Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! Dicsérni jöttem a kormányt, nem temetni. (Derültség, közbeszólások az MSZP soraiból: Óóó!) Dicsérni, merthogy minden dicséretet megérdemel. Dicsérnünk kell a kormányt, hiszen három és féléves munka után az egész világ szájtátva figyeli a magyar csodát.
Dübörög a gazdaság, nagy a jólét. Minket irigyel Németország, Franciaország és Spanyolország is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nincs igaza?) Van is miért! Hiszen a Medgyessy-Gyurcsány-kormány lényegében már az év végére minden ígéretét, mind a 619-et teljesítette. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Nem véletlenül irigyelnek minket a jóléti Németország polgárai. Hiszen ingyenes lett minden diáknak az általános iskolákban a tankönyv. Ingyenes lett minden óvodásnak és bölcsődésnek az étkezés. A diákok ingyen utazhatnak lakóhelyük és iskolájuk között, sőt ingyen szerezhetik meg az első jogosítványt és az első nyelvvizsgát is. Ingyenes lett a szívgyógyszer is, a magyar kórházakba pedig tömegesen jelentkeznek a szomszédos Ausztriából az ápolónők, mert ők is szeretnék, a magyarokhoz hasonlóan, az egyévi bérnek megfelelő hűségjutalmat megkapni.
Nemcsak a németek irigyelnek minket, hanem a franciák is. Újságírók, gazdasági elemzők hada kutatja, hogy ilyen rövid idő alatt hogyan lehetett 400 ezer új munkahelyet teremteni; miként lehetett a magyar mezőgazdaságot és a vidéket felvirágoztatni, és a magyar gazdáknak még a franciákénál is nagyobb megélhetési biztonságot nyújtani. De azt is ámulva figyelik, hogy a hazai vállalkozások hogyan erősödhettek meg ilyen rövid idő alatt, hogyan lehet, hogy ma már a francia, német, spanyol versenytársaikat szorítják ki az Európai Unió piacairól. Amikor pedig arról hallanak, hogy négy év alatt 800 kilométer autópályát építettünk, és két év alatt, már 2004 végére 600 kilométer tiszai gátat erősítettünk és építettünk meg, no, akkor elönti őket az epe! (Podolák György: Téged is!) Mielőtt elmennének Magyarországról, két szót mindenképpen megtanulnak magyarul. Két szót, mert nehéz ezt angolra is lefordítani, németre is, franciára is. Ez a két szó így hangzik: pannon puma. És eközben még elismerően is csettintenek. (Derültség a Fidesz soraiban.)
De az ideérkező spanyoloknak is leesett az álluk, amikor a magyar szociális ellátórendszert tanulmányozták. Radikális adócsökkentés - tudják, az szja legalsó kulcsa 13 százalékos. Harmincnyolc órás munkahét. Minden gyerek után jár az adókedvezmény. Az iskolakezdés előtt nem is egyhavi, hanem kéthavi családi pótlékot kapnak a családok. A hét minden napján, éjjel-nappal, 24 órában működik a közigazgatás ott, ahol ez indokolt. És humanizált adóigazgatást látnak, ami természetesen még csak a lehetőségét is kizárja annak, hogy a vállalkozók a nekik járó általános forgalmi adót hónapokon, fél éven keresztül ne kapják vissza.
Most, hogy így szépen egyenesbe jött az ország, most, hogy már kipipálható a 619 ígéret, most, hogy dübörög a gazdaság, nem is lenne más dolga az Országgyűlésnek, mint jövőre legalább az idei összegnek megfelelő nagyságú támogatásokat biztosítani az érintetteknek - önkormányzatoknak, diákoknak, betegeknek, szociális ellátásra szorulóknak.
Miniszterelnök Úr! Nagy baj van. Nagyon nagy baj van. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Nálatok!) Ugyanis az árnyékállam sötét minisztériumi szobákban bujkáló képviselői a kormány döntése után átírták a számokat. Még szerencse, hogy itt, az Országgyűlésben leleplezhetjük a szabotázst, és közösen hatástalaníthatjuk az arctalan, de annál leleményesebb ellenség aknamunkáját. Miniszterelnök Úr! Képzelje el, hogy az árnyékállam képviselői azt akarják elterjeszteni a Gyurcsány-kormányról, hogy érzéketlen, hogy nem törődik a legrászorultabb, legelesettebb emberek gondjaival sem. Sőt még azt is mondják, hogy pénzt vesz el tőlük. Nekünk, demokratáknak (Szórványos derültség az MSZP soraiban.) kötelességünk, hogy leleplezzük a haza ellenségeit, és szívós aknamunkájuk kártételeit mérsékeljük - most ebben a mondatban a "demokraták" szót önökre is értettem, lehet, hogy ez önöket zavarja. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban. - Font Sándor: Mindenesetre meglepte őket!)
Miniszterelnök Úr! Azt kell mondjam, hogy önök nem voltak elég éberek. Önök hagyták, hogy az árnyékállam emberei a jövő évi költségvetésben a szociális otthonok támogatását, ahol időskorúak ápolását és gondozását végzik, 42 százalékkal csökkentsék. Nem tévedés: 42 százalékkal fogják csökkenteni ezt. A fogyatékos személyek nappali intézményi ellátására fordított ez évi összeget pedig 10 százalékkal rövidítik meg. Képzelje el, miniszterelnök úr, az árnyékállam emberei több mint 15 százalékkal akarják csökkenteni a gyámhatósági határozattal átmeneti vagy tartós nevelésbe vett, illetve ideiglenesen elhelyezett 17 év alatti gyermekek után felvehető összeget. De ez nem minden: a napközi ellátásra, a bölcsődei ellátásra, a gyermekjóléti központokra fordítható összeget is jelentősen kurtítani akarják jövőre az ideihez képest.
Nehogy azt higgye ám, miniszterelnök úr, hogy az árnyékállam emberei ennyivel beérik - gyerekek, fogyatékosok, gondozásra szoruló idősek. Nem! Ennél ők sokkal, de sokkal érzéketlenebbek! A beteg embereket sem kímélik. Képzelje el, miniszterelnök úr, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokra 36 milliárd forinttal akarnak kevesebbet fordítani jövőre, mint az idén. Dübörög a gazdaság. És ők mégis kevesebb pénzt akarnak fordítani az egészségügyi intézmények működtetésére. Hogy erre 1990 óta nem volt példa? (Dr. Wiener György: Csak 50 százalék...!) Az csak növeli az elszántságukat.
Miniszterelnök Úr! Önnek van egy minisztere - ma még nem volt jelen az ülésteremben -, aki éjt nappallá téve dolgozik. A munka minden frontján kiválóan teljesít. Az érettségizők barátja, a felvételizők istápolója, a magányos nők gyámolítója. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) De aki annyit dolgozik, annak az ébersége időnként ellankad, és ezt használják ki az árnyékállam emberei. Így csökkenhet jövőre az oktatás támogatása 28 milliárd forinttal. Ez gyermekenként 19 300 forintos elvonást jelent. Az elvonás mértéke a kistelepülésen születetteknél ennél nagyobb, a kollégiumban élőknél még nagyobb, a fogyatékos, kollégiumi ellátásra szoruló diákoknál pedig a legnagyobb.
De képzelje el, miniszterelnök úr, hogy az árnyékállam embereinek a leleménye még mindig nem ért véget. Önök Demszky Gáborral együttműködve már tavaly június végére betömték az összes kátyút Budapesten. Aztán betömték idén is. Mégis gidres-gödrös utakon autózunk, és már nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. Hogy lehet ez? Csak úgy, hogy amit önök nappal betömtek, azt a szabotőrök éjjel kikaparták. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ráadásul tudja, most mit terjesztenek önökről? Hogy jövőre 5 milliárd forintot vonnak el az önkormányzati utak felújításától. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ti meg nem adtatok egy fillért se! - Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.)
Az árnyékállam emberei az elmúlt hetekben nemcsak ezt a rémhírt terjesztették ám, van még bőven rémhír, amit ezek az emberek terjesztenek. Mert miközben önök jól kistafírozták a magyar gazdákat a nemzeti kiegészítéssel, most azt állítják ezek az emberek, hogy ennek a fedezete - mármint a nemzeti kiegészítés fedezete - nincs benne a jövő évi költségvetésben. Aztán azt is mondják, hogy miközben önök "ócsították" az államot - ezt hallhattuk az imént is -, csak a miniszterelnöki apparátus 536 főről 1173 főre duzzadt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Azt is állítják, hogy miközben négy éve a kis- és középvállalkozások támogatására még 82 milliárd forintot fordítottunk, most azt suttogják, hogy jövőre a költségvetésben erre a célra a négy évvel ezelőtti összegnek csak a negyede lesz biztosítva. A Vásárhelyi-tervet pedig, ami, mint tudjuk, másfél millió ember életét és vagyonát védené a Tisza mentén, elnevezték Pató Pál-tervnek. S miközben minden fiatal kedvére válogathat a jobbnál jobb munkahelyek közül, ők azt terjesztik a diszkókban, hogy minden ötödik pályakezdő fiatal munkanélküli.
És miközben önök minden forinttal, amit hitelként felvettek, fillérre elszámoltak, az árnyékállami Számvevőszék azt írja, hogy "míg a többéves, évtizedes kötelezettséggel járó úgynevezett PPP-beruházásokat a tavalyi költségvetés, ha csak vázlatosan is, de bemutatta, a 2006. évi költségvetési törvényjavaslat semmit sem tartalmaz ezekről a folyamatban lévő vagy tervezett projektekről". Állami számvevőszéki jelentés, 25. oldal. S nyilván az is csak a félreértésnek köszönhető, amit itt az imént Kovács Árpád elnök úrtól hallhattunk - csak néhány tételmondatát hadd idézzem és ajánljam az ön figyelmébe, miniszterelnök úr -: a korábbi éveknél is szűkebb információs tartalommal kellett minősíteni az Állami Számvevőszéknek a jövő évi költségvetést, növekvő hiányból fedezzük a növekvő hiányt, az államadósság mértéke - ha nem struccpolitikát folytatunk - ma már meghaladja a nemzeti jövedelemhez viszonyított 60 százalékos mértéket, a bevételeket önök a tb-kasszánál is felül-, a kiadásokat pedig alultervezték, és a gyógyszerkassza nem reális. Ezeket hallhattuk itt az imént, néhány órával ezelőtt.
A mai nap folyamán - Varga Mihály már érintette - önök láthatóan kerülik, mint macska a forró kását, az euró bevezetésének a kérdését. Abban nincs vita közöttünk, mindannyiunk számára evidens, hogy a szocialista kormány tagjai az elmúlt három és fél évben következetesen érveltek az euró 2010-es bevezetése mellett. Ezt nem lehet elvitatni. Az árnyékállam emberei azonban át akarják írni a történelmet. Azt állítják, hogy önöknek korábban volt egy László Csaba nevű pénzügyminiszterük, és azt is állítják, hogy ez a pénzügyminiszter 2002 tavaszán még azt mondta, hogy 2007-ben be lehet vezetni az eurót. Az árnyékállam emberei azt is állítják, hogy önöknek korábban volt egy Medgyessy Péter nevű miniszterelnökük, és azt állítják, képzelje el, miniszterelnök úr, hogy ez a Medgyessy Péter azt mondta egy kormányülést követően, a kormány legfontosabb döntése az, hogy 2008-ban bevezetjük az eurót, és még azt is hozzátette, hogy ez egyúttal a hétköznapi Európa megérkezését jelenti minden magyar számára. De még azt is állítják, hogy önöknek volt egy Draskovics Tibor nevű pénzügyminiszterük is, képzelje el, aki néhány hónappal később azt mondta, hogy túl ambiciózus a 2008-as időpont, és már 2010-ről beszélt. És legyen erős, miniszterelnök úr, önről azt terjesztik, hogy a 2010-es időpontot ki akarta tolni több évvel is. Ilyet állítanak önről, miniszterelnök úr!
Miniszterelnök úr, önöknek nagyon vigyázniuk kell, mert az árnyékállam emberei rávették az Európai Uniót is, hogy leminősítse Magyarországot és a Gyurcsány-kormányt, az árnyékállam újságírói pedig hasonló "kijelentéseket és elemzéseket" tesznek közzé. Hadd idézzek ezek közül kettőt. Fórián-Szabó Gergely, a CAIB Alapkezelő Rt. igazgatósági tagja a következőt mondta az Európai Unió jelentésével kapcsolatban: "A lakosság, a szavazók csak akkor veszik észre ennek az egészségtelen szerkezetben felhalmozott hatalmas adósságnak a káros következményeit, ha eltelt húsz-harminc év. Az euró bevezetése mindenhol segítette a növekedést. Arra hivatkozni, hogy mások is járnak ebben a cipőben, felesleges, mert ilyen rosszul nem áll senki. Ez a jelentés a gödör alját jelzi." Egy másik elemzést is hadd ajánljak az ön figyelmébe: "A 2006-os költségvetés tervezete szertefoszlatja a 2010-es euróbevezetés reményét, emellett az ország adósságának további gyors növekedését vetíti előre" - fogalmaztak a Kopint-Datorg szakértői. "Kutatók szerint a kormány jobban tenné, ha már most kiállna és közölné, hogy nem tartható a 2010-es dátum, nem kell ezzel decemberig várni - fogalmazott Palócz Éva -, már nemcsak Bulgária, hanem Horvátország is közelebb áll az euró bevezetéséhez, mint hazánk."
Az árnyékállam embereinek leleménye azonban kifogyhatatlan. Miniszterelnök úr, képzelje el, október 11-én egy önhöz kísértetiesen hasonló ember jelent meg a külföldi újságírók klubjában, Gyurcsány Ferencként mutatkozott be, és azt mondta, hogy évi 300 milliárd forintos megszorításra lenne szükség a 2010-es euró bevezetéséhez. És ez még nem minden, mert egy héttel később, október 19-én reggel egy Lendvai Ildikóhoz, az önök frakcióvezetőjéhez megszólalásig hasonlító hölgy volt a Nap-kelte vendége, és arra az újságírói kérdésre, hogy volt-e vita a két kormánypárt között az euró bevezetésével kapcsolatban, a következőket mondta: "Meg kell alaposan nézni, hogy honnan az ördögből fogunk évente 300 milliárd forintot megspórolni. Hosszú konzultációkkal oda jutottunk, hogy ez nagyon nehezen ugyan, de teljesíthető, elsősorban a közigazgatás és az államigazgatás átszabásával." Megtisztelő lenne, miniszterelnök úr, amennyiben a fenti kijelentés igaz, akkor a költségvetési vita során válaszolna arra a kérdésünkre, hogy kitől, kiktől vonnak el összességében évi 300 milliárd forintot 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban is. Vagy megnyugodhatunk, mert az egész csak vaklárma volt?
Milyen szerencse, hogy az árnyékállam emberei az Országgyűlést még nem tudták felszámolni! Milyen szerencse, hogy mindezeket a rémhíreket, vádakat, alaptalan híreszteléseket ön és kormányának tagjai itt a parlamentben tudják majd cáfolni!
Miniszterelnök úr, a cáfolat azonban kevés. Több kell! Több kell! Tettek kellenek! Ugyanis az árnyékállam emberei annyira leleményesek voltak, hogy az önök éberségét és jóhiszeműségét kihasználva több olyan döntést is hoztak, amely ellentétes az önök korábbi ígéreteivel. Mert miközben önök a vidék felvirágoztatását ígérték, az árnyékállam emberei postákat, iskolákat, óvodákat zártak be a kistelepüléseken. Fogjunk össze, miniszterelnök úr, mentsük meg a kispostákat! Biztosítsuk a kistelepüléseken lévő óvodák és iskolák működési feltételeit, és az egyházi irányítású ilyen intézményekkel szemben semmilyen hátrányos megkülönböztetést ne alkalmazzunk!
Miközben önök azt ígérték, hogy minden család számára biztosítják a családi adókedvezmény teljes körű igénybevételét - Medgyessy Péter: Egyetértésben a nemzettel, 4. pont, második francia bekezdés, harmadik mondat -, az árnyékállam emberei megszüntették a gyermekek után járó adókedvezményt. Miniszterelnök úr, fogjunk össze! Mi egyetértünk az önök 2002-es céljaival: adjuk vissza a családoknak ezt az adókedvezményt!
Miközben önök azt ígérték, hogy rendbe teszik a kórházakat és a többi egészségügyi intézményt, addig az árnyékállam emberei szívós aknamunkával 26 milliárd forintos tartozást hoztak össze a magyarországi kórházaknál. Miniszterelnök úr, fogjunk össze, és rendezzük a kórházak adósságát! Ha nem hagyjuk, hogy az új autópályákat méregdrágán építsék, már egy húsz kilométeres szakaszon is spórolhatunk annyit, amennyi az összes magyarországi kórház tartozásának a kifizetésére elegendő.
Miniszterelnök úr, a példákat hosszasan