No, de lízingelni még jobb. Lízingelni sok mindent lehet, különösen akkor, ha ott van hozzá Szilvásy György. Ő az a furfangos ember, aki keresztülhúzódik a politikai érákon, állandóan valamilyen állami hivatalban tartózkodik, mégpedig az íróasztal fontosabbik oldalán, és ez idő alatt, hogy ne töltse feleslegesen az adófizetők által finanszírozott, drága munkaórákat, rendszeresen hozzásegíti Gyurcsány Ferencet valamilyen köztulajdonhoz. Ha nincs Szilvásy György, akkor kicsit bonyolultabb a helyzet, mert ez esetben Dobrev Klára kell a lízinghez. Dobrev Klárának van ugyanis egy szép lakása, ahol a Sors kifürkészhetetlen kegyelme folytán Gyurcsány Ferenc is lakik. A szép lakás egy szép házban van, amely szép ház azonban csak részben van Dobrev Klára tulajdonában, mert a másik tulajdonos Apró Piroska, Dobrev Klára édesanyja, e minőségében egyben Gyurcsány Ferenc anyósa is. (Igen, az élet nem méznyalás.) De ők ketten vállat vállnak vetve nyújtanak menedéket a miniszterelnöknek, hogy legyen hová menekülnie az élet viharai elől egy-egy megtalált kisgyerekkel a hóna alatt. (Gyurcsány Ferenc édesanyja nem lakik ott, ő a gázórát kíséri figyelemmel valahol a sívó szegénységben.) Minden adott tehát a lízinghez. A kormányfő nem is habozik, lízingeli a lakásból, illetve a házból a csillárt, a liftet, az úszómedencét és az öntözőberendezést.
Ezek a pengeéles döntések azok, amelyek megkülönböztetik a nagystílű üzletembereket a fantáziátlanul kuporgató, piti alakoktól. Utóbbiak meg sem értenék, hogy miért van szükség arra, hogy az ember azzal a kéjes érzéssel hajtsa álomra a fejét, hogy történjen bármi, neki márpedig van egy csillárja, egy liftje, egy úszómedencéje és egy öntözőberendezése. Az elnyomott férjek nagy halmaza talán már pedzi a dolgot: a felesége és anyósa önkényének és tulajdoni lapjának kiszolgáltatott Gyurcsány Ferenc ravasz húzással tette rá a kezét az ingatlan stratégiai pontjaira. Ha beüt a családi mennykő, a kormányfő akkor sem kerül kilátástalan helyzetbe: fogja a csillárt, a liftet, az úszómedencét és az öntözőberendezést, és emelt fővel távozik. Dobrev Klára és Apró Piroska csak akkor ébred majd rá, hogy kár volt túladni ezen a remek fiún, lám, most nem tudnak világítani, felmenni az emeletre, lejönni az emeletről, úszni, valamint berendezéssel öntözni.
Aztán az is lehet, hogy Gyurcsány Ferenc nem egy ilyesfajta, kínos szituációra tartalékolja a csillárt, a liftet, az úszómedencét és az öntözőberendezést, hanem annyira jó üzletember, hogy a zsigereiben érzi, ezeknek a tárgyaknak remek piaca lesz az elkövetkezendő időkben. Hosszú távú befektetésnek szánja őket, és esténként didergő boldogsággal számolja ki, hogy amikor eljő a perc, és beérik a vetés, mennyit fog majd kaszálni a csilláron, a liften, az úszómedencén és az öntözőberendezésen. Hiszen miért lenne elképzelhetetlen, hogy egy csodás pillanatban robban a business, és ordítva tülekedő befektetők lepik el a piacot, akik az egekig licitálnak egy-egy rendes csillárra, liftre, úszómedencére és öntözőberendezésre. Látott már ilyet a világ, s akik a trendet jó előre megérezték, azokból legenda lett.
Mindamellett az sem zárható ki, hogy Gyurcsány Ferenc beteges és mániákus lízingelő, akit Szilvásy György eléggé el nem ítélhető módon rászoktatott a rendszeres lízingelésre, és azóta képtelen ellenállni ennek a szörnyű szenvedélynek. Ideges, kocogtatja az asztalt, ugráltatja a térdét, és ráng az arca, ha éppen nem lízingel semmit, talán egy ilyen válságos pillanaton segítette át a csillár, a lift, az úszómedence és az öntözőberendezés. Vannak ilyen emberek, sajnálni kell őket.
Hogy a fenti forgatókönyvek közül melyiket írtam én, és melyiket Gyurcsány Ferenc, az szerencsére gyorsan, már holnap kiderül. Nyilván személyesen mondja el majd a miniszterelnök a vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottságnak. Előrelátó férj? Nagystílű befektető? Mániás szenvedélybeteg? Vajon melyik ő?

Csermely Péter; Magyar Nemzet, 2005. október 11.