Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr!

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség padsoraiból emelkedem szólásra, hogy megszólítsam az Országgyűlést, az ország népét, a Kárpát-medence népét, a magyar nemzetet szerte a glóbuszon.

Épp itt az ideje, hogy újragondoljuk a magyar nép önmagával kötött szerződéseit, azokat az alaptörvényeket, amelyek az alkotmányt alkotják. Morális kötelezettségemnek teszek eleget, amikor kívánom a történelemtorzítás és törvénytiprás maradványait felülvizsgálni és újragondolni, mivel a Nemzetgyűlés tagjaként akkor megszavaztam az 1946-os alkotmányt. Mára egyedül maradtam az akkori képviselők közül. Egy esztendő múltával akkor a diktatúra legjobbjainkat megfosztotta a mandátumától; nagy idők részeseire börtönhalál és száműzetés várt.

Magyarország 1946. évi I. törvénycikkében deklarált alkotmánya kodifikálta az évezredek folyamán lelkekbe vésett hagyományok és írásba foglalt kinyilatkoztatások szellemiségét, hogy irányt szabjon a jelen törekvéseinek és a jövő reményeinek. Évszázadokon át a honfiak és a honleányok áldozatos patriotizmusa táplálkozott ebből az örökségből és formálta tovább. Szinte bibliai lángoszlopként mutatták az utat a mondavilágtól a vérszerződésen, Szent István testamentumain, az Aranybullán, a tordai diétán, az ónodi országgyűlésen keresztül az 1848. áprilisi törvényekben és az 1946. évi I. törvénycikkben kinyilatkoztatott alkotmányig.
Alkotmányunk magában hordozza a közelmúlt, a XX. század megaláztatásait és gyalázatait, valamint az azokkal szembeszálló nép bátor és bölcs tetteit, hiszen innen emelkedtek ki az 1956-os forradalom és szabadságharc világraszóló üzenetei is. Az, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányaként szokás emlegetni az 1949. évi XX. törvényt, nem csupán az önérzetünket sérti, hanem a múlt hiteles megismerésének is gátat szab. Nemzeti önbecsülésünkön túl a társadalom közérzetét is rontja, és újabb meghasonlásokat okoz, tehertételt jelent. Az 1949. évi XX. törvény ugyanis nem a Magyar Köztársaság alkotmányáról szól. Éppen azt törölte el, amikor deklarálta a népköztársaságot, ami a kommunista diktatúra intézményesülését foglalta írásba. A jelenleg Magyarországon érvényes államforma szelleme a demokratikus köztársaságot megalkotó, 1946. évi I. törvénycikkre épül. Akadhat, aki megkérdőjelezi az 1946. évi alkotmányozást azzal, hogy idegen katonai megszállás alatt voltunk.

A felelet az, tisztelt Országgyűlés és magyarok szerte a világon, a felelet az, hogy az 1945. november 4-én megválasztott Nemzetgyűlés példaértékű titkos szavazás alapján jött létre. A jogosultak 92 százaléka elment voksolni, és 83 százaléka a demokratikus polgári, nemzeti többpártrendszer híveire szavazott. Nem véletlenül nevezte a New York Times másnapi vezércikke Magyarországot a demokrácia fellegvárának. A szovjet megszállás nemhogy nem csökkentette a nemzeti akarat kifejezésének hitelességét, hanem épp a magyar nép bátor helytállását bizonyította.
Magyarország alkotmánya az 1946. évi I. törvénycikkben nem egy nagy hagyományú, nyugati demokratikus országénál is ékesebben deklarálta az Atlanti Chartában foglalt emberi jogokat. Idézem: "Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen a személyes szabadság, a jog az elnyomástól, a félelemtől és nélkülözéstől mentes élethez, a gondolat és vélemény szabad kinyilvánulása, a vallás gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, munkához és méltó emberi élethez, megélhetéshez, szabad művelődéshez való jog, a részvétel joga az állam és az önkormányzatok életének irányításában."
Az akkori demokratikus Magyarország a gazdasági, társadalmi és politikai stabilizáció útján haladt. Nagy Ferenc miniszterelnök Moszkvában és Washingtonban tárgyalt, napirenden volt a szuverenitás intézményrendszerének megerősítése. Nem ez történt. A Szovjetunió felrúgta a nemzetközi szerződést, amelyet Jaltában vállalt, ugyanis 1947. február 25-én szovjet katonák elhurcolták a Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát, koncepciós pereket fabrikáltak, számos képviselőtársammal együtt engem is megkínoztak, elítéltek, majd a demokratikus pártokat szétzúzták.

Így jutott hatalomra a Kommunista Párt 1947 után. E gyalázatos puccs következményeit rögzítette paragrafusokba az 1949. évi XX. törvénycikk. Az 1946-os demokratikus alkotmány azonban nem tűnt el örökre a történelem süllyesztőjében, helyreállítása az 1956-os forradalom és szabadságharc fő céljai között szerepelt. Ezt követően mintaként lebegett az 1989-90-es rendszerváltás politikai kezdeményezői előtt.

Tisztelt Országgyűlés!

Ezek a gondolatok vezetnek most, amikor módosítást nyújtok be az előttünk lévő törvényjavaslathoz, és hozzáteszem azt, tisztelt Országgyűlés, hogy az, amit hallottunk a Magyar Szocialista Párt vezérszónokától, különösen arra ösztökél és mozdít engem, hogy a részletes vitában erről alaposabban, részletesebben beszélnünk kell. Itt, az Országházban ma elhangzottak olyan tévedések vagy torzulások, nem szeretném mondani: torzítások, amik torzítások, ami nem tesz jót a magyar nép közérzetének és becsületének.
Folytatom: az a tény, hogy a rendszerváltozás sietségében 1990-ben elodázódott az alkotmánytörvénynek néven nevezése, most alkalmat nyújt nemcsak a hiány pótlására, hanem a társadalom önvizsgálatára és a nemzet megbékélésére. Magyarország alkotmánya - lévén az államot, a társadalmat, a nemzetet szilárdan összetartó intézmény - alapvető rendező szimbóluma ennek a szimbólumszerető magyar népnek.

Köszönöm a meghallgatást.