Az egykori józseffalvi plébános végakarata teljesült azáltal, hogy az emlékét máig őrző gyülekezet adományaival, munkájával, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége közreműködésével hamvai hazakerültek Amerikából, s a bátaszéki temetőben, nagyanyja sírjában végső nyugalomra találtak. "A legnagyobb bukovinai székely pap (...), pedig nem székelynek születetett 1897-ben Szamosújváron" - mondta emlékező beszédében Potápi Árpád, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke a bátaszéki római katolikus templomban tartott gyászszertartáson. Életrajzát felidézve a szónok elmondta: Gellért atya néven ferences rendi szerzetesként került Józseffalvára 1932-ben, s rövidesen "mind az öt falu (Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva) lelki, szellemi vezetőjévé vált". "Minden követ megmozgatott azért, hogy választott népét felemelje (...), minden követ megmozgatott Bukarestben és Budapesten egyaránt", hogy az 1776 óta Bukovinában élő székelyek hazatelepülhessenek Magyarországra - méltatta a plébános áldozatos szolgálatát a szövetség elnöke. Közbenjárására a 15 ezer székely visszatérhetett hazájába, de neki a kis Tolna megyei faluból, Mórágyról az üldöztetések elől menekülnie kellett Amerikába, ahol 1966-ban bekövetkezett "haláláig tartotta a kapcsolatot székelyeivel". Közel negyven évnek kellett eltelnie, hogy végakarata szerint hazai földben nyugodhasson. A bátaszéki temetőben nagymamája sírkövére a következő feliratot vésette: "Mikor kicsi voltam, veled aludtam. Mikor öreg lettem, idegenbe szakadtam. Mikor fáradt vándor lettem, s betegen sírágyam kerestem, a Te kemény kőpárnádra melléd bújnék pihenni. Nagymama, adj helyet, húzódj beljebb."

MTI - fideszfrakcio.hu