A csütörtök esti Háttér vendége volt a Fidesz frakcióvezetője, Áder János.

Interjú Áder János frakcióvezetővel a Kossuth Rádió Háttér című műsorában 2005. október 27-én

Önnek vitája akadt most Szili Katalin házelnökkel.

Bizonyára hallotta a miniszterelnök felszólalását és nyilván hallotta az arra adott válaszomat is. Most maradjunk csak az '56-os forradalmat érintő résznél. Én két mondatot mondtam az előző napi ünnepségekkel kapcsolatban. Az egyik mondat úgy hangzott, hogy értem a miniszterelnök visszafogottságát október 23-a kapcsán, az ő családi hátterét ismerve. A másik mondat pedig úgy hangzott, hogy 1956-nak két öröksége van, van október 23-a és van november 4-e. És hozzátettem, hogy bizonyára tudja Gyurcsány Ferenc, hogy mire gondolok. Ez a két mondat hangzott el. Szili Katalin akkor nem szólt, nem is nagyon lett volna módja szólni, mert nem hiszem, hogy ebben a két mondatban bármilyen kifogásolnivaló lett volna, amit ő ülésvezető elnökként kifogásolhatott volna, másnap azonban - és ez valóban szokatlan - egy közleményt adott ki. Nem is emlékszem arra, hogy az elmúlt 15 évben akár Szabad György vagy Gál Zoltán vagy akár én, tehát bármelyik parlamenti elnök egy előző napi, még csak azt se mondhatnám, hogy túl éles, a miniszterelnök és az ellenzéki frakcióvezető közötti vitára a házelnök egy nyilatkozatban reagált volna. Teljesen példátlan. És ebben aztán ráadásul kiforgatva a szavaimat, olyan kijelentéseket is tulajdonítva nekem, amik nem hangzottak el. Megpróbált Szili Katalin engem kioktatni, aminek - a politikai élet már csak ilyen - természetes következménye volt az én viszontválaszom, mert nem hagyhattam szó nélkül, és ebben a viszontválaszban én kikértem magamnak, hogy Szili Katalin az én mondataimat kiforgatja, és olyan jelentéstartalmat tulajdonít nekik, amilyenek nem hangzottak el. Ilyen értelemben a vita emiatt volt. Én nem szólaltam volna meg ebben az ügyben, hogyha Szili Katalin nem választja ezt a meglehetősen példátlan házelnöki megnyilatkozást. Ami a tartalmát illeti ennek a kérdésnek, hogyha erre kíváncsi, akkor beszélhetünk erről is.

Ez most mindenképpen napirenden van. Már csak azért is, mert Ön az előbb azt mondta, hogy nem volt igazán éles vita Ön és a miniszterelnök között, a miniszterelnök úr azt mondta, hogy ezt kell megélnem 2005 Magyarországában, a demokráciában, hogy megszeretett egy lányt és ez lett volna a problémája például Önnek.

Mondtam én ilyet, amivel Gyurcsány Ferenc szerelembe esését szóba hoztam volna a parlamentben? Értem Gyurcsány Ferenc visszafogottságát - ennyit mondtam, ezt továbbra is tartom.

Miért érti?

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Ott Gyurcsány Ferenc - ha most szülői szót használnék - azt is mondhatnám, hogy hisztizett egy kicsit, ami szokatlan egy miniszterelnöktől. A családi háttérrel én arra utaltam, hogy Apró Antal, Gyurcsány Ferenc feleségének a nagyapja november 4-ének az örököse. Ezért mondtam azt, hogy vannak október 23-ának, a forradalomnak, és vannak november 4-ének, az eltiprásnak, az elfojtásnak, a gyávaságnak, az árulásnak is örökösei. Ugyanis Apró Antal - és ez történelmi tény - tagja volt annak a Kádár-kormánynak, amelyik behívta a szovjet csapatokat. Tehát részese volt a forradalom leverésének. Apró Antal tagja volt annak a politikai bizottságnak, amelyik a halálos ítéletről a politikai döntést Nagy Imre esetében meghozta. És Apró Antal volt az, aki a kivégzés másnapján felállt az Országgyűlésben és bejelentette Nagy Imre és társai, három társa kivégzését, és ezt a nép jogos elégtételének, de mindenképpen az ellenforradalmi Nagy Imre-i cselekedet méltó megbosszulásának minősítette 1958. június 17-én. És az is tény, hogy Gyurcsány Ferenc most abban a villában lakik, ami Apró Antalnak is otthonául szolgált. Ezek történelmi tények. Lehet, hogy emiatt az ember kellemetlenül érzi magát, csak akkor azt gondolom, hogy valóban indokolt visszafogottan viselkednie, és semmiképpen nem szabadna olyan közjátékká silányítani az októberi forradalom ünnepét, mint ahogy ezt Gyurcsány Ferenc próbálta megtenni az operában 23-a estéjén.

Ön is minden mondatot most azzal kezdett, hogy Apró Antal, tehát nem Gyurcsány Ferenc felesége, hanem Apró Antal volt az, aki akkor ott és úgy cselekedett, ahogy. Gondolom, hogy nem lehet számon kérni feltétlenül, apáról fiúra, pláne nagyapáról unokára a cselekedeteket.

Ilyet tettem volna? Számon kértem volna bármit is? Én csak a családi háttérre utaltam és arra, hogy Gyurcsány Ferenc meglehetősen visszafogott volt. Ezért terjeszkedtem egy kicsit túl a parlamenti felszólalás keretein, részben azért, mert most itt adott nekem erre időt, részben meg azt gondolom, hogy ha már Szili Katalin ezt a vitát folytatni akarta, akkor tényleg ne álljunk meg félúton, akkor beszéljük ki ezt a történetet úgy, ahogy ezt a történelmi tények indokolttá teszik.

Ilyen alapon fideszes oldalról is elő lehet hozni olyanokat, akiknek vannak rokonaik vagy apósaik az egykori szocialista rendszerből.

Tudna nekem erre példát mondani? Olyat, aki az '56-os forradalom eltiprásában, elfojtásában, a szovjet csapatok behívásában szerepet vállalt, hogy ilyen rokonnal úgymond büszkélkedhetne bárki is a Fideszben? Tudna erre példát mondani nekem?

Konkrétan '56-os múlttal büszkélkedőt nem tudnék mondani. Amiket ön elmondott, azok tények, csak az a kérdés, hogy ezek valójában a személyeket illetően, tehát nagyapa-unoka esetében még ma is összefüggnek-e, illetve egy politikusnak kötelessége-e ezeket felhozni?

Vannak olyan helyzetek, amik egy politikusnak a kezét, a cselekvési mozgásterét megkötik és jó, hogyha ezekkel tisztában van. Erre utaltam a parlamenti felszólalásomban is, nem többre.

Euró bevezetése...

Történelmi tény - ezt sem lehet meghamisítani -, hogy az elmúlt három és fél évben a kormány hatszor módosította az álláspontját az euró bevezetésével kapcsolatban. Indultunk úgy, hogy 2002 májusában, még a kormány megalakulása előtt László Csaba azt mondta, hogy 2007 az első lehetséges időpont, aztán jött Medgyessy Péter, aki egy kormánydöntést tolmácsolt - nem mondom el mind a hat stációt, csak a fontosabbakat - és azt mondta, hogy a legfontosabb döntése a kormánynak, hogy 2008-ban bevezetjük az eurót. Hozzátette azt is, hogy ez a hétköznapi Európa megérkezését jelenti minden magyar számára. Új pénzügyminiszter érkezik, Draskovics Tibor, aki azt mondja néhány hónappal később, hogy túl ambiciózus volt a 2008-as időpont kitűzése. Telik-múlik az idő, 2010 lesz a 2008-ból, aztán jön Gyurcsány Ferenc, aki azt mondja, hogy a 2010 sem tartható, majd eltelik három hét, és bejön a parlamentbe, azt mondja, hogy mégis 2010. Közben látványosan gyengül a forint, a BUX indexe elég rendesen lezuhant, külföldi elemzők abszolút komolytalannak minősítik a kormány magatartását, senki nem hisz a 2010-es időpontban, ráadásul még az Európai Unió is ad nekünk egy rovót, hiszen a költségvetési hiányra vonatkozó korábbi, 2002-es vállalásait a kormány nem tudta teljesíteni. De a legfontosabb kérdések nem is ezek, mert ez a történelem része most már, hanem az, hogy maga Gyurcsány Ferenc mondta ezt még három héttel korábban, amikor arról beszélt, hogy a 2010-es időpont úgy néz ki, hogy már nem tartható. Hogyha a korábbi időponthoz ragaszkodunk, mármint a 2010-hez, akkor ez évente 300 milliárd forintos megszorítási csomag elfogadását tenné szükségessé. Nem én mondtam, nem a Fidesz politikusai mondták, hanem Gyurcsány Ferenc. Erre ráerősített Lendvai Ildikó is egy Napkeltének adott interjújában: évi 300 milliárd forint. Fölteszem azt a kérdést, hogy no és akkor a következő esztendőben, a 2006-os esztendőben honnan veszik el ezt a 300 milliárd forintot? Merthogy ez a beterjesztett költségvetésből nem derül ki, pontosabban abban nincs benne. És erre nem is Gyurcsány Ferenc válaszolt, pedig bent volt az ülésteremben, hanem Kóka János, aki kísérletet sem tett arra, hogy az általam megfogalmazott kérdésre érdemi választ adjon. Pedig azt gondolom, hogy minden magyar választópolgárnak tudnia kell egyrészt azt, hogy hogyan kerültünk a 22-es csapdájába - mert most abban vagyunk. Mert pontosan tudja minden gazdasági elemző, és erről cikkeznek, újságok erről adnak hírt, hogy vagy azt választjuk, hogy 2010, és akkor a következő két-három esztendőben súlyos megszorítások lesznek - első lehetőség, vagy kitoljuk a 2010-et 2012-re vagy 2013-ra, akkor pedig egy kemény forint elleni spekuláció indulhat el, ami a magyar gazdaság szempontjából súlyos következményekkel járhat. Melyiket válasszuk?

Ön szerint, vagy a pártja álláspontja szerint melyik lenne most Magyarországnak az ideális, mit kéne tenni?

Én kíváncsian meghallgatnám Gyurcsány Ferenc válaszát és Kóka János válaszát, hogy hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe, a 22-es csapdájába, és ők milyen kivezető utat találnak. Mert a Fidesznek volt erre a kérdésre válasza. A Fidesznek az volt a válasza, amikor kormányon volt, és volt lehetősége befolyásolni a gazdaságpolitikai döntéseket, hogy folyamatosan csökkentette a költségvetés hiányát, csökkentette az államadósságnak a nemzeti jövedelemhez viszonyított mértékét és csökkentette az inflációt, tehát egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy az úgynevezett maastrichti kritériumoknak megfeleljünk. Ezért mondhatta azt László Csaba 2002-ben a kormányváltást megelőzően, hogy a 2007-es időpont reális. Ezért mondhatta azt Medgyessy Péter egy év múlva, hogy a 2008-as időpont is reális, azért, mert 2002-ben, amikor átvették az ország irányítását, még a gazdaságpolitikai feltételei ennek adottak voltak. Három és fél év elteltével azonban ezek a feltételek ma sokkal rosszabbak, mint voltak a kormányváltás időszakában. Nem nekem kell erre választ adni, hogy hogyan jutottunk idáig. Nem mi kormányoztuk az országot az elmúlt három és fél évben. És miközben arról értesülök nap mint nap, hogy kirobbanóan sikeres Magyarország, Magyarország a magyar puma - ön is hallotta nyilván Kóka Jánosnak ezt a kifejezését -, minket irigyel a gazdasági teljesítményünk alapján Franciaország, Németország, Spanyolország, aközben pedig azt látom, hogy a legalapvetőbb közös célokra, szociális, oktatási, egészségügyi célokra nincsen pénz, és egyre távolodunk attól, hogy az eurót mi is a többi, velünk együtt csatlakozott kilenc országgal együtt 2010-ben vezethessük. Nagy dilemma ez.

Honnan tudják az emberek, hogy valójában mi az igazság? Hiszen gyakorlatilag egy dologról beszélnek, és teljesen másképp látják a dolgokat.

Ne nekem higgyenek, még csak nem is Gyurcsány Ferencnek, sőt egyetlen egy politikusnak sem. Menjünk sorra, csak néhány tételt hadd kérdezzek: nőtt-e az elmúlt évben a munkanélküliség vagy sem a KSH legfrissebb adatai szerint? Ma jelent meg a legfrissebb adatsor. 7,3 százalék magasabb-e, mint az 5,6 százalék? Szerintem igen. Márpedig most 7,3 százalék a munkanélküliség, a kormányváltáskor pedig 5,6 százalék volt - KSH adat. A 309 ezer több-e, mint a 236 ezer? Szerintem a 309 ezer több, márpedig most a mai adatok szerint, 309 ezer a munkanélkülieknek a száma, a kormányváltáskor pedig 236 ezer volt. Most ezt lehet így magyarázni, meg úgy magyarázni, én egy dolgot tudok ebből levonni következtetésképpen, hogy nőtt a munkanélküliség. Mellette, csak azért, hogy méltányosak legyünk, én még azt is hajlandó vagyok elfogadni, hogy a foglalkoztatási arányok valamelyest javultak. De ez miért volt? Mert többen, a korábban nyugdíjba vonultak közül vagy a nyugdíjjogosultságot szerzettek közül ottmaradtak a munkaerőpiacon. De ez azokat, akik pályakezdőként nem jutnak munkához, vagy azokat, akik elveszítették az elmúlt egy esztendőben gyárbezárások, üzembezárások miatt a munkájukat, nem vigasztalja. Tehát több a munkanélkülieknek a száma, ez tény. Menjünk tovább. Államadósság: nőtt vagy nem nőtt az elmúlt három és fél év alatt? Megint nézzük a számokat! Ha az államadósság mostani mértékét összevetjük a 2002-es kormányváltáskori mértékkel, ha kivonjuk az egyikből a másikat, akkor 4360-nál áll meg az eredményjelző. Tehát közel 4400 milliárd forinttal nagyobb ma az államadósság, mint a kormányváltás idején. Megint csak KSH adat, nem Áder János mondja ezt, a Fidesz frakcióvezetője, hanem a Központi Statisztikai Hivatal, akinek ráadásul a vezetőjét jó másfél esztendővel ezelőtt törvénytelen körülmények között távolították el, és az új vezető sem tud mást mondani, mert a tények makacs dolgok. De hogyha viszonyítom a nemzeti jövedelemhez, akkor azt látjuk, hogy az Orbán-kormány '98 és 2002 között több mint 60 százalékról lehozta 54 százalék alá a nemzeti jövedelemhez viszonyított arányát az államadósságnak, és most ismét 60 százalék fölött vagyunk. Na most erre ön valószínűleg azt mondaná, hogy a kormánypártiak ezt vitatják, és azt mondják, hogy ez csak 57-58 százalék. És bizonyos szempontból van ebben az állításban némi igazság. Csakhogy ha ehhez nem tesszük hozzá, hogy ez egy átmeneti statisztikai trükk, amire az Európai Uniótól ráadásul engedélyt kaptunk, aminek a lényege az, hogy bizonyos tételeket nem kell szerepeltetnünk most átmenetileg három éven keresztül az államadóssághoz tartozó tételek között, de három év múlva vissza kell oda könyvelnünk, tehát 2008-tól ezek a tételek ismét az államadósságot növelik, akkor nem mondtuk el a teljes igazságot. Tehát hogyha ezeket a tételeket ma is oda számítom, akkor járunk el helyesen és akkor nem folytatunk struccpolitikát, ha ma ezeket tényleges államadósságot növelő tételként vesszük figyelembe. Így pedig sajnos az a helyzet, hogy 60 százalék fölött vagyunk.

Mi van még?

Választási ígéretek. Beszéljünk akkor erről, mert ezek még plasztikusabban mutatják, hogy egy kormány teljesítette-e a követelését vagy sem. Hadd mondjak egy egészen konkrét példát. Pácin polgármestere éhségsztrájkol, mert a Vásárhelyi-tervre szánt összegeket nem kapták meg és a Tisza mentén élők veszélyben érzik magukat. Úgy érzik, hogyha megint jön egy évszázados rekordot döntő árvíz, akkor a személyük és a vagyontárgyaik nincsenek biztonságban. Az ember elkezd keresgélni az emlékei között, hogy vajon volt-e erre vonatkozó ígérete a szocialistáknak? Akkor eljut 2002 tavaszáig, Medgyessy Péternek az Egyetértésben a nemzettel című programját, ha kézbe veszi, annak is a 8. pontját és annak is a 3. bekezdését megnézi, akkor abban azt találja, hogy 2004 végére ígérte Medgyessy Péter, hogy nemcsak a Tisza mentén, a Tisza magyarországi vízgyűjtő területén, de az összes Tisza-mellékfolyón is befejezik az árvízvédelmi munkálatokat. Nem volt ez egy reális vállalás. Én ma sem gondolom azt, hogy 2004 végéig ezt a munkát el lehetett volna végezni. De nem erről szól most már a történet, hogy 2004-ig nem végezték el, pedig addig ígérték, még csak nem is arról, hogy 2006-ig sem fog ez a munka elkészülni, két évvel később sem, hanem hogyha ilyen tempóban végzik ezeket a munkákat, a gátmegerősítési, gátépítési, víztározó-építési munkákat, akkor körülbelül a következő 25-30 évre lesz szükség ahhoz, hogy a munkák teljes egészében elkészüljenek. Kell erről beszélnünk? Szerintem kell. Jön a következő választási kampány, ott ezek újra kérdésként fölmerülnek, gondolom újabb ígéretek is elhangzanak majd a szocialisták részéről. Azért jó, hogyha ezekről beszélünk, mert hátha ugyanezeket az ígéreteket látjuk és halljuk majd 2006-ban is, és még folytathatnám az ígéretek sorát bőségesen.


Forrás: www. radio.hu, 2005. október 28.

fideszfrakcio.hu