"Kiesek a Moszkva térre (hova máshova?), és a Magyar Szocialista Párt hatalmas molinója fogad. Tényleg nem kicsi, eltakar egy egész házat, rajta felcikkezés alatt álló alma és szöveg, de arról majd később, mert erőt kell gyűjtenem, hogy a higgadtság és bölcsesség hangján szólhassak.
A szocik szagos-színes kampányt ígérnek, melyhez foghatót még nem látott a magyar közönség, ami - mondjuk - nem nagy kunszt, hiszen csak mostanában vannak egyáltalán kampányok, köszönhetően például nekik (na jó, nem akarok igazságtalan lenni: elődeiknek), és még nem forrott ki teljesen ennek igazi lényege, szagok például még egyáltalán nem voltak, bár nem is hiányoztak.
Most van később.
Az alma fölött szlogen olvasható, mint a jó kampányplakátokon általában, és egészen biztos vagyok benne, hogy hosszú éjszakákat töltött el kiötlésével a kreatív stáb, úgyhogy megérdemlik az érdemi méltatást.
A szlogen borzalmas. A szlogen az, hogy Osztozni jó! Emberek, de tényleg, nincs önök között egyetlen népművelő szakon végzett, vagy csak kicsit is olvasottabb fő, aki tudja, hogy a szavak mit (is) jelentenek?! Ha én pártelnök lennék, és valaki ilyen hülyeséggel merne elém állni, azonnal szórólapokkal tömíteném el testnyílásait, majd lerugdalnám a lépcsőn, mondván, hogy mindenki azonnal Ali babára, de főleg a negyven rablóra fog asszociálni, amint éppen a rablott kincset próbálják egyenlő részekre csomagolni, hogy mindenkinek jó legyen, leszámítva a rablás áldozatát, akinek speciel rossz, de azért osztozni jó. Osztogatni-fosztogatni, osztozkodni, leosztani, hm, senkinek sem rémlik?!
Komolyan kérdezem, mennyi pénzt tetszettek kifizetni, mert én egészen biztosan megcsináltam volna a feléért, és visszatoltam volna a megfelelő hányadot a megfelelő zsebekbe, de nem hoztam volna ilyen helyzetbe a modern szociáldemokrácia és igazságosság pártját, mert nem vagyok annyira aljas, hogy hagyjam utcára kerülni ezt a provokatív ostobaságot.
Hiller István színvilágot is ígért, és a színvilág nagyon rendben van, bár felhívnám a figyelmet a kétségtelen egyezésekre Győzike promóciójával, ami persze nem rossz, hiszen két és fél millió néző képes kormányokról dönteni, azonban ahogy elnézem, a hülyékre mások is hajtanak, úgyhogy előfordulhat: színvilágon kívül még másra is lesz szükség.
Mondjuk, jelszavakra.
Biztonság, igazságosság és bátorság.
Tudom, hogy nem vers, de az igazságosságnál döccen az egész, akkor már lehetne biztonságosság, igazságosság és bátorságosság, vagy még inkább: biztonság, igazság és bátorság. Az igazsággal az lehetett a baj, hogy fáj, míg a biztonság és a bátorság nem, bár csak tippelek.
Gyurcsány Ferenc mindezen ominózus fejlemények ellenére is meglehetősen szórakoztató beszédet mondott a hétvégi kampánynyitó rendezvényen, viszonylag pontosan behatárolva a csapásirányt, melyet legalább szavakban követni kellene a választásokig. Szerintem jól látja, hogy a baloldal legnagyobb ellenfele nem a konzervativizmus, hanem a populizmus, azonban a helymeghatározásban kétségkívül téved, hiszen a vastagon vajazott demagógia épp oly' jellemző volt saját pártjára, mint a jelenlegi ellenfélre, és minden bizonnyal szöges kerítésléccel kell ott állni minden szocialista kampányrendezvényen, hogy megakadályozza az idiotizmusig fajuló ajánlattuningot, különben az elszabadulásra hajlamos szocialista párttagok önfeledten beszállnak majd a licitbe, és megérkezik a megjósolt ígéretcunami.
Hiller István szerint a választópolgárok bölcsek.
Hiller István hazudik.
Értem én, persze, hogy meg kell simogatni a leendő ikszelők buksi fejecskéjét, de nem érdemes túlzásba vinni, hiszen nyilvánvaló, hogy a színes, mozgóképes, hangosan éneklős kampány csak elenyésző részben szól a bölcseknek, és majd' teljes egészben azoknak, akiknek minden reggel súlyos problémát okoz megkülönböztetni a két lényeges testnyílásukat egymástól. A bölcsek tudniillik nem a színes plakátok és a még színesebb ígéretek alapján választanak, de még csak nem is szlogenek vagy ajándék golyóstollak hatására szavaznak valamelyik pártra, hanem meggyőződésük szerint, vagy egyáltalán nem.
A kampány mindig a hülyéknek szól."

Para-Kovács Imre, Magyar Hírlap, 2005. 09. 05.

***

"...épp napjainkban láthatjuk, mire is képes a párt, ha hirtelen felbuzdulásból, önerőből kampányolni kezd. Mostanában óriásplakátok sokasága jelent meg az utcákon, amelyeken az MSZP "közös értékeinket" népszerűsíti. Ezt a kezdeményezést amúgy nem tartom elhibázottnak, csakhogy... Az egyik plakáton, amely az igazságosság dicsét hirdeti, egy zöld almát szeletelő kéz látható a következő jelmondat kíséretében: osztozni jó. Hm. Szóval már kérkednek is vele?! Senki nem gondolt bele abba, hogy miféle asszociációkat hív majd elő ez a mondat azon emberek körében, akik a politikusról mint olyanról eleve azt tartják: nem más, mint Kulcsár Attila folytatása más eszközekkel. És ha már az úgynevezett kreatívnak ezt sikerült kiötlenie, azok közül, akik a pártban hivatalból véleményezték ezt a tervet, mindenkit elhagyott az ítélőképessége?
Hát igen, ráfér majd az amerikai segítség az MSZP-kampány stábjára."

168 óra, 2005/37. szám, Mátyás Győző

***

Az MSZP elmulasztja a tériszonyt. Aki okosan szavaz, azt Hiller István anyaként a keblére öleli, viszont megdézsmálja az uzsonnáját. Az MSZP-re szavazni az olyan, mintha hirtelen ötlettől vezérelve leszopnánk egy ismeretlen férfit. Akinek ráadásul égetően csípős a pénisze. A vörös szín a diszkót szimbolizálja. Ezeket az üzeneteket vélte felfedezni az MSZP új óriásplakát- és magazinhirdetés-kampányában az Index felkért szakértője, a nyaralásból éppen hazatérő Naiv Reklámfogyasztó.

Eredeti ötlet kisgyereket ölelő anyával reklámozni. Ha egy párt kijátssza a csecsemőkártyát, azért benne van az üzenetben az is, hogy a többi párt eszerint legszívesebben jól belenyomná a hüvelykujját a puha fejű kis választó kutacsába. A szemétládák. Szóval az MSZP ezek szerint az anyánk akarna lenni. Képzelje el, hogy éjszaka felkel, bemászik Hiller István ágyába, befészkelődik az ölébe és elmeséli neki, hogyan akarta megerőszakolni Önt egy koraérett budakalászi ministránslány a hittantáborban, miközben Ön 12 éves létére egy csók gondolatától is ájuldozik! Vagy inkább Gyurcsány miniszterelnök szuszog apánk mellett a franciaágyon? Ugye különös?

Miért szavazzak pont az MSZP-re? Ez a plakát az sugallja, hogy Lendvai Ildikó és mondjuk Kiss Péter tartós közelsége elmulasztja a tériszonyt. De legalábbis bevállalósabbá teszi az embert. Ez ügyes üzenet, ki ne akarna magasban elhelyezett keskeny tárgyakon egyensúlyozni? És ha ezt a szuperképességet egyetlen ikszeléssel meg lehet szerezni, ki az a hülye, aki ne rájuk szavazna. A "megcsinálom" szlogen kicsit a fideszes "merjünk nagyot álmodni"-ra hajaz, de annál gyakorlatiasabb hangulatú. Üdvözlendő, hogy ehhez a hívószóhoz a szocialista kampánymágusok nem egy kuratóriumi elnök, vagy egy állami cég igazgatóságába kooptált káder, hanem egy szertornásznő sarkát társították.

No, itt igazán nehéz volt a grafikus feladata. A szlogen ugyanis hazugság, és mint ilyen, ellenszenves állítás. Osztozni rossz, osztozzon, akinek öt függetlenített szakszervezeti bizalmi anyja volt, bár az a gyanúm, hogy ő már valahol a második kerület magasabban fekvő villanegyedében osztozkodik. A kép mégis kifejező. A plakáton látható személy - akivel az empatikus reklámfogyasztó nyilván azonosul - láthatólag magának oszt, de legalábbis ő szabja meg az osztás szabályait. Csak az ő keze van jelen, meg a nemzeti gondolattól sem idegen, korszerű szociáldemokrata erőt szimbolizáló bugylibicska, amelynek nyelét nyilván maga Szili Katalin faragta csipkésre a könnyeivel. Akiknek oszt, azok nem játszanak. Elképzelhető, hogy az MSZP óriási trükköt bevetve a megvesztegetően (haha) őszinte kampány fegyverével fog élni?

