A németek nem kértek Gerhard Schröderből, a lassuló gazdaság miatt egyre elkerülhetetlenebb, ugyanakkor fájó reformokból, a növekvő munkanélküliségből, ugyanakkor a kelleténél bizalmatlanabbak voltak a konzervatív oldal programjával és a CDU pártelnökének személyével, Angela Merkellel szemben is. E kiábrándultsággal vegyes félelemből a kis pártok profitáltak a legtöbbet. Tovább árnyalja a képet, hogy egy olyan, e hullámon felemelkedett erő is kiszakított a tortából majd kilenc százalékot, amellyel posztkommunista szálai miatt senki sem kíván koalícióra lépni. (Nem úgy, mint a szintén posztkommunista magyar MSZP-vel.) A németek tehát ahelyett, hogy két világos út között választottak volna, egy harmadik, középső útra szavaztak.
Félő azonban, hogy ez az út ezúttal sem vezet sehova. S elsősorban azért, mert Németország félt a "nadrágszíj meghúzásától". Így aztán a lehetséges legrosszabb végeredmény alakult ki, az országot pedig politikai bénulás fenyegeti. Mivel nem alakult ki világos többség, minden korábbinál jobban elhúzódó koalíciós tárgyalásokra lehet számítani, ráadásul ilyen patthelyzetből nagy eséllyel csak olyan kormány formálódhat, amelyet ellentmondások és kibékíthetetlen ellentétek marcangolnak. Mindennek egyenes következménye, hogy Európa legnagyobb gazdaságában a reformok tovább fognak lassulni - még ahhoz az egyébként igen szerény ütemhez képest is, amelyet Schröder kancellár az elmúlt években diktált.
Jelenlegi helyzetében Németország aligha engedhet meg magának olyan kormányt, amelynek gúzsba kötött kézzel kell irányítania, de Európa számára sem jó, ha egyik lokomotívja leláncolt óriásra hasonlít. Egy erős gazdaságú, hatékony Németországra - amely meg tudja védeni a közös Európa programját - a nemzetközi életnek, a környező országoknak is szükségük van. Ezért aztán egy természetellenes koalíció perspektívája ugyancsak nyugtalaníthat a térségben mindenkit.
Egy "kormányozhatatlan" Németországnak általában is kedvezőtlen hatása lehet az Európai Unióra. Még inkább megbénul az európai politika, amely amúgy is betegeskedik az európai alkotmány franciaországi elutasítása óta. Mint az egyik párizsi lap fogalmaz, a francia-német páros jelenleg inkább szánalomra, mint irigylésre méltó. Ezt azok is elismerik, akik ilyen vagy olyan oknál fogva rosszallva figyelték e tengely politikáját.
A németországi választás után kialakult helyzet tehát túlmutat önmagán. Nem véletlen, hogy ennek megfelelően elsősorban európai perspektívából értékelték a politikusok és az elemzők is. Volt, aki az Európai Unió válságának további mélyülésétől tart, mások gazdasági növekedésüket féltették. Megint mások partikulárisabb érdekeik mentén kommentálták a Berlinből érkező híreket. Moszkva például saját szempontjait követve érezhetően örült annak, hogy a Kremllel jó viszonyt ápoló Schröder "döntetlenre hozta" a meccset. Prága szempontjából a szudétanémet kérdés miatt volt fontos, hogy továbbra is erőteljes marad a szociáldemokraták befolyása. Ezzel szemben itthon szinte csak kampányszemüvegen keresztül figyelik az eredményt. A pártok értékelés gyanánt saját vágyaikat vetítik ki, identitásuk megerősítésére használják a fejlemények alakulását. Arról keveset hallhattunk, hogy Magyarország számára mit jelent a német eredmény. Sajnos nem sok jót.

Stier Gábor, Magyar Nemzet

fideszfakcio.hu