Keresztény Gabriella írása, www.szfo.hu
- A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke 1998-tól, nyolc éve a Csereháti Településszövetség elnöke. Az idén ismét megválasztották az encsi térség fideszes országgyűlési képviselőjének. Közgyűlési elnökként hivatalból a megyei területfejlesztési tanács elnöke, a regionális fejlesztési tanács tagja, katasztrófahelyzetben a megyei védelmi bizottság vezetője. Hogyan képes ennyi feladatot ellátni "bejáróként"?
- Semmi nem indokolja, hogy felcseréljem vidéki életemet a városi létformával. Hogy is jöhetnék el abból a térségből, ahol másodszor is bizalmat kaptam azoktól az emberektől, akik hajnalban és este integetnek a kocsim láttán? Egyszerűen jó érzés Garadnára hazamenni. Itt kezdtem a közéleti pályafutásomat 1990-ben tiszteletdíjas polgármesterként, majd a törvényi kötelmek miatt 1995-től döntenem kellett a polgármesterség és az állatorvoslás között. Úgy gondolom, helyesen döntöttem.
- A nehezebb utat választotta, amikor előbb csak egyetlen falu, később egy egész térség gondjait is magára vállalta. Mennyi sikerélménye volt például az utóbbiban?
- Nagyon sok! Kiváló emberekkel dolgozhattam együtt. Kezdve Csomós József egykori gagybátori lelkésszel, a Csereháti Településszövetség megalapítójával, aki ma Göncön református esperes. A települési polgármesterek, országgyűlési képviselők közül is sokan - noha az évek alatt megváltozott a pártállásunk - ma is a barátaim. A csereháti térségfejlesztésben a református egyház is nagyon fontos szerepet vállalt. A hollandiai testvérgyülekezetek anyagi segítsége nélkül jó néhány program nem valósulhatott volna meg. Például a Gagyvendégiben megépült oktatási központ, amely falumenedzseri képzéseknek, térségfejlesztési programoknak ad otthont ma is. Sikerélmény, hogy a Cserehát vidékén is kialakult egy közéleti személyiségekből, önkormányzati képviselőkből, vállalkozókból álló gárda, akik a tudásukkal, ismereteikkel pályázati pénzt teremtenek vendégfogadási célú kastélyfelújításra, idegenforgalmi fejlesztésekre, erdőtelepítésre, állattartásra. A falufejlesztés vezéregyéniségek nélkül nem megy. Jó példa erre Szanticska, Irota, Keresztéte, Felsőgagy vagy Szemere, amelyekbe eltérő típusú, de a falumentésnek feltétlenül elkötelezett emberek "leheltek életet". Nem egyformán történt, de a végeredmény a lényeg.
- Ha a végeredményt nézzük, hol tart most ez a közel nyolcvan településből álló, a Bódva és a Hernád völgye által körbezárt térség? Mi jellemzi a cserehátiak életminőségét?
- Természeti adottságai főleg kisállattartásra, gyógynövénygyűjtésre és -termesztésre, erdőművelésre, méhészkedésre, turizmusra teszik alkalmassá ezt a szép dombvidéket. Csak hát ma is "hátrányos helyzetű". Rossz a közlekedése, sok faluba a gáz el sem jutott, s máig visszahúzó tényező, hogy a hatvanas évektől a nyolcvanas évekig generációk sora vándorolt el innen a környező városokba. A csereháti falvakban sok az idős ember, főként özvegyek, mert a férfiak sajnos idejekorán "kiitták" magukat az életből. Hátramozdítói a fejlődésnek az ingyenélők, és ahol nincs vagyonbiztonság, ahol ellopják a kiskertek terményét, feltörik az üresen álló házakat, ott óhatatlan a települési erózió. Elértéktelenednek az ingatlanok, elköltözik a lakosság, s a maradók munkanélküliségből tengődő szellemfalvakat alkotnak, amelyekben a lakoság zöme cigány származású. Évtizedek óta megoldatlan ez az "etnikai dilemma", pedig lehet, sőt kell is rajta segíteni. Szociális földprogramokkal, iskolák, óvodák építésével, speciális képzésekkel vagy éppen a törvény szigorával. Mert önmagában véve nem az etnikai jelenlét a probléma, hanem az, hogy szinte minden faluban fellelhetők a "bajkeverő, balhés famíliák", amelyekkel szemben a többség érdekében kellő eréllyel kellene fellépni. Ha ezt a problémát változatlanul a szőnyeg alá söpörjük, pár évtized múlva nagyon meggyűlik vele a bajunk.
- Az elmúlt négy évben bőven akadt dolga a megyei védelmi bizottság vezetőjeként is. Volt hóhelyzet, belvíz, az idén a nagy csereháti árvíz, és még a politikai ellenfelei sem vitatják, hogy ezekben a helyzetekben kitűnően helyt állt. Kemény, határozott embernek tartják, mégis nagy a népszerűsége. Mi a titka?
- A gimnáziumban ifiválogatottként kosárlabdáztam. Egyszer könyvjutalmat kaptam az igazgatótól, de nekem a legnagyobb jutalom a társaim vastapsa volt, amikor kimentem érte. A népszerűségnek csupán annyi a titka, hogy jó, ha odafigyelünk a másikra, és még az ellenfeleinkkel is igyekeszünk korrekt kapcsolatban maradni.