Talán nem árulok el nagy titkot, de azért megosztom az illetékesekkel: szilveszterkor nem áll meg az élet a költségvetési szerveknél sem, így pedig egy hétezermilliárd forintos költségvetésnél teljesen természetes, hogy egy ötszázmilliárd körüli tétel "átcsúszik" az évfordulón. Csúszhatna amúgy lényegesen több is, ha nem kényszerítenék szakszerűtlen agymenéssel pazarlásra az intézményeket. Például 2002-ben ugyancsak ötszázmilliárd forint volt a maradvány - ráadásul minden zárolás nélkül. Ez azonban csak a költségvetés egészére igaz, az egyes költségvetési szervekre nem. Ott az adott évi maradványt mindenféle "véletlen esemény" befolyásolhatja, ami persze a következő évben már nem következik be, ám akkor már nincs forrás a zárolt összeg pótlására.

Honnan van a pénz?
Érdekes állítás, hogy ezt a pénzt - mármint a maradványt - a minisztériumoktól vonják el. Erre rímel Gyurcsány Ferenc kijelentése, amely szerint jövőre háromszázmilliárd forinttal fogják csökkenteni az államigazgatás kiadásait. Elég egyetlen pillantást vetni a költségvetésre, máris nyilvánvaló: a minisztériumok "saját" kiadásai ezt az összeget el sem érik. Éppen ezért valószínű, hogy egyetlen hivatallal, hivatalnokkal és luxusautóval sem lesz kevesebb. Zárolás tehát legfeljebb a minisztériumok által kezelt pénzeknél lesz. Azaz, ami csökken az a kórházak, iskolák, egyetemek, kulturális és szociális intézmények, kutatók, tűzoltók, pályázatok, infrastrukturális fejlesztések fedezetére szánt keret!
Apróbb szépséghiba az is, hogy amit a költségvetési könyvelés az intézményeknél maradványnak tekint, az nem a költségvetési támogatás maradványa, hanem minden, ami éppen a bankszámlán van: a pályázatokra kapott előlegektől a saját szerződéses bevételekig. A maradvány összegéből semmiféle következtetés nem vonható le a pazarló vagy takarékos gazdálkodással kapcsolatban, sőt: annak van több "maradványa", aki takarékos, akinek saját bevételei vannak, aki sikeresen pályázik. Ha viszont nem lehet kifizetni a pályázaton elnyert fejlesztés költségeit, mert zárolták az előleget, akkor az egész támogatás elvész, és akkor az ebből következő szankciókról még nem is beszéltünk. Evvel a remek ötlettel sikerül biztosítani a költségvetési szervek körbetartozásának megszervezését is, amit az üzleti szférában már többször sikeresen megoldott a Pénzügyminisztérium. Nyilvánvaló, hogy a szeptember-novemberi kiadásokat nem lehet a zárolt összeg felszabadítása utánra, januárra halasztani. Nem halasztható a bérek, az adók, a társadalombiztosítási járulék, a közműdíjak és a működéshez szükséges több ezer apróbb tétel kifizetése sem, a nyomtatók festékpatronjától a WC-papírig.

A trükk
A következő botrány a jövő év elején, az éves beszámolók összeállításakor fog bekövetkezni, amikor igazolni kellene, hogy a zárolt maradvány mögött kifizetendő kötelezettségek állnak az utolsó fillérig. Mert ha nem, akkora pénzt azonnal és véglegesen elvonják.
Számomra azonban a legszimpatikusabb az - amiről a Pénzügyminisztérium valamiért nem beszél -, hogy középtávon megoldották a költségvetési hiány kérdését. Ugyanis ebben a rendszerben a zárolt maradvány évről évre növekszik. Valóban: meg kell lennie a tavalyi maradványnak, és ha idén is keletkezett valami, az hozzáadódik. Így az összeg hamarosan eléri a költségvetés teljes összegét. A költségvetési intézmények nagy része gyors ütemben csődbe megy, a jelentős saját bevétellel rendelkező néhány kitartónak pedig annyi zárolt maradványa lesz, hogy egyetlen fillér költségvetési támogatásra sem lesz jogosult. Így kétségtelenül jut majd valamennyi a hivatalokra és a rongyrázásra.

Pazarlásra ösztönözve
A pazarlást az csökkentené, ha a maradvány nevű eszeveszett fogalom egyszer s mindenkorra megszűnne. Ötven éve kabarétéma a költségvetési szervek év végi költekezése, ami ma még inkább kényszer és tény. A költségvetési szervek vezetői tudják azt, amit a PM - úgy tűnik - nem: szilveszterkor semmi sem ér véget, és minden szervezet szeretne normálisan gazdálkodni, például nem kidobálni az ablakon a pénzt, ami falat kenyérként kellene jövőre.
Összefoglalva: van egy hasznavehetetlen, pazarlásra ösztönző, kusza költségvetési rendszer, melyet rossz ötletekkel, egyéni alkukkal tovább bonyolítanak, ráadásul teljesen feleslegesen. Ez tökéletesen lehetetlenné teszi az ésszerű gazdálkodást akkor, amikor a költségvetési intézmények nem kis részének jelentős saját bevételei vannak, és több is lehetne, ha hagynák őket gazdálkodni, fejlődni.
Nagyon nagy szükség lenne végre egy értelmes, a számviteli törvényben foglaltakra hasonlító költségvetési gazdálkodásra és a reálfolyamatok ismeretére szocializálódott Pénzügyminisztériumra! Merjünk bátrak lenni - és néha tegyünk valami értelmeset is!

Inzelt Péter
az MTA SZTAKI igazgatója