Rég volt ilyen egységes a kultúrelit.

Mégsem szívmelengető érzés. Mert nem valamiért: valami ellen vagyunk egy nevezőn. Bár ennek is van értéke. Eltelt tizenöt év, és mindenki megtanulta: a politika már csak olyan: ahol nem érez ellenállást, onnan elvonja a forrásokat. A szellemi élet szereplői elérkeztek tűrőképességük határához.

A Terror Háza mégis sikeres volt: először költségvetésének felét, majd határozott hangú levele után már csak húsz százalékát tartják vissza.

Mielőtt egy kormányzat megszorító intézkedésekről határozna, nem ártana egyeztetnie az érintettekkel, ahelyett, hogy utólag visszakozna. Most szinte minden intézménynél ez történik, de azért ne nevezzük ezt sikernek. Le kellett mondanunk például Koestler születésének századik évfordulójára tervezett kiállításunkat, emlékkonferenciára futja csupán, arra is csak német testvérintézetünk pénzéből. Nekik fontos az ügy. A magyar kultusztárcát nem érdekli a magyar Arthur Koestler.

Ne legyünk igazságtalanok: kormánydöntésről van szó, nem Bozóki ötlete volt a zárolás. Mit tenne az ő helyében?

Harcolnék, hogy azok az emberek, akiknek a fizetéséért, a munkájáért én viselem a felelősséget, lehetőleg ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Most is, amikor veszélyben vannak a fizetések, ezt teszem. Ne higgye, hogy nyílt levelekkel, nyilatkozatokkal rukkolnék elő, ha személyes ellenszenvemről lenne szó.

Amely ettől függetlenül ott van önben. Vagy tévednék?

Téved. Miért olyan szokatlan Magyarországon az, hogy valaki harcol a rábízott intézményért, és küzd annak ellehetetlenítése ellen? Miért kell titkos rugókat keresni, ha az ember él a demokrácia adta jogaival? Nem az lenne a természetes, hogy ha egy döntést igazságtalannak tartunk, akkor annak hangot adunk? Meddig leszünk a félelem országa? Én Bozókitól is küzdést, érvelést vártam volna a tárcája céljai, a kultúra fontossága mellett. Lehet, hogy nem is azért lett miniszter, mert meg akarta valósítani az elképzeléseit? Lehet, hogy nem érez felelősséget a nemzeti kultúráért? Lehet, hogy azért vállalta el ezt a posztot, hogy aztán beírhassa az életrajzába: miniszter is voltam? Tény, hogy jól jöhet későbbi ösztöndíj-lehetőségek elnyeréséhez. Számomra nem világos, mit képvisel a miniszter. Azt mondja magáról, liberálisból azért lett baloldali, mert Amerikában találkozott egy sereg rokonszenves baloldalival, akikkel részt vett a Bush-ellenes tüntetéseken, mert keményen ellenezte az iraki háborút. Erre hazajön, és belép egy kormányba, mely teljes mellszélességgel kiáll az iraki háború mellett. Nem tudok ilyen ember fejével gondolkodni.

Van akkora ereje a kultúrelitnek, hogy összefogva lemondassa a minisztert?

Nem fog lemondani. Ezt a kormányt ugyanis nem érdekli sem a kultúra, sem a tudomány. Ahogy az sem, hogy ennek a nemzetnek milyen fontos identitáspontja lehet 1956 ötvenedik évfordulója. Látniuk kellene, hogy ötvenhat fél évszázados évfordulója különleges lehetőség. A külföldi tankönyvekben mi szerepel a magyarokról? Hogy a kalandozások korában barbár módra viselkedtünk, majd sok-sok oldallal odébb a holokauszt, aztán ötvenhat. Azt kellene közösen megszervezzük, hogy legalább három-négy napig rólunk szóljon a világ. Ötvenhattal lenne, azaz lett volna rá esély, hogy pozitívabbá rajzoljuk a rólunk kialakított képet.

Múlt idő?

Lehetetlen színvonalas nemzetközi programokat összeállítani jövő év október 23-ára úgy, hogy semminek nincs még meg a fedezete, sőt, el sem kezdtünk tárgyalni. Az én naptáram is tele van már 2006-ra. Hogyan, mikor tudnánk így jelentős történészeket, államférfiakat meghívni? Efféle meghívásokat másfél-két évvel az esemény előtt szokás egyeztetni.

Jövőre, egy esetleges kormányváltás után szívesen megmutatná, hogy kell irányítani egy tárcát?

Még nem tudom, mi lesz jövőre. A Terror Háza nagyon nagy szerelmem, de most épp egy másik múzeum elkészítésében vagyok benne nyakig. Lehet, hogy szerelem lesz abból is: az életben sok nagy fontos feladat válthatja egymást. Egyelőre azonban nagyon nehéz nyolc hónap áll előttünk. És ezt nem csak a múzeumra, az országra is értem.

Most kampányol?

Épp a kampányra célzok. Őrületre, acsarkodásra lehet számítani. Igénybe fog venni mindenkit. Olyan ügyekben, amelyek érintenek vagy érdekelnek, én is hallatni fogom persze a hangomat, de a kampány a politikusok dolga.

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu