"Több lehetőség lent, több felelősség fent" - szólt egy éve a frissiben beiktatott miniszterelnök. Mi valósult meg ebből?

Megfordult a szlogen. Több lehetőség fent, kormányközelben, szűkülő esélyek, eladósodás lent: ez a Gyurcsány-kormány első évének mérlege. A kormányzati szféra a hatalmas adósság és államháztartási hiány ellenére is ki van stafírozva, a baloldalhoz kötődő vállalkozói kör pedig remek esélyekkel tekinthet a privatizáció hátralévő részére.

A Fidesz is ezt mondja. Jó, ha a kampány a privatizációról szól?

Nincs rendjén, hogy az egyik oldal mumusként beszél róla, a liberálisoknak pedig majdhogynem istenük. Persze politikailag érthető: a privatizáció a rendszerváltoztatás vesztesei számára egyenlő a lopással. A szélsőséges álláspontokat kellene közelíteni egymáshoz, de tizenöt éve rendre elmarad az a tisztázó vita, amely körvonalazná, mi az, aminek közösségi ellenőrzés alatt kell maradnia mint stratégiai ágazatnak, és mit ésszerűbb eladni.

Ebben nyilván nem csak a Gyurcsány-kormány a ludas.

Különböző mértékben, de minden eddigi kormány felelős érte. Már a Horn-kormány is gondolkodott rajta, hogy befejezi a privatizációt, a polgári kormánynak pedig kifejezett szándéka volt, hogy pontot tesz e folyamat végére, s fölszámolja az ÁPV Rt.-t. Semmi nem lett a dologból. Ez lehetőséget adott azokra a magánosításokra, amelyek ebben a ciklusban történtek, s amelyeket az Állami Számvevőszék is erősen bírált. Így például a Bábolna Rt. esetében legalább tízmilliárd forintos veszteségről szól az ÁSZ-jelentés, s megkockáztatható, hogy ez esetben nem is privatizáció, inkább szanálás zajlott. De még ezek is eltörpülnek a Budapest Airport mellett. A repteret úgy akarják eladni, hogy tisztességes vagyonleltár sem készült, így azt sem tudhatják, mennyit ér, ráadásul a cég nyereséget termel. Az emberek szemében visszatetszőek az ilyen ügyletek egy olyan kormány alatt, amelyet a privatizáció egyik legnagyobb nyertese, Gyurcsány Ferenc vezet.

A rendszerváltozás idején szinte ugyanonnan indultak: ön elnöke, Gyurcsány alelnöke volt a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának. Gyurcsány milliárdos miniszterelnök lett. Irigyli?

Dehogy. Sőt, meg sem lepett ez a karrierív.

Ön akár összekötő kapocs is lehetett volna az akkori Fidesz és Gyurcsány között.

Történtek kísérletek. Emlékszem, 1989 őszén elmentem a Fidesz választmányi ülésére, hogy meggyőzzem őket, be kell lépniük a MISZOT-ba, amely arra kínált lehetőséget, hogy a KISZ nyilvánosságbéli egyeduralmát ellensúlyozza. A tanács harminchárom szervezete között a katolikus szervezetek csakúgy ott voltak, mint az úttörők, s izgalmas viták zajlottak. Aztán a MISZOT baloldali képviselői részt vettek a koreai VIT-en, mire a Fidesz kilépett. Gyurcsány akkor a jelentősebb változtatásokat követelő vonalhoz tartozott, mondjuk Kiss Péterhez képest radikális reformernek számított, és ezzel meg is bukott. Létrehozott egy Új Nemzedék nevű szervezetet, de nem kapott hozzá politikai támogatást. Ezután az üzlet felé vette az irányt, de mindvégig fertőzött maradt a közélet befolyásolásának vágyától; nyilvánvaló volt, hogy nem véglegesen mond le a politizálásról. Nem véletlenül hívott össze minden évben sok embert a házassági évfordulóján: mondanom sem kell, a gazdasági, politikai és médiaelit szereplőit. Tudatosan építette ki hálózatát. A Tony Blair-féle újbaloldali törekvéseket sem csupán kedvtelésből tanulmányozta.

Ezeknek volt nyoma az elmúlt év kormányzati politikájában?

Részben. Gyurcsány új nyelvezetet honosított meg, másrészt nemzedéki helyfoglalást vitt véghez a hatalom csúcsán. Vert helyzetből megszerezte a miniszterelnöki széket, és a kormányprogram elfogadásáig, sőt a kormány átalakításáig is mint kés a vajban, úgy ment előre. Felsorakoztak mögé azok is, akik a hátuk közepére sem kívánták. Amikor a szocialista párt irányítását is megszerezte, új korszak kezdődött: elég erősnek érezte magát, hogy szembeforduljon jelentős társadalmi csoportokkal. Először az egyházakkal, gondoljunk a szociális és oktatási normatívák csökkentésének kísérletére vagy vatikáni látogatására, amikor az egyházak közéleti szerepvállalását bírálta. Aztán jött a határon túli magyarság állampolgársága elleni kormányzati - alkotmányellenes - kampány, s ide tartozik az agrárügy is: a gazdademonstráció kezelése azt mutatta, hogy Gyurcsány a jobboldal szekértolójának, politikailag ellenfélnek tekinti a gazdatársadalmat, amelyet meg kell fegyelmezni - például az EU-pénzek kifizetésének késleltetésével. Az egyes alkotmányos intézményekkel - nemzeti bank, ügyészség - szembeni hadviselés is része a "Fidesz-árnyékállam" elleni harcnak.

Szükségszerű volt, hogy 2005 a kampány éve lett?

Gyurcsány felismerte, hogy szűk a mozgástere, nagy reformokra nincs idő: a kormányprogramban sincs szinte semmi, amit számon lehetne kérni. A látszat persze más, ugyanis Gyurcsány, a kormány és az MSZP minden médiafelületet betölt, és úgy tesz, mintha egymást érnék a lényeges döntések - lásd száz lépés program.

A legújabb az "identitáskampány", olyan hívó szavakkal, mint biztonság, igazságosság, bátorság. Utóbbi például mitől baloldali érték?

Semmitől. Már az visszatetsző, hogy kormányzás helyett identitásukat keresik és népszerűsítik a szocialisták. Gyurcsány láthatóan nem új szavazókat akar szerezni, inkább azokat próbálja visszaédesgetni, akik az utóbbi bátortalan két évben lemorzsolódtak az MSZP-táborról. És a pártnak is szól az üzenet, amelyre már csak azért is szüksége van Gyurcsánynak, mert bár elfoglalt minden vezetői pozíciót, egy-két falat a torkán akadt: Puch László pártpénztárnoktól, Lamperth Mónika belügyminisztertől és Szekeres Imrétől is hiába próbált megszabadulni. Ám ha a sikerpropaganda és a valóság továbbra is olyan távol lesz egymástól, mint ma, akkor nehéz lesz visszaszerezni az MSZP-szavazókat.

Azt mondja, a Fidesznek csak hátra kell dőlnie, és ölébe hullik a hatalom?

Szó sincs róla. Már csak azért sem, mert bár a Fidesz vezet átlagosan tíz százalékkal, az emberek az ellenzék tevékenységét még a kormányzaténál is negatívabban ítélik meg. Legfőbb ideje, hogy a Fidesz elkezdjen programpontokról beszélni, amelyek alapján elképzeli a kormányzást. Az értékbázis bemutatása és stabilizálása sikeres volt, a sárdobálásból viszont elegük van a választóknak. Vélhetően ezt ismerte fel Orbán Viktor, aki újabban konkrétumoktól sem riad vissza: például kiáll az adók radikális, egyes esetekben ötvenszázalékos csökkentése mellett.

A választásokon nem lenne biztonságosabb, ha a Fidesz vezetői nem csak egy pártban gondolkodnának?

De, feltétlenül. A polgári oldal sikeréért aggódók közül sokan törik ezen a fejüket. Én is azt gondolom, hogy a jelenlegi választási rendszerben a Fidesznek szüksége lenne egy stratégiai szövetséges pártra. A múlt év őszén azt hittem, hogy a Fidesz megkockáztatja kiléptetni a KDNP-seket a frakcióból, akik az MDF-ből kizártakkal együtt méretes, 43 fős frakciót alakíthattak volna. Jövőre pedig a szociális igazságosság jelszavával és néhány fundamentális kérdésre összpontosítva mozgósíthatták volna azokat, akik mindezt hiányolják a Fideszből, miként azokat is, akik kormányváltást szeretnének, de sosem szavaznának a Fideszre.

Erre a célra nem jó az MDF?

Azok után, hogy a két párt között ennyire megromlott a viszony, nem sok esélyét látom az együttműködésnek.

Az anti-Fidesz-szavazókat csak úgy mozgósíthatja az MDF, ha elhiteti velük: nincs stratégiai szövetség. Nem lehet, hogy efféle háttéralku húzódik meg a pártközi civakodás mögött?

Minden lehet, de én nem tartom valószínűnek háttéralku létezését. Az MDF-fel kapcsolatban tehát csak az első forduló után leszünk okosabbak.

Csányi Sándor OTP-vezért állítólag foglalkoztatja a politizálás gondolata. Lehetne ő stratégiai szövetséges?

Csányi Sándor nyilatkozataiból kiderül, hogy nem foglalkozik a politikai szerepvállalás gondolatával.

De amikor megkérdezték, mennyiből lehetne összehozni egy pártot, számításaira hivatkozva rögtön válaszolt.

Üzletember. Furcsa is lenne, ha nem tudná, mennyibe kerül egy-egy projekt.

Tehát azok a pletykák sem igazak, hogy ön Csányi mellett újra politikai szerepet vállalna?

Nem.

És általában?

Négy év kancelláriaminiszterség után nehéz lenne azt mondani, hogy sohasem térnék vissza, ugyanakkor nem egyszerű olyan feladatot találni, amelynek megoldására megint feltennék négy évet az életemből. Más a helyzet, mint 1998-ban. Akkor azt sem tudtam, milyen a gyakorlati politika, a kormányzás, rettentő izgalmas volt beletanulni. Most inkább azon dolgozom, hogy a Századvégből Magyarországon egyedülálló méretű és hatású agytrösztöt hozzak létre. Ez épp elég nagy kihívás.

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu