Tavaly, egy írásában november 7-ét is az '56-os forradalom és szabadságharc emléknapjai közé sorolta a miniszterelnök úr, mentségére szóljon, hogy művét egy hivatásos történésszel, Hiller Istvánnal közösen alkotta meg. A hasonló malőröket elkerülendő, idén az ünnepet megrontó pártpolitikát kárhoztatta, majd szomorúan és értetlenül állt szótlanul egy percig, reménye szerint ünnepélyesen. Vasárnap este a közszolgálati televízióban kiderült, a kormányfő rövid beszéde és szótlansága reakció volt az egész napi, átpolitizált ellenzéki megnyilvánulásokra, eredetileg ő is hosszabb szónoklatot tervezett, akárcsak Medgyessy Söjtörön, de a pártoskodás, széthúzás meg kirekesztés indirekt módon beléfojtották a szót. Más kérdés, hogy a felvétel már korábban elkészült - amúgy a televíziónak az Operaházból is lett volna módja megszólaltatnia a miniszterelnököt A szólás szabadsága idején -, amikor az átpolitizált beszédek egy része még el sem hangzott, ám ezen nem kell fennakadni. Ha Gyurcsány úgy döntött, hogy az ellenzéki megnyilvánulások ellentétet szítók és kirekesztők lesznek, akkor azok lesznek és kész. A lényeg az, hogy az MSZP megtalálta végre az '56-hoz való sajátos viszonyát és az ünnepre szóló "történelmi" üzenetét. Tizenöt éve kereste már, s bizony gyakran tévutakra lépett. A rendszerváltás hajnalán a szocialisták még távolságot tartottak '56-tól, akkoriban sem a jó ízlés vezette őket, sokkal inkább a jogos népharagtól való rettegés, de 1994-től kezdve szeretnék magukat ünnepeltetni október 23-án. Először kiderítették, hogy ők csinálták a forradalmat, majd rájöttek, a szabadságharcot is a szocialisták vívták, később a rendszerváltás is az ő érdemük lett.

Ők igazán mindent elkövettek az ügy érdekében, arról nem tehetnek, hogy az ellenzék által bujtogatott nép egy része hálátlan. Kétségbe vonják a szocialisták rendkívüli érdemeit, ezáltal bomlasztják a nemzet egységét, rombolják a demokratikus vívmányokat, sárba tiporják az ünnep méltóságát. Képtelenek belátni, hogy minő felemelő aktus együtt ünnepelni Gyurcsány Ferenccel, aki pályafutásával és családi viszonyaival megtestesíti a forradalmat, a szabadságharcot, a megtorlást, a kádári pitiánerséget, a kontraszelekciót, az elszabotált igazságtételt, a kisiklatott rendszerváltást is átívelő történelmi folyamatot, ami az ország jelene, s ha nem vigyázunk, a jövője is lehet. Aki nem akar ily kiváló férfiúval közösen emlékezni a szabadság hőseire, a harcosokra, az elesettekre, a kivégzettekre, a börtönökben megnyomorított rabokra, a "konszolidáció" üldözötteire, a "békés építőmunka" öntudatuktól megfosztott rabszolgáira, a rendszerváltás becsapottjaira, az nem méltó '56 eszményeihez, a pluralista, sokszínű demokratikus, jogállami Magyarország értékrendjének képviseletére.

Itt tart a kormányzati propaganda a forradalom kitörésének 49. évfordulóján, a "forradalom célkitűzéseit beteljesítő rendszerváltás" 16. évében. Az MSZP (MKP, MDP, MSZMP stb.) megint rálelt a mártír pózra. Álszent ábrázattal, "szomorúan és értetlenül" számon kéri a megbékélést, a nemzeti összefogást, az ünnep méltóságát azokon, akiket folyamatosan megtiport, megalázott, kifosztott, átvert és kihasznált. Azokon, akiknek október 23-a nemcsak alkalom a megemlékezésre, hanem reménység is egyben. Azokon, akik bíznak egy olyan szebb jövőben, amikor nem pufajkások, vérbírók és hóhérok szellemi és anyagi örökösei jelölik ki, hogy kik osztják meg a magyar társadalmat.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet

fideszfarkcio.hu