidesz is fontosnak tartja?

Azért nem írtuk alá, mert sajnos csak a választási kampány részét képező kommunikációs trükkről volt szó. 2004-ben az EU-csatlakozással lezárult a rendszerváltozást követő időszak, akkor lett volna indokolt párbeszédet kezdeményezni a kormánypártok részéről. A rendszerváltozás lezárása és egy új korszak indítása helyett azonban 2004 nyarán-őszén a miniszterelnök-cserével és a hatalmi pozíciók újraosztásával volt elfoglalva a két kormánypárt. Egy nagy történelmi lehetőség így kihasználatlan maradt. Most a szünet évében tartunk. Az idei év már a 2006-os választásokra való felkészülés és az alternatívaállítás éve a pártok számára. A következő tizenöt éves időszakra vonatkozó társadalmi-gazdasági megállapodások ideje jövőre, a választóktól kapott új felhatalmazás alapján, a kormányalakítás után jöhet el. Az is tévedés, hogy a kormánypártok csak pártok közötti megállapodásról gondolkodnak. Mi azt mondjuk, hogy a politikai szereplők mellett az önkormányzatok, az üzleti szektor, a civil szerveződések és a családok, közösségek képviselőit is be kell vonni az új társadalmi-gazdasági megállapodássorozat folyamatába. Milyen hitele van a kormány megegyezési szándékának, amikor döntő kérdésekben a társadalom jelentős részének álláspontjával ellentétes lépéseket tesz, például a maradék közvagyon privatizálása ügyében?

A Fidesz elnökének a privatizáció felülvizsgálatára vonatkozó kijelentéseire reagálva a kormánypártok vezetői "rendszervisszaváltással" vádolták Orbán Viktort. Mi erről a véleménye?

Ez a nyilatkozatháború nem más, mint figyelemelterelő hadművelet. A repülőtér eladásától várt 400 milliárd forintos bevétel kísértetiesen emlékeztet arra az összegre, amit 2002 őszén a Medgyessy-kormány kiosztott, és amivel megnyerte az önkormányzati választást. A mostani kormány valószínűleg ezzel a privatizációs extrabevétellel szeretné megnyerni a jövő tavaszi választásokat.

Sokan kíváncsian, sőt türelmetlenül várják, hogy a Fidesz a kormányzati gazdaság- és költségvetési politika rendületlen bírálata mellett milyen gazdasági programmal készül a választásokra, illetve a kormányzásra. Mint a Polgári kormányzás 2006 védnöki testület tagja és a gazdasági konzultáció vezetője mit tud erről mondani?

Lesz gazdasági programunk, az elfogadott menetrend szerint a jövő év első hónapjaiban.

A legtöbb párt már az idén a nyilvánosság elé lép gazdasági elképzeléseivel és ígéreteivel.

A gazdasági konzultáció szeptember közepétől december végéig folyik. A megbeszélések során szerzett tudásunk rendszerezése után és a már egy éve folyó szakértői-elemzői munka eredményeinek beépítésével 2006 első négy-hat hetében véglegesíti a Fidesz gazdasági programját. Mi valóban komolyan gondoljuk, hogy azt a gazdasági szereplők szakmai álláspontja, igényei, javaslatai alapján állítjuk össze.

Sok találgatást lehetett már olvasni arról, hogy ha jövőre a Fidesz alakíthat kormányt, kik lehetnek esélyesek a meghatározó posztokra. Talán nem meglepő, hogy az ön neve is szóba került.

Szerintem fölösleges találgatni. A tervek szerint a Fidesz elnöke a jövő év első hónapjaiban hirdeti meg a választási programot, a tervezett kormánystruktúrát, és e kettőből kiindulva dönti majd el a személyi kérdéseket. A mi feladatunk a gazdasági konzultáció sikeres megszervezése és az, hogy ennek alapján a lehető legjobb javaslatok kerüljenek be a gazdasági programba. A jövő héttől saját internetes honlapot indítunk, s e fórumon keresztül kérjük és várjuk a legkülönbözőbb véleményeket, ötleteket, javaslatokat. Egy adójáték keretében reményeink szerint több ezer vagy akár több tízezer vállalkozó elvégezheti számításait, hogy milyen adórendszer lenne számára a legkedvezőbb, és milyen adózási és hitelfeltételek mellett tudna új munkahelyeket létrehozni, többet beruházni. Ebben a hónapban indítjuk - Orbán Viktor részvételével - a gazdasági életben fontos szerepet betöltő szakmai és munkaadói érdek-képviseleti szervezetek képviselőivel a személyes konzultációkat. Terveink szerint decemberig több száz szervezettel és gazdasági vezetővel ülünk le beszélgetni.

Lapunknak 2002 júniusa óta állandó munkatársa az olvasóink által kedvelt recenziós rovatával, amelyben egy-egy fontos amerikai, angol könyv ismertetése "ürügyén" hétről hétre elmondja gondolatait, új felismeréseit a világpolitikáról és a világgazdaságról, Amerikáról, Európáról, Magyarországról, kultúráról, történelemről, tudományokról. Hogyan tovább?

Köszönöm a Heti Válasz olvasóinak, hogy több mint három évig türelmesen és megértően elviselték szellemi kalandozásaimat. Hálás vagyok az érdeklődésért, a sok pozitív visszajelzésért, javaslatért és könyvajánlásért. 2002 nyara óta elolvastam közel háromszáz kötetet, ebből százhatvanat ismertettem, és közben írtam két saját könyvet is. Ez a korszak most véget ér, vagy talán csak megszakad egy időre. A következő nyolc hónapban búcsút kell mondanom a könyveknek és olvasóimnak, hiszen a gazdasági konzultáció és a programkészítés valóban teljes embert igénylő feladat. Egyszer szeretnék majd visszatérni ehhez a szenvedélyemhez, de hogy mikor, az a jövő zenéje.

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu