Mi már nem csodálkozunk a két Pásztoron. Még emlékezhetünk rá: az ország miniszterelnöke és az MSZP elnöke vette a bátorságot ahhoz, hogy "visszaszerezze" a jobboldaltól "saját hősi hagyományát". Éppen egy éve a vezető baloldali napilap vélemény(!) rovatában közös írásukban jelentették be 56 ünnepének visszavételét. Bátorságukra igazi történelmi materialista magyarázatot is adtak: ők ketten az első olyan baloldali miniszterelnöke és pártelnöke Magyarországnak, akik a forradalom után születtek. Ám a nagy bátorságba némi botorság is vegyült, mert azt írták, hogy tavaly volt az 1956-os forradalom 58. évfordulója. Aztán nagy igyekezetükben október 23-a után 15 nappal akartak megrendülten fejet hajtani a forradalom tragikus hősei előtt a 301-es parcellában, de az a nap sajna november 7-e, melyen nyilván ők is a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóját ünnepelték boldogult ifikorukban.

Az egykori ifjúkommunistából mára szociáldemokratává vált bátor Pásztorok nem egyszerűen visszaszerezni szeretnék 56-ot. Gyurcsány nagy nyilvánosság előtt keresztnevén szólítja és letegezve kérdezgeti az MSZMP által kivégeztetett mártír miniszterelnököt, mint Hamlet atyja szellemét. De miért is ne?! Elvégre hivatali elődje Nagy Imre-érdemrendet hozott létre, és bár titokban, az éj leple alatt vitette ki koszorúját a 301-es parcellához, megígérte, hogy ő állíttat méltó emlékművet 56 ötvenedik évfordulójára.
Ha jól meggondoljuk, nincs miért csodálkoznunk október 23-a einstandolásán. Az MSZP elődpártja 1949-ben bátran visszaszerezte Szent István ünnepét a haladó baloldalnak, és igazságosan megtette a népköztársasági alkotmány napjának. Aztán nem engedtek a 48-ból sem: március 15-ét, a március 21-ét és április 4-ét is magában foglaló "forradalmi ifjúsági napok" élére helyezték, és ekként átírták jelentését. Az Internacionálét ma is fújó, a társadalmi igazságosságról, egyenlőségről fecsegő újgazdag újbaloldaliak ugyanis Orwelltől megtanulták, a múltat végképp nem eltörölni kell, hanem átírni. Pontosabban: bátran és igazságosan kisajátítani, mint 1948 után a magán-, az elmúlt másfél évtizedben pedig az állami tulajdont. Ha - csenevész demokratikus örökségük folyományaként - netán hiányos volna még az identitásuk és legitimitásuk? Semmi vész - csak gyönnek, és bátran einstandolják a polgári erők s egyben az egész nemzet identitását, kohézióját megalapozó, éltető és kifejező ünnepeket, jelképeket.

A Pál utcai fiúk többen voltak, mint a két Pásztor, de a Kolnay, a Kende meg a Barabás elszaladt, a Weisz pityeregni kezdett, végül a magára maradt kis Nemecsek se szólt semmit, így aztán a Pásztorok mind fölszedték a fiúk golyóit, s elvitték. Az ötvenhatos forradalom, a kommunista világrendszert megrengető szabadságharc, az életüket értünk feláldozó hősök emlékét azonban nem lehet elvenni a nemzettől. Csak akkor lehetne, ha lemondana róla - gyávaságból, nemtörődömségből.

forrás: Heti Válasz

hetivalasz.hu - fideszfrakcio.hu