Moldova a lenini empíriokriticizmust vulgarizálta ilyen bravúros hangtani összecsengésben: akinek füle volt rá, ebből az egyetlen zseniális nyelvi leleményből kiérezhette, hogy a hosszú, végtelennek tűnő évtizedeken át egyeduralkodónak számító marxizmus-leninizmusnak vajmi kevés köze van a tudományossághoz. Ehhez képest a hét végén egymillió Népszava-példány került az utcára Gyurcsány Ferenc felmagasztosulásával. Egy pillanatig nem gondolhatjuk, hogy a derék ex-KISZ-vezér egymillió pici Krisztussal volna egyenértékű, a példányszám azonban (ha igaz), mindenképpen elgondolkodtató. Remek kis kiadvány volt ez, minden sorával arról regélve: a Gyurcsány-kormányzat minden eddigi kormányok legkiválóbbika, és csupán merő félreértés, ha áldozatos tevékenységét az országrontás iskolapéldájával azonosítjuk.
Ez a sugalmazás még azok számára is a meglepetés erejével hathat, akik máskülönben egy törvényszerűnek látszó második Orbán-kormányzás bekövetkezte esetén az Antikrisztus eljövetelét jövendölik. A fölöttébb meglepő, a mindennapi tapasztalatoknak meredeken ellentmondó politológiai tételt az átmeneti miniszterelnökkel készített terjedelmes interjú is nyomatékosította. Az egymilliós tétel különösképpen annak a körülménynek a tudatában ejtheti gondolkodóba az adófizető polgárt, hogy a patinás múltú Népszava manapság a húszezres álomhatárral küzd, nem érve el a legtöbb megyei lap példányszámát, s ezáltal az alkalmi propaganda-példányszám legalábbis ötvenszeresnek tekinthető.
Isten lássa a lelkem: nem azért berzenkedem az egymilliós Népszava irreális víziója ellen, mert Németh Péter médiasztár főszerkesztő egy ízben azzal kezdte a vezércikkét, hogy "Csontos Janika, mért hazudsz?" Háromgyerekes családapaként ugyan sérelmezhettem volna a kedélyes Janikázást, de hát önkéntes közszereplőként többet kell elviselnem, mint az átlagembernek. (Különben is: az on-line verzión már aznap délután elérhetetlen volt az ominózus kifakadás, amit csakis megkésett önkritikaként tudok értelmezni.) Az egymilliós példányszám azonban messzemenően közérdekűbb, mint az én igazmondásom. Tudnivaló, hogy mind az MSZP, mind a kormányzat elhatárolódott attól, hogy a megdöbbentő milliós példányszámot finanszírozta volna. Vagyis az egymilliárd példányt valaki más finanszírozta. Vajon kicsoda?
Nekem eddig is problémát jelentett, hogy voltaképpen ki tulajdonolja a Népszavát. A Népszabadság MSZP-kötődése kevésbé volt leplezhető, a szocialista érdekcsoportok befolyása mégis a Népszaván keresztül volt az igazán kézzelfogható. Eltökélt Orbán- vagy Kondor-ellenes hadjárataik stílusa azt mutatta: pénz vagy morál a vállalt machiavellizmus szellemében nem számít. Közvetlen sajtóbeli hatásuk ugyan nem volt számottevő, a balliberális kormányzathoz eredendően lojális média azonban ezeket az erőfeszítéseket óhatatlanul felerősítette. Félreértés ne essék: a Magyar Köztársaságban bárki kiadhat milliós példányszámban propagandabrosúrát, ha van rá fedezete. Kéretik azonban előkeresni a szabadelvű szidalmakat, amikor a Magyar Fórum folyamodott hasonló eszközhöz. Ha az akkori érvrendszerhez következetesek maradunk, Németh Péter kiköpött csurkista. Attól a korántsem elhanyagolható kérdéstől el nem tekintve: ezúttal ki fizeti a révészt?

Csontos János, Magyar Nemzet

fideszfrakcio.hu