A nap vendége Orbán Viktor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke, volt miniszterelnök. Jó estét kívánok.

Jó estét kívánok!

Elnök úr, gondolom már, megszokta, hogy a sajtó túlnyomó része, sőt a politikusok jelentős része a kelleténél talán többet foglalkozik az Ön személyével, mint kéne...

Ez valóban megtisztelő.

Ugyanakkor legutóbb a parlamenti ülésszaknyitón maga a hivatalban lévő miniszterelnök beszédének túlnyomó részét Önhöz intézte, az Ön felelősségét firtatta. Sokan azt kérdezik, hogy miért nem vette föl a kesztyűt? Miért nem reagált legalább a rendelkezésére álló két perc időben?

Először is két perc nem valami hosszú idő. De néhány jó mondathoz valóban még két perc is elegendő lehet. De más oka van ennek. Kétségkívül nem esik jól, hogy a kelleténél többet és, úgy érzem, hogy a hibáimat messze eltúlzó hanghordozással és kritikai erővel szerepelek a nyilvánosságban, de a miniszterelnök úrtól ezt nem veszem igazából zokon. Mindannyian olvashattuk az elmúlt napokban, hogy az MSZP-hez amerikai válságtanácsadók érkeztek, a tanácsadók megmondták, mi a pálya: a miniszterelnök személyesen támadja a volt miniszterelnököt. Ez fog történni a következő hetekben és napokban. Provokálni fognak. Nekem pedig az a dolgom, hogy ne vegyem fel a kesztyűt, ne engedjem, hogy a magyar közélet két ember személyeskedő vitájává silányuljon.

Ugyanakkor viszont úgy tűnik, mintha az ország sorsa az Ön sorsán múlna. Ez megkönnyíti vagy megnehezíti a helyzetét?

Önmagában a föltételezés is nevetséges. Az ország tízmillió ember sorsát jelenti, illetve egy más megközelítésben tizenegy néhány milliónyi Kárpát-medencében élő magyarnak a sorsát. Ezt egyetlen ember sorsával sem érdemes összekeverni, sőt, egy napon sem érdemes említeni. A miniszterelnök úrnak csak annyit tudok mondani, hogy biztosan van itt egy félreértés kormánypártok gondolkodásában, ugyanis állandóan vitatkozni akarnak. Nemrég ültük a televízió képernyője előtt, talán két órát vagy másfél órát ott vitatkoztunk - láthatta az egész ország. Azt hiszik, hogy a kormányzás lényegében vitatkozásból áll vagy hogy a politikának a lényege a vita. Az egy fontos dolog, a kormányzás esetében sem mellőzhető. De a kormányzás lényege nem a vita, hanem a döntés, a cselekvés.

Csakhogy az emberek egy része azt hiszi, hogy azért nem válaszolnak, azért nem reagálnak, azért nem veszik fel a kesztyűt, mert nem tudnak reagálni.

De hát Áder János szerintem kiváló választ adott, egyetértettem minden szavával. Vád megválaszolatlanul nem maradt.

Erre azt mondják, hogy nem Áder Jánost támadták 35 percig, hanem Orbán Viktort.

Jó, de hát képzelje el, mivé válik a magyar belpolitika, hogyha a parlamenti ülés kezdetének, ülésszakának első napján ahelyett, hogy az ország ügyeiről lenne szó: arról, hogy elérte a munkanélküliség a négyszázezret, arról, hogy nem tudják kifizetni idősek otthonában, anyaotthonokban a közüzemi számlákat, arról, hogy a családok egyre rosszabbul élnek, ehelyett arról lenne szó, hogy a két miniszterelnök mindenfajta csetepatéba bocsátkozik. Ha már az egyik megtette, legalább a másik ne tegye. Én igyekszem inkább a komoly, tehát a kormányzás, a közélet és a politikával szembeni komoly elvárásokat és nem pedig a médiaszempontokat meg a tanácsadók szempontjait kielégíteni.

Ugyanakkor ez nem egy rádióközvetítés volt, az egész ország láthatta ezt a parlamenti közvetítést, és úgy tűnt, hogy - nem akarok keményen fogalmazni - nem kinevette, de legalábbis kimosolyogta. Ilyen mulatságosak a populizmusról, az ország talpra állításáról szóló gondolatai?

Vannak köztük olyanok is... Nem akartam én őt ezzel megbántani, csak lehetett látni az erőlködést. Szóval hogy megmondták a tanácsadók: provokáld, kényszerítsd vitára - bármi áron. És láthatóan mi nem idegesen reagáltunk, egyre durvább és durvább lett a dolog. De az ember azt látja kívülről, hogy itt egy szerepjátszásról van szó. És bár még egyszer mondom, rosszul esik, de látni kell mögötte, hogy úgy, mint Jelcin esetében történt, Schwarzenegger esetében történt, most ugyanezek a tanácsadók megmondták, mit kell csinálni. Ők meg csinálják.

Vegyünk egy vádat, a populizmus vádját, ami mostanában elég gyakran elhangzik a Fidesszel, illetve Önnel kapcsolatban. Azt mondják, hogy mindenkinek a szája íze szerint beszélnek, középre, illetve szélsőjobbra. Ráadásul a kettő, a vélemények szerint, üti egymást, hiszen az egyik oldalon baloldali érzelmeknek kell megfelelni, másik oldalon pedig a tusnádfürdői beszédet hozzák föl, ami úgy hangzott, hogy a baloldal, amikor tehette, rárontott nemzetére.

Nézze, ez egy bonyolult megközelítés, nem is tudom követni. Egy idő után elveszítem a fonalat. Szerintem konkrét ügyek vannak a közéletben, meg a politikában, arról kell beszélni, és nem arról, hogy az embereknek tetszik-e az, amit mondunk vagy nem tetszik. Arról érdemes beszélni, hogy az emberek mit szeretnének. Tehát mondjuk a privatizáció lezárásánál világos, hogy a mi álláspontunk az, hogy nem szabad engedni, hogy itt egy kapuzárás előtti pániklendülettel kisöpörjék a kincstárt. Az emberek is egyetértenek ezzel. Mi ezzel a probléma? Miért populizmus ez? Vagy: az emberek elégedetlenek a politikusok teljesítményével, és azt mondják, hogy bizony, kedves barátaim, nektek jobb teljesítményt kellene nyújtanotok. Ezt fogadjuk el. Mi ebben a populizmus? Vagy: négyszázezret ért el a munkanélküliek száma. Az emberek azt mondják: elvárjuk az államtól, hogy védje meg a munkahelyeinket. És valóban, az államnak az a dolga, hogy ha lehet, megvédje és új munkahelyeket hozzon létre. Mi ebben a populizmus? Szerintem nem érdemes ezen a szinten vitatkoznunk, ahol a miniszterelnök úr próbálkozik. Beszéljünk konkrét dolgokról. Az embereknek nem ideológiai problémáik vannak, hanem az életükben komoly nehézségek. Egyre rosszabbul és nehezebben élnek. Erről kell beszélni, ezen kellene segíteni.

Vegyük példának a gazdaság helyzetét, a miniszterelnök úr konkrétan mondta Önnek, hogy számokat és tényeket mondjon, ne pedig csak úgy általánosságban azt, hogy nem áll jól a gazdaság. Ők azt állítják, hogy szárnyal a gazdaság.

Jó, hát azt tudjuk, hogy van néhány jó mondatuk. Ezek a kedvenceink. "Kirobbanóan sikeres a magyar gazdaság." "Nagy a jólét." "Bennünket irigyel Németország, Olaszország és Spanyolország." Szóval, ezen a szinten megint nem érdemes folytatni a vitát, mert ez úgy komolytalan, ahogy van. Ha Ön kimegy az utcára és megkérdezi az embereket ezekről a mondatokról, a népi kifejezések köréből kölcsönzött szavakkal el fogják Önnek mondani erőteljesen, hogy mit gondolnak ezekről a mondatokról. Ellenben érdemes arról beszélni, hogy mennyi is a munkanélküliek száma Magyarországon. Hogy nő a számuk, nem csökken, hanem nő. Erről van értelme beszélni. Arról van értelme beszélni, hogy az államadósság most már lassan megfojt bennünket. És nem csökken, hanem hétről hétre nő. Na, ezekről a kérdésekről konkrétan érdemes beszélni.

Erre mondja azt a másik oldal, hogy az államadósságról beszélni magában nem érdemes. Arról kell beszélni, hogy szárnyal a gazdaság. Most azért erre lehet konkrét válaszokat adni.

Nekem nem az a dolgom, hogy közgazdasági professzor legyek. Megjegyzem: még a miniszterelnöknek sem az, hogy ácsingózzék ilyesmire, hanem nekünk az a dolgunk, hogy világosan értsük meg, mik ma Magyarországon a problémák. Az emberek mitől szenvednek. Min szeretnének változtatni. És mondjuk meg, hogy hol vannak azok a pontok, ahol tudunk segíteni, és hogyan tudunk nekik segíteni, milyen döntéseket fogunk hozni ennek érdekében. Ez a mi szakmánk. Analizálni...

A gazdasági konzultáció...

Bocsánat, elemezni, összefoglalni és cselekedni. A lényeg a cselekvés; a tett mindig az első, a szó a második. Én ezért viseltetek némi ellenérzéssel az olyan politikusokkal szemben, akik azt hiszik, hogy beszédekkel ki lehet váltani a cselekvést. Hogy beszédekkel lehet megváltoztatni a valóságot. Nem, ahhoz tettek kellenek, adócsökkentés, kis- és középvállalkozások támogatása, közmunkaprogramok és sorolhatnám tovább.

A gazdasági konzultáció végül is cselekvést irányoz elő, de ahhoz először egy helyzetfelmérés kell. Miről szól a gazdasági konzultáció? Mert ugye arról lehet olvasni, hogy adót csökkentenek. De hát a másik oldal is azt mondja, hogy adót fog csökkenteni. Melyik adócsökkentés lesz a hitelesebb?

Nézze, azért nem szeretnék oda jutni, ahol most a másik oldal tart, hogy ha azt mondja, hogy adót csökkent, akkor mindenki tudja, hogy adóemelés fog történni. Tehát ha lehet, ne vessen bennünket össze a másik oldallal e tekintetben. Amikor mi adócsökkentésről beszélünk, az azt jelenti, hogy kevesebb adót kell fizetni az embereknek. Amikor ők beszélnek adócsökkentésről, az azt jelenti, hogy föl fogják emelni az adókat, új adónemeket vezetnek be. Harminc-valahány alkalommal emelték az adókat, miközben egyfolytában állítólag adót csökkentenek. Bevezettek három-négy vagy tán öt új adónemet is, miközben adócsökkentésről beszélnek. Tehát én ezzel nem is foglalkoznék. Tehát nem vitatkozni kell a kormánnyal a gazdaság jövőjéről, hanem a gazdasági élet szereplőit kell egy asztalhoz leültetni, és megpróbálni minél több szereplővel konzultálni arról, hogy szerintük pontosan hol kell beavatkozni a kormánynak a gazdasági folyamatokba. Abban egyetértés látszik kibontakozni, hogy ez az adócsökkentés kellene hogy legyen. Tehát radikális adócsökkentés segíthet csak abban, hogy Magyarországon a munkanélküliséget le tudjuk szorítani, és csak az adócsökkentés segít abban, hogy az emberek ne érezzék bizonytalannak az álláslehetőségüket és a kenyérkereseti lehetőségüket. Tehát ezért kell minden erőt az adócsökkentésre összpontosítani.

De mitől lesz ebből konszenzus, hiszen sokan azt mondják, neves közgazdászok, hogy az ország jelenlegi helyzetében nem lehet adót csökkenteni, hiszen akkor még kevesebb lesz a bevétel.

A közgazdász szó egy kicsit megtévesztő. Elméleti közgazdászok lehet hogy mondanak ilyesmit, bár más elméleti közgazdászok meg mást mondanak. A valóság az, hogy azok, akik működtetik a gazdaságot, kis- és középvállalkozók, magyar nagytőkések, azok, akik a nonprofit szektorban dolgoznak, tehát kapcsolódnak a gazdasághoz, vagy azok, akik csökkent munkavégzésű emberek számára speciális foglalkoztatókat létesítenek - mert ilyenek is vannak -, velük is fogunk konzultálni. Vagy akik a MÁV-nál dolgozó emberek érdekeit képviselik - hogy mondjak ismét egy nagyobb csoportot. Tehát ezeknek az embereknek van világos elgondolásuk arról, hogy mit kellene tenni. Most szerintem nekünk csak annyi dolgunk van, hogy ezeket összegyűjtsük, egyformára hozzuk vagy egy koncepció keretébe foglaljuk össze, és utána az ütemezésről döntsünk. És utána végre kell hajtani. Tehát nem azt kell tennünk, hogy a kormány, az okos kormány az okos elméleti közgazdászokkal együtt megmondja a gazdasági élet szereplőinek, hogy nekik mit kell tenni. Meg kell fordítani. Akik valóban működtetik a gazdaságot, akik valóban befizetik a pénzt a költségvetésbe adó formájában, őket kell megkérdezni arról, hogy mit tud tenni a kormány az ő érdekükben, hogy ők sikeresebbek legyenek, hogy több munkahelyet tudjanak teremteni, és hogy állják a versenyt a külföldiekkel. És ezt kell megtennie aztán a kormánynak. Egy teljesen új logika ez a gazdasági konzultáció, szemben a korábbi gazdaságpolitikai logikákkal.

Persze az emberek egy része erre azt mondja, hogy ez is csak kampány, hiszen ez is csak beszéd, az ellenzék nincs abban a helyzetben, hogy tettekkel és cselekedetekkel igazolja elképzeléseit.

Aki azt mondja, hogy a nemzeti vagy a gazdasági konzultáció kampány, azoknak azt a mondatot szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy a konzultáció mindig az emberekről szól, a kampány meg mindig a pártokról. Nézzék meg a plakátokat kint az utcán. Azok arról szólnak, hogy milyen párt az MSZP. Mi meg arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit mondanak a kis- és középvállalkozók, azok az emberek, akik munkát adnak a többi magyar embernek. Az róluk szól, ez meg az MSZP-ről szól. Ez két különböző történet. Egyik konzultáció, a másik pedig kampány.

Ezért aztán most már ott vannak a postaládákban azok az MSZP-s levelek, amik szintén konzultációról szólnak, szintén elmennek a választókhoz. Van, aki azt mondja, hogy Orbán Viktor az MSZP kampányfőnöke.

Hát erről nincs tudomásom, de hogyha az MSZP olyan dolgokat vesz át tőlünk, ami jó az országnak, akkor miért kellene nekünk azt ellenezni? Hát tegyék... Eddig is ezt kellett volna tenniük. Tehát én üdvözlöm, hogyha valóban az történik, hogy az MSZP nem megmondani akarja az embereknek, hogy mit gondoljanak, mit cselekedjenek, mitől lesznek szépek és okosak, hanem inkább meg akarja erről kérdezni őket.

Ezért kéne bizonyos dolgokban együtt konzultálni. Gondolom, ez a gazdasági konzultáció erről is szól, hiszen, ha jól tudom, akkor eléggé pártsemlegesen vonják be a gazdasági élet vezető szereplőit. De mennyire pártsemlegesek a gazdasági élet vezető szereplői?

Teljesen. A konzultáció szempontjából teljesen. Engem személy szerint nem érdekel, hogy egy-egy kis-, közép- vagy nagyvállalkozónak mi a pártszimpátiája. Engem az érdekel, hogy amikor arról beszélünk, hogy mi a magyar gazdaság jövője, akkor van-e megfontolandó gondolata, van-e használható javaslata vagy nincs. Ezeket próbáljuk összegyűjteni. Ez egy másik dimenzió. A pártpolitika fontos dolog, meg kell vívni a napi küzdelmeket. A gazdasági konzultáció pedig mindannyiunk közös jövőjéről szól, abban mindenki benne van. Az is, aki az MSZP-vel szimpatizál, az is, aki velünk. Nincs ebben az értelemben bal- meg jobboldali vállalkozó, nincs bal- meg jobboldali nyugdíjas; amikor ki kell fizetni a számlát, nincs bal- meg jobboldali családfő. Ezeket a közös pontokat, közös kérdéseket, mondjuk úgy, hogy a közös sorsokat próbálja körvonalazni a gazdasági konzultáció.

Ha jól tudom, baloldali gazdasági vezetőket is bevonnak ebbe a konzultációba.

Igen, de nem azért, mert baloldaliak.

De ugyanezek az emberek dolgozták ki valószínűleg a másik oldal gazdasági koncepcióját. Miért nem lehet ez közös, hiszen három párt megcsinált egy közös gazdasági tervet, amit a Fidesz nem hajlandó aláírni.

Én azt látom, hogy van egy kiáltvány, újra beszéd, beszéd, beszéd, amiben a legáltalánosabb megállapítások szerepelnek. Nem oszt, nem szoroz, nincs következménye, nem befolyásolja az életet, ettől nem lesz sem jobb, sem rosszabb az emberek élete. Üres cselekvés, pótcselekvés. Kiáltványokkal nem megyünk messzire. Viszont a gazdasági élet szereplőinek megkérdezésével, az ő bevonásukkal igen. Még egyszer mondom, nem azért szerepel a gazdasági konzultációban egyik vagy másik vállalkozó, mert baloldali vagy mert jobboldali, hanem azért, mert vállalkozó. Azért, mert ő, illetve az ő vállalkozása ad munkát a többi embernek. Ezért fontos a véleménye. Kíváncsiak vagyunk rá, az ő sikerétől függ az egész ország sikere. A mi sikerünk is, természetesen.

A másik központi kérdés a privatizáció kérdése. Önök nemzeti vagyonszerződést akarnak kötni, de úgy néz ki, hogy egyre nehezebben megy. Pokorni Zoltán Hiller Istvánnal most tárgyalt róla - nem nagyon közelednek az álláspontok. Mennyi értelmét látja még ennek, és annak, hogy meghirdetik, hogy amennyiben most nem megy, akkor majd 2006-ban megcsinálják. 2006-ban már lehet, hogy késő lesz.

Valóban, most meg kell állítanunk azt a folyamatot, amiről minden nap jönnek a hírek, vagyis hogy nyakló nélkül szinte söprik ki a közvagyont és kótyavetyélik el a nemzeti értékeket. Ezt meg kell állítani természetesen, ezért dolgozunk. De szeretnénk világossá tenni, hogy nemcsak arról van szó, hogy most meg kell állítanunk a nemzeti vagyon elkótyavetyélését, hanem arról is, hogy hogyan kell a jövőben a nemzeti vagyon megmaradt részeit kezelni. Mi azt mondjuk, hogy ez nem lehet többé egy-egy kormánytöbbség döntésének a függvénye. Most az. Ha a kormánytöbbség úgy dönt, hogy valamit elad, akkor eladja. Mi azt mondjuk, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vagyontárgyakat egy olyan törvényben határozzuk meg, amelyet csak kétharmaddal lehet módosítani. És azt kérjük a kormánytól, hogy ezt fogadja el. Ha nem csinálja meg a kormány, mi meg fogjuk csinálni a választások után. Ha még marad egyáltalán valami.

Önöket sokat támadják azzal, hogy másként beszélnek most, mint akkor, amikor kormányon voltak. Hogy a privatizációval kapcsolatban például mások voltak az elképzelések. Ha tisztátalan privatizációról van szó, akkor azt mondják, hogy ez bizony a tizenkét állami gazdaság. De legutóbb azt hiszem, hogy Katona Kálmán volt közlekedési miniszter szólalt meg, hogy a Budapest Airportot is előkészítették privatizációra.

Kíváncsi lennék arra, hogy ezt honnan olvasta ki a volt miniszter úr. Beszéd helyett itt is maradjunk a tettek mezején. Nézzük meg, hogy mennyi volt a nemzeti vagyon, amikor kormányváltás történt. Az emberek biztonsága szempontjából legfontosabb vagyontárgyak állami tulajdonban maradtak a mi időnkben, mi abból nem adtunk el. Most eladják őket. Tehát én nem a szándékokat kutatgatnám. Volt négy év kormányzás, ez alatt az időszak alatt döntések születtek. Például a reptér ügyében az a döntés született, hogy nem adtuk el, sőt, visszavettük, hiszen az egyik terminált éppen magánkézből vettük vissza köztulajdonba. Tehát pont fordítva történt, mint ahogy azt hallottuk...

Tehát nem arról van szó, amit mondanak, hogy egyszerűen csak nem volt már rá idejük.

Négy év hosszú idő... Azért nem adtuk el ezeket a vagyontárgyakat, mert azt gondoltuk, hogy az a helyes, hogyha ezek köztulajdonban maradnak. Négy év alatt mindent el lehetett volna adni, vagy legalábbis majdnem mindent, de nézze, mi nem így néztük a kormányzást. Mi akkor is azt mondtuk, hogy nézzük meg, mi az a vagyon, aminek állami tulajdonban, köztulajdonban kellene maradnia - már abból, amit a Horn-kormány meghagyott. És csak olyan vagyontárgyak mentek el, amik nem taroztak ebbe a körbe. Erről lehet vitatkozni, hogy ez a kör jól volt-e meghúzva vagy nem. Én azt gondolom, hogy most ezt a vitát már be kéne fejezni, meg kéne ebben állapodni, és húzzuk meg ezt a végleges kört. Azt a végleges vagyoni kört, ami az emberek mindennapi biztonsága szempontjából, garanciális jelleggel, állami tulajdonban kell hogy maradjon.

