Németh Zsolt írása, Heti Válasz, 2002. 09. 27.
Ez utóbbival kapcsolatban jó lenne tisztázni magunk számára: az Egyesült Államok teljes erővel készíti elő az Irakkal szembeni csapást. Nem kell túl nagy jósnak lenni ahhoz, hogy belássuk: az egész világhoz hasonlóan nekünk is állást kell majd foglalnunk. A kérdés egészen pontosan az lesz, hogy részt vegyünk-e az akcióban, és ha igen, akkor milyen mértékben.
A terrorizmus elleni küzdelem morális szempontjairól ma már talán teljes az egyetértés. A demokratikus világnak egyik legnagyobb ellenfele a névtelenül és válogatás nélkül ölő terrorizmus, aminek minden eszközzel elejét kell venni. Ezt a kiindulópontot minden hazai felelős politikai tényező tudomásul is veszi. De Magyarországon kevesen hangoztatnak egy számunkra evidensebb és hétköznapi okot is, amiért érdekünk a terrorizmus elleni koalíció sikere. A velünk szomszédos balkáni térség stabilitása és a nemzetközi terrorista hálózatok felszámolása között összefüggés van. A koszovói helyzet normalizálása, a bosznia-hercegovinai államközösség egyben tartása és a macedóniai szeparatizmus féken tartása csak részben etnikai kérdés. A bizonytalan helyzet, a határok nehéz ellenőrzése és a klasszikus állami feladatok ellátásának hiánya ideális terepe az illegális kereskedelemnek, ezen belül is a terrorizmust finanszírozó fegyver- és kábítószer-csempészetnek. És amíg ezeknek erőteljes keresetük lesz, addig a jelenlegi bizonytalan állapot fenntartása sokaknak érdekük lesz. Márpedig a balkáni bizonytalanság közvetlenül Magyarországra is kihat, mert egyrészt a határon túli magyarok jelentős része ott él, másrészt pedig a hazánkba érkező és munkahelyet teremtő külföldi tőke egész régióban, nem pedig egy államban gondolkodik.
Döntéseink meghozatalában még egy szempontot nem szabad szem elől téveszteni. A nemzetközi politikában szűkülő mozgásterek vannak. A világ vezető katonai, gazdasági és politikai hatalma a szabad globalizmus időszaka után új doktrínát hirdetett: a terrorizmus ellen nincs semlegesség, és ebben a küzdelemben az Egyesült Államok államként az élre áll. Vagyis ismét kialakul egy hierarchia a világ országai között. Ennek folytatása pedig így hangzik: aki velük tart, az jó, aki nem, azt nagyon megjegyzik. Persze az ehhez hasonló meggondolások sértik igazságérzetünket, de ettől még ez a realitás. A magyarság XX. századi kudarcai pedig részben annak is tulajdoníthatók, hogy a hazai elit képtelen volt felmérni a nemzetközi realitásokat. Magyarán, saját nemzeti érdekeinket is csak akkor tudjuk igazán érvényesíteni, ha a mozgásterünket pontosan bemérjük, és azon belül próbáljuk elérni a lehető legtöbbet. Erre pedig várhatóan nagy szükség lesz. Ugyanis a terrorizmus elleni koalíció egyik hatása, hogy Oroszország bizonyos kérdésekben engedményeket kap. Sokan rögtön Csecsenföldre és Grúziára gondolnak. De vajon itt véget érnek az engedmények? És Közép- és Kelet-Európa? Tévedés ne essen, a mostanában egyre inkább tapasztalható oroszországi tőkebefektetések üdvözlendőek, de csak akkor, ha ezek háttere és célja világos. Céljuk pedig nem lehetne más, csak profit termelése. Politikai konszenzus ebben a tekintetben is csak feltételekkel tartható fenn.
Ha tehát figyelembe vesszük saját erkölcsi meggyőződésünket és érdekeinket, akkor Magyarországnak részt kell vállalnia a terrorizmus elleni küzdelemben. A mérték meghatározása a kormány felelőssége. A magam részéről ehhez annyit tudok hozzátenni, hogy az ellenzék ebben a kérdésben is kész érdemi konzultációkra. Ebből a szempontból azonban aggasztó, hogy a magyar kormány idáig nem tartotta szükségesnek a megfelelő szintű konzultáció összehívását. Mint ahogyan az is elgondolkodtató, hogy jelen pillanatban az egész magyar külügyi apparátus azon dolgozik, hogy a titkosszolgálati botrányba keveredett Medgyessy Péter miniszterelnök amerikai látogatásának időpontja még az önkormányzati választások előtt váljon ismertté. Ez pedig magában rejtheti a nem kellően átgondolt felajánlások lehetőségét is. Ugyanakkor a magyar kormány részéről az sem biztató, hogy nincs kikristályosodott álláspontja egy, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozandó új határozatról. Pedig lehet, hogy ez lesz a legnagyobb dilemma: vajon követni kell-e az Egyesült Államokat egy ilyen határozat nélkül, és ha igen, akkor mennyiben. Összességében pedig a kormányzó koalíció pártjainak azt kell belátniuk, hogy Magyarország mostanában megtépázott tekintélyét nem annyira a miniszterelnök presztízsének kétségbeesett mentése, hanem inkább egy egységes, kiszámítható és a célkitűzésnek megfelelő magyar álláspont kialakítása javítja.
A szerző a Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke