Jóllehet a tétek óriásiak, a várható eredményt illetően a szakértők borúlátók. Az Európai Unió az elmúlt hónapokban válságba került: Franciaország és Hollandia elutasította az EU-alkotmány ratifikálását, s a júniusi brüsszeli EU-csúcsértekezleten, mindenekelőtt a francia-brit ellentétek következtében, kudarcot vallottak a következő hétéves EU-költségvetés elfogadtatására tett kísérletek.

Továbbra is megoldatlan két másik kérdés. Az EU-nak nincs terve a jövőjére, nincs olyan nagy, ambiciózus koncepció, mint ami egy évtizede mondjuk az euró létrehozása volt. Európa egyelőre nem tudja, miként válaszoljon a globalizáció kihívásaira, arra, hogy egyre több üzemet telepítenek át a kontinensről a jóval olcsóbb költségeket kínáló, harmadik világbeli országokba, s közülük egyesek, például Kína, rohamosan fejlődnek. Az Európai Bizottság egyik jelentése szerint húsz évvel ezelőtt a világpiacra kerülő feldolgozott termékeknek mindössze 10 százaléka érkezett a fejlődő országokból, 2020-ban azonban csak Kína és India összesített részaránya elérheti az 50 százalékot.

Tony Blair brit miniszterelnök ez utóbbi témakört, a globalizáció kihívásaira adandó európai válasz kimunkálását tette a most csütörtöki csúcs témájává, s jelezte: ezúttal nem "hagyományos" tanácskozásra - nyilatkozatok felolvasására, a már jó előre kidolgozott záróközlemény formális jóváhagyására, közben pedig színfalak mögötti alkudozásokra van szükség, hanem igazi közös gondolkodásra.

MTI - fideszfrakcio.hu