Elfogadják azt, hogy már kampány van? Azt hallottuk mostanáig, hogy egyelőre kormányozni kéne. Az MSZP, úgy tűnik, hogy egyértelműen kampányolni akar, beszél is róla, tehát nem csinál belőle titkot. Nyilvánvalóan ezzel szemben kampányt kell alkalmazni az ellenzéki oldalon is.

Számomra ez nem olyan nyilvánvaló. Biztos, hogy kampányra kampánnyal kell válaszolni? Lehet, hogy munkával kell válaszolni. Lehet, hogy épp azt kell kimutatni, hogy milyen nevetséges dolog, hogy egy kormányzó párt nyolc hónappal a választások előtt - hogy mondták? - identitáskampányt folytat, ugye? Ami arról szól, hogy meghatározza, hogy ő kicsoda. Elmondja az embereknek, hogy ő kicsoda. Hát, legyünk őszinték, elég nevetséges dolog, nem? Hogyha én kíváncsi vagyok arra, hogy Ön kicsoda, pontosabban hogy milyen ember Ön, akkor nem Önt fogom megkérdezni, hogy Ön milyen ember, hanem megnézem, hogy az eddigi élete során mit végzett. Most az ember élete során hozott döntésekből vagy kirajzolódik egy arcél - identitás -, vagy fölösleges megpróbálni azt, hogy az ember a homlokára írja föl azokat a szavakat, aki lenni szeretne. Egy kormánynál is így van. Nekünk nem kellett kiírni a plakátokra azt, hogy mi a családok kormánya vagyunk, mert meghoztuk azokat a döntéseket, amiből mindenki tudhatta, hogy a Fidesz a családok oldalán áll. Vagy nem kell kiírnunk a homlokunkra vagy a mellkasunkra, hogy nemzeti párt vagyunk, mert a státusztörvény, az erdélyi egyetem ezt világossá tette. Nem kellett azt mondanunk, hogy a Fidesz a munka pártja, mert azzal, hogy a minimálbért fölemeltük 18.500 forintról 50.000-re, mindenki tudta Magyarországon, hogy a Fidesz az az erő, amelyik a munka megbecsüléséért küzd. Identitáskampányt az folytat, aki elmulasztotta meghozni a fontos döntéseket.

Amit most Ön elmond, azt a Fidesz mellett is kampánytanácsadók mondatják vagy pedig maguk a fideszesek találják ki.

Én azt mondtam, ami Magyarországon ma az életben van, ami történik, ami a valóság. Természetesen mindenkinek a véleményére kíváncsiak vagyunk. Egyébként az Európai Néppártnak, ahova a Fidesz is tartozik, van egy kampánybizottsága, ami azzal foglalkozik, hogy segítséget ad egyik ország a másiknak, tapasztalatokat, tanulmányokat, miegyebeket, időnként még szakértők is utazgatnak, de nálunk a stratégiai döntéseket, hogy mit csináljunk, mit cselekedjünk, azt az elnök hozza meg, illetve az elnökség hozza meg megfelelő viták után. Nálunk ilyen válságtanácsadók, válságmenedzserek, akik majd megmondják, hogy mi kik vagyunk, és mit írjunk föl a plakátokra, nincsenek.

2002-ben ugyanakkor meglepetés érte Önöket. Ron Werber kitalált valamit, olyanokat is megmozgatott, akiknek eszük ágába nem volt addig elmenni szavazni. Most nem félnek attól, hogy megint lesz valami meglepetés?

Nézze, nem megleptek bennünket a szocialisták, hanem olyasmire vetemedtek, ami korábban nem volt benne a magyar politikai életben. Gyűlöletkampányt folytattak. Mi ezt nem fogjuk követni. Tehát hiába hatékony ez és hiába mondják most újra az amerikaiak, hogy támadjátok őket erősen, provokáljátok őket, legyetek durvák, mi nem fogjuk fölvenni a kesztyűt.

hirtv.hu - fideszfrakcio.hu