Szégyelljük magunkat, hogy erre a párhuzamra is a miniszterelnöknek kell figyelmeztetnie parlamenti idénynyitó beszédében. Egyébként olyan logikus. Nem kétséges, hogy a magyar történelemben ki a két nagy építő: a Habsburg-házi Ferenc József és a pápai Gyurcsány Ferenc. Mindegyik mindent nagyon szépnek és jónak tart, mindennel nagyon meg van elégedve. Ráadásul mindegyik két országot tudhat magáénak. Az egyik Ausztriát és Magyarországot, a másik két Magyarországot, amelyek köszönő viszonyban sincsenek egymással. Hiszen az egyik prosperál, a másik vergődik. Ám ha bárki szóba hozza az ellentétet, populistának bélyegeztetik. Márpedig a populizmus, ugyancsak a miniszterelnöktől tudjuk, a legnagyobb ellenség a mi sokat szenvedett térségünkben. Ugyanis az emberek mögé bújik, az ő véleményüket visszhangozza ahelyett, hogy hinne a valóságnak, illetve a kormányzati PR-szakembereknek, a mindenható kommunikációs guruknak, akik gyártják, egyre gyártják a diadaljelentéseket. Jó pénzért, jó szívvel, mindig ugyanazok. Lendületben az ország, csúcsformában a gazdaság.
Az természetesen mellékes, említésre sem érdemes, hogy a nagy virágzás közepette a legnagyobb közintézmények vezetői kuncsorognak az elektromos műveknél: fizetni nem tudunk, mert zárolták a pénzünket, de az isten áldja meg magukat, még ne kapcsolják ki a könyvtárban, a múzeumban, a kórházban a villanyt. Prosperál a gazdaság, de a decemberi fűtés leállítása miatt aggódnak az igazgatók. Elkeseredett kultúraszervezők mondják le a programokat, leveleznek nemzetközi partnereikkel: nem érvényes a meghívás, nem tudjuk állni a költségeket. Képtelenek vagyunk előteremteni a pályázatokhoz szükséges önrészt. Nálunk ugyanis momentán prosperál a gazdaság, de a még nagyobb jóléthez némi áldozatot kell hozni. Felbontani a szerződéseket, elküldeni embereket, takarékoskodni, minden áron.
De akárhogy is, a kormányfő szerint itt az aranykor.
Valami azért nem stimmel, de csak félve merjük szóba hozni. Ha remekül működik a gazdaság, ha hibátlanul kormányoz a kabinet, vajon miféle lázas pozíciógyűjtés folyik a háttérben? Miért kell hosszú külföldi kiküldetésbe küldeni a legbizalmasabb embereket? Mi az a nagy sürgés-forgás a Külügyminisztériumban? Miért kell már az idén, a választási év előtt lebonyolítani a jövőre esedékes kádercseréket? Miért kell arcpirító módon pályázatgyőztesnek kihozni a saját embereket? Miért kell sietősen átalakítani a pénzosztó kuratóriumokat, ha vélhetően 2006-ban is folytatódik a sikeres kormányzás. Végtére a közönség nem ellensége önmagának. Arra voksol, aki az aranykort elhozta.
Vagy mégsem olyan biztos, hogy minden nagyon jó és minden nagyon szép? Lehet, hogy a kulisszák mögött nem a diadalról, hanem a kármentés módozatairól esik szó?

forrás: Heti Válasz

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu