Nem arról van-e szó, hogy az erdélyiek kárára mosolyogtak Bukarestben? Kormánypárti körökben e kérdés megfogalmazásáig sem jutnak el, hisz Markó Bélát tekintik a több mint másfél milliós magyar közösség egyetlen és mindenható képviselőjének, szóvivőjének. Ha ő körüludvarolja Gyurcsányt, akkor minden rendben, vélik a balliberális oldalon. Pedig aki ott volt Nagyváradon, láthatta, érezhette, milyen görcsös igyekezet árán tudták csak megakadályozni a látogatás szervezői, hogy távol tartsák a kritikus hangokat a magyar miniszterelnöktől.

Senki nem vitatja a magyar-román párbeszéd fontosságát. Azt is nehéz megkérdőjelezni, hogy a jelenlegi jobbközép román kormány mentalitásában és gyakorlati politikájában minőségi előrelépést jelent az előző, posztkommunista gárdához képest. A Tariceanu-kabinettel van miről és érdemes is tárgyalni. Megbékélést hirdetni azonban nemcsak azért vicces, mert ezt már a Horn-kormány idején is politikai szlogenként használták a magyar-román alapszerződés aláírásakor (akkor éppen Ion Iliescu volt a német-francia modell átültetésének ötletgazdája), hanem azért is, mert azok szoktak megbékélni, akik ellenséges viszonyban vannak. Márpedig Magyarország és Románia között ma csupán vitás kérdések merülnek fel, ezek megoldásához azonban nem megbékélésre, hanem higgadt, de határozott álláspontokra van szükség. És természetesen kompromisszumkészségre. A magyar Országgyűlés nemrég gesztusértékű gyorsasággal szavazta meg Románia uniós csatlakozását. Hogy miért mindig Budapest lép elsőnek a gesztusok gyakorlásában, azt most talán hagyjuk.

Mit várhattunk cserébe e nagyvonalú lépésért? Kézenfekvőnek tűntek azok a kérdések, amelyek évek óta foglalkoztatják az erdélyi magyarságot. Tehát az autonómia, az önálló magyar állami egyetem vagy a magyarlakta területeken áthaladó autópálya ügye. Ezek határozott felvetése jelenthette volna a magyar kormánydelegáció ajánlatát a ratifikációért cserébe. Kompromisszumként pedig akár egyetlen konkrét megállapodás is előrelépést jelentett volna. De mi is történt valójában? Ami az autonómiát jelenti, a román törvényhozás hetek óta gáncsolja a kisebbségi törvénytervezet elfogadását. Mint ismeretes, ez a jogszabály teremtené meg a kulturális autonómia kereteit. És akkor még szót sem ejtettünk a Székelyföld területi autonómiájáról, amelynek felvetését továbbra is egyfajta hadüzenetként kezelnek Bukarestben. A Bolyai-egyetem kérdésében nem kertelt a román miniszterelnök. Határozottan elutasította az önálló állami magyar felsőoktatási intézmény visszaállítását. Autópálya- ügyben pedig arra hivatkozott, hogy az erre vonatkozó döntések az előző kabinet idején születtek, s azok törvényességi okok miatt felülvizsgálatra szorulnak.

A csíkszeredai magyar főkonzulátus megnyitásáról szóló megállapodás miatt százszázalékos kudarcnak ugyan nem minősíthető a bukaresti vizit, az viszont nyilvánvaló, hogy a gyors budapesti ratifikációt és a már régóta tervezett konzulátust mérlegre téve ismét Bukarest aratott diplomáciai győzelmet. A megbékélés jegyében.

Pataky István - Magyar Nemzet
fideszfrakcio.hu