Veres most 6,1 százalékot saccol, és azóta lépten-nyomon halljuk, hogy a tervezettnél 2,5 százalékkal lesz több a költségvetés hiánya. Jól hangzik, s ha valóban csak ennyivel lenne több a hiány, még meg is dicsérnénk a pénzügyi kormányzatot, mert ekkora tévedés igazán nem számottevő. Ám sajnos a GDP-hez mért százalékokat pengő forintokra átszámolva a módosított terv 70 százalékkal haladja meg a költségvetési törvényben elfogadott előirányzatot, s ily nagy balfogás még egy szocialista "szakembertől" is sok. Az ország szempontjából nem tudni, mi a jobb: a Pénzügyminisztériumban dilettánsok vagy felelőtlenek dolgoznak, netán mindkét jelző ráillik az ottani munkaerőre?

Persze Veres és csapata azzal védekezik, hogy ők jól számoltak, kifogástalanul terveztek, csak azért kényszerültek helyesbítésre, mert Szapáry György, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, a jegybank monetáris tanácsának tagja stréberkedett az Európai Uniónál. Szapáry valóban felhívta az EU gazdasági és pénzügyi bizottságának a figyelmét, hogy az autópálya-építések költségvetési elszámolása pénzügyi berkekben szokatlan módszer szerint történik. Az unióban nem kedvelik az effajta "kreativitást", és Joaquin Almunia, az EU pénzügyi biztosa egy röpke fejtágító keretében elmagyarázta a magyar pénzügyéreknek, hogy a föníciaiak óta az elköltött pénzeket nem a bevételi, hanem a kiadási oldalra kell könyvelni, s ez az alapelv még most, a XXI. században is érvényes. Veresék megköszönték az alapfokú oktatást, s menten megharagudtak Szapáryra. Kezdetét vette módszeres lejáratása a médiumokban, a "nem eszem többé Szapáry-májat" típusú szellemeskedéstől kezdve egészen odáig, hogy Szapáry pártos elkötelezettségtől vezettetve, a jövő tavaszi választások eredményét befolyásoló szándékkal mószerolta a kormányt, aláásva annak rohamosan növekvő népszerűségét. (Jó kis kormány az, amelynek népszerűsége szemfényvesztésen, megtévesztésen alapszik!) Aztán színre lépett Kovács Tibor, az MSZP parlamenti frakcióvezető-helyettese, és felszólította Szapáryt, hogy mondjon le. Nyugodtan állíthatjuk - állította nyugodtan Kovács -, hogy Szapáry György politikai megfontolásból mártotta be a kormányt Brüsszelben, és ezzel nemhogy nem segített, hanem a bizalmatlanság szításával nagyon is sokat ártott az országnak.

Nem az ügyeskedők, a csalók, a tolvajok ártanak az országnak, hanem azok, akik nem hajlandók szó nélkül tűrni, hogy a lendületes koalíció folyamatosan baleknak nézi őket. Állítólag nem mindegyik bárgyú, hajdani KISZ- és MSZMP-apparatcsikból lesz automatikusan szocialista országgyűlési képviselő, a párt szelektál közöttük. Az agresszív ambíció önmagában kevés, meg kell felelni a pragmatista nihilizmus követelményeinek is.

A trükkös Magyarország apostola, Gyurcsány Ferenc mondotta tavaly ősszel: "A brüsszeli szabályokat csak addig tartjuk be, amíg megfelelnek az ország érdekeinek, egyébként rugalmasan értelmezzük a szabályokat, időnként van elég vastag bőr a képünkön, hogy tudatosan nem alkalmazzuk egyik-másik szabályt." A trükközés, a mutyizás, a simlisség kormányprogram lett, de a vastag arcbőr pofátlanságát mégsem kéne az ország érdekének nevezni.

Forrás: Ugró Miklós, Magyar Nemzet, 2005. október 1.

fideszfrakcio.hu