Micheál Martin szabatos, tömör köszöntője után Kóka János lép a mikrofonhoz, és jó angolsággal a magyarországi befektetési lehetőségekről beszél. Fejét oldalra billenti, minden mozdulata Gyurcsány Ferencet idézi. Az első két perc után valamiféle derültség lengi be a helyiséget, többen félhangosan nevetnek a hallottakon. Kóka azt állítja például, hogy Magyarországon kisebb gazdasági csoda zajlik, és hazánk a térség vezető gazdasági hatalma. A számok világában tájékozott ír üzletemberek és befektetők egymásra néznek, és elfojtanak egy-egy mosolyt. Amikor a magyar miniszter belebonyolódik egy nem különösebben bonyolult mondatba, már az egész terem nevet. Élénk derültség fogadja Kóka János következő kijelentését is: "Igaz, hogy nem vagyunk a legolcsóbbak, de nálunk jó helyen van a pénzük." A velem szemben helyet foglaló Kéri László politológus az arcába temeti a kezét. "Magyarországon választják a minisztereket?" - fordul hozzám gúnyos mosollyal asztalszomszédom, az elegáns ír üzletember, én pedig azt válaszolom, hogy a szóban forgó urat senki sem választotta, hacsak közeli barátja, a miniszterelnök nem, aki mellesleg szintén nem mérette meg magát egy választáson sem.

(Magyar Nemzet, 2005. szeptember 23.)