A költségvetés, annak tervezése, a kormányzati (beleértve az önkormányzati szférát), az egészségügyi, a nyugdíjrendszer reformja szükséges. Ezek beindítása függ a választási eredménytől, a mandátumot kapók politikai bátorságától, és annak beismerésétől, hogy ezek ma már így nem működtethető rendszerek. A választások idejére készen lesznek az elképzelések. Egy dolog a választási kampány, a retorika és a programok, más dolog a végrehajtható, megfelelő támogatottságú reformok kidolgozása. Egyre több szakmai műhelyben folyik ilyen munka.
Az egészségügyi, a nyugdíjrendszer, az államháztartás különböző alrendszereinek a reformját nem lehet egy ciklusra tervezni, ennyi idő alatt nem lehet azokat megvalósítani. Ciklus közben az éppen aktuális kormány ugyanis már a szavazatmaximalizálás kényszere miatt sem tud lépni, csak ha államcsőd fenyeget - Bokros Lajos helyzetét ez "könnyítette" meg 1995-ben. Ma sem területi, sem társadalmi téren nem várható robbanásig vezethető feszültség, de nem lehet kizárni, hogy ha a kedvezőtlen társadalmi folyamatok összeadódnak, akkor kialakulhat ilyen.
Sok vita folyik arról, milyen államra van szükség, milyen mandátumú államot képzelünk el - abban talán kevésbé, hogy milyen kiterjedtséggel, s milyen területeken kell fenntartani az állam felelősségét. Minderről persze még a jövőben is lesznek vitáink, ám fel kell ismerni, hogy az állam és a kormányzat működése egyre szélesebb körben jelent ma már kockázati tényezőt. Már nem csak a gazdaság szereplői mondják ezt, a civil szféra is megtapasztalta az állam rossz működését.
Hatékony, transzparens államra van szükség. Elfáradt a rendszerváltást a "hátán vivő" struktúra, egy új politikai-gazdasági erőtér jött létre, s már minden szempontból megérett a helyzet egy széles körű összefogásra, amelynek nyomán az új kormánynak - bármilyen is alakul jövőre - el kell kezdenie a ciklusokon átívelő változtatásokat. Azonban nem a választások előtt kell összefogási kísérletet tenni - a választás éppen arról szól, hogy mi ezt, mások mást kínálnak, s ezek között kell dönteni. Ilyen szempontból nincs nemzeti minimum. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne tere a nemzeti minimumnak; szükség lenne más területeken is arra a munkára, amit például Sárközy professzor csinált a közigazgatási változtatásokkal kapcsolatban: összegereblyézte a szakmai lényeget. Amit azonban Kóka János gazdasági miniszter kezdeményezett a versenyképesség területén, annak az időzítésével van baj. Mert ebben a kérdésben is lehetne egy olyan szakmai minimumot kialakítani, amelyekkel a jövőre kormányára kerülők tudnak valamit kezdeni - de a politikai összeborulás illúzió.

Stumpf István - Az Orbán-kabinet kancelláriaminisztere

forrás: Világgazdaság

vg.hu - fideszfrakcio.hu