Női- és életmódmagazinokban jelenik meg októberben a kampány két, a módosabb, fiatal fogyasztókat megcélzó plakátja. Az ütősebbik darab értelmezése két lépcsőben zajlik. Első körben felfogjuk a képet (női száj érzéki mozdulattal ráharap egy csilipaprikára, a jégkrémreklámokban szokásos leszopós utalás), elolvassuk a két hangsúlyos szót ("csípem" és "bátorság"), levonunk egy elhamarkodott következtetést (akkor aki rájuk szavaz, az vagy őrülten bátor, vagy orálisan fixált), aztán belevetjük magunkat az apró betűs részbe.

"Mi a bátorság? Amikor simán belekóstolsz, pedig tudod, hogy ez azért kicsit erős. Ilyen egyszerű." Politológusok riadó! A képpel, illetve a megjelenés helyével együtt ez arra utal, hogy a legnagyobb baloldali párt a Linda Lovelace-szerű, közepesnél módosabb és iskolázottabb, 18 és 45 éves kor közötti lányok körében akarja megszilárdítani a pozícióit.

"És mi a bátorság a politikában? Amikor hozzá merünk nyúlni ahhoz, amit mások 15 éve csak kóstolgatnak."

Ez már direkt undorító. Csak azért nem felháborító, hogy politikai ellenfeleiket annak a 15 éve tartó kóstolgatásával vádolják, mert ők meg a dolog kézzel való megragadását ígérik. A kép mondjuk egyértelműen bekapásra utal, de ha a szövegnek hihetünk inkább, 2006 a handjob éve lesz a magyar belpolitikában. Tisztára mint előfelvételis koromban.

A vörös a buli színe - állítja ez a CKM-es megjelenésre váró hirdetés. Megpróbálom rekonstruálni a kreatívok gondolatmenetét: "Egy ekkora hülyeséget csak a szétekizett, és emiatt mindenkivel végtelen szolidaritást érző lakossági diszkósokkal lehet megetetni, de ha cserébe egy páran leszavaznak közülük, miért is ne." Kíváncsian várom, hogy a többi párt belemegy-e a rálicitálós játékba és ellepik-e az utcákat a kiütött ragasztósoknak, befordult heroinosoknak és viszketeg kokszosoknak szóló plakátok.
A felső középosztályhoz tartozó fiatalokat megcélzó életmódmagazinokban hirdeti az értékváltást a Magyar Szocialista Párt.
Az Index információi szerint ősszel több "prémium" kategóriás magazinban fut majd az MSZP új arculatkampánya, és a Cosmopolitan, a CKM és a National Geographic olvasói az októberi lapszámmal megkapják a "Buli színe" című zenei válogatást is. A CD egyértelműen a 25-35 éves városi fiatalok körében hivatott módosítani a pártról alkotott választói véleményt. A szociáldemokrata-vörösbe csomagolt, csupán egy apró szegfűs pártjelvénnyel ellátott CD-re főként a 80-as, 90-es évek zenéiből válogattak. A listára az INXS, a Cranberries, a Texas, a Tears for Fears és a Soft Cell egy-egy száma mellett felkerült Beastie Boystól a You Gotta Fight For Your Right! is.
A zenés-színes kampányról Hiller István beszélt először a miniszterelnök és több vezető szocialista politikus választási kampányára felkészítő pénteki tanácskozáson. A pártelnök azt ígérte, hogy az akció "határozott lesz, de nem durva", és színvilágában teljesen új vonalat képvisel Magyarországon a politikai reklámban. Az óriásplakátokon a "közös értékeink" szlogen alatt az "igazságosság", a "bátorság" és a "biztonság" szavak jelennek meg a pártra utaló vörös négyzetekben, egy-egy zöldes árnyalatú képhez kapcsolódva. A magazinokban viszont a már elindított utcai kampány darabjaihoz hasonló, de még "fiatalosabb" hirdetéseket jelentet meg a párt.
A hazai háztartásokba az ősszel kampánycsomagokat is postáznak a szocialisták új szóróanyagaiból. A kétmilliós példányszámban szétküldött direct mailben egy levéllel is megszólítja a választókat az MSZP.
Az MSZP 2004-ben a kabai Bangó Károlynét és családját tette a párt népszavazási plakátjára. A Csapatjátékosok budapesti találkozóján kiválasztott Bangóék viszont még egy egészen más vizuális világot tükröző kampány részesei lettek. Az öt fős familia egy kékben úszó háttérre helyezve népszerűsítette a december 5-i "2Xnem"-et.

Szily László, Index, 2005. szeptember 5.

fideszfrakcio.hu-összefoglaló