Vége van, elmúlt, levethetjük a kötelező emelkedettséget, hogy földközelibb dolgokkal kezdjünk foglalkozni. Például, hogy mit érezhetett az az ötvenhatos veterán, akinek Kapolyi Lászlóval kellett kvázi együttkoszorúznia.

Jó, persze tudom, mit kell ilyenkor mondani, hogy mindenki változhat, meg változik is, ráadásul bizonyos vagyok benne, ha Kapolyi Lászlót megkérdeznénk, akkor úgy emlékezne: ő már a hatvanas években az uniós csatlakozás gondolatával kacérkodott. Bizonyára volt valami jó kis underground klub, ahova Kovács Lászlóval, Nyers Rezsővel összejártak két szeminárium között kokakólát inni, és az egypártrendszert bomlasztani.

Amelyik öregembernek pedig ez nem fér a fejébe, az október 23-án maradjon otthon, és bámuljon szappanoperákat naphosszat, különben füttyögés lesz a vége, és elviszik rendőrök, az meg kinek jó? Például Újhelyi Istvánnak, aki már október 22-én a következő üzenettel lepte meg az MTI-n keresztül az országot:

"Az MSZP elfogadhatatlannak és elkeserítőnek tartja a Fidesz politikusainak és aktivistáinak szombati ünnepi rendezvényeken tanúsított magatartását. Kövér László és tettestársai szándékosan elrontották az ünnepet, ez a szellem, ez a stílus, ez a politika tönkreteszi Magyarországot. Történelmi emléknapjaink összefogásra, nemzedékek büszke, bátor közös ünneplésére érdemesek, nem pedig a gyűlöletkeltésre. 1956 eszménye mindannyiunké. A jobboldali politikusok politikai tehetetlenségükben, jövőbe mutató programjuk hiányában a társadalom ismételt kettészakításával, gyűlöletkeltéssel kísérleteznek. A téveszméken alapuló súlyos uszításokat harmincéves baloldali fiatalemberként határozottan visszautasítom. Orbán Viktorék jöjjenek be a Parlamentbe, és ott mondják szemünkbe mindazt, amivel szombaton fertőzték a közéletet."

Újhelyi István egyébként a műegyetemes tapsolástól horkant föl, ugye Bozóki András szaladt bele némi hangos nemtetszés-nyilvánításba. Természetesen a tettestársaknak titulált műegyetemi közönség nem csak úgy magától kezdett nemtetszeni; a vastapsos tiltakozást megelőzte a kultuszminiszter szónoklata. Az ünneplők egyébként sokáig fegyelmezetten hallgatta Bozókit, és csak akkor gerjedt a morajlás, amikor elhangzott ez: "A mi felelősségünk, hogy belássuk, 1956 öröksége mindenkié, aki azt valamiért magának érezheti. Ma már természetes, hogy nem sajátíthatja ki a baloldaliságot az, aki valamikor a Kádári állampárt tagja volt. A demokratikus baloldal nem tekinthet példaképként azokra, akik a kommunista diktatúrát önkéntesen szolgálták."

Az utolsó mondat bizony pfújolásba torkollott, ami nem szép dolog egy ünnepségen, de talán érthető, ha föltételezzük, hogy a résztvevők esetleg múlt héten is néztek híradót, és látták, amikor az MSZP nagygyűlése állva tapsolja Horn Gyulát, mint a rendszerváltás legbátrabb politikusát. A nemes példaképet.

Aztán a miniszter nagyot kanyarított beszédén, és egy laza mozdulattal összemosta a baloldal meg a jobboldal gyökereit, hogy ha az egyik sáros, legyen a másik is az. "Ugyanilyen természetes, hogy a demokratikus jobboldal nem vállalhat örökséget antidemokratikus elődjeivel. Nem attól lesz valaki jobboldali, hogy a két világháború közötti Magyarország politikáját tekinti követendő példának." - fejtegette Bozóki, úgy téve, mint ha a jobboldal nem épp a liberálisok koalíciós partnerét adó párt elődjével szemben született volna meg bő másfél évtizeddel ezelőtt. Ügyes próbálkozás, pártrendezvényen talán elmegy, a Műegyetemen azonban veszélyes kísérlet a közelmúlt történelmét hamisítgatni.

Persze a Bozóki/Újhelyi forgatókönyv ismerős, ez most a kormánypárti választási taktika, amolyan óvódás módszer, hogy a szomszéd Pistikére fogjuk a homokozólapát-lopást, aztán még a szitát is mi visszük haza. Dedós, de működik. Nem meglepő tehát, hogy a miniszterelnök, aki nemrég még ezt nyilatkozta: "Apám dzsentri származású, a szélsőjobb eszméivel rokonszenvező ember, aki a felszabadulást összeomlásként élte meg, aki akkor is forradalomnak mondta 56-ot, amikor mindenki ellenforradalomként vagy sehogy sem beszélt róla.", most az ötvenhatosok példává nemesedéséről magyaráz. Mondjuk azok a példává nemesedő ötvenhatosok, akik ismerik az idézett interjút, ettől nyilván rosszul lesznek, de hát nem is nekik szól az üzenet. Ahhoz kampányszempontból túlságosan kevesen maradtak.

forrás: hetivalasz.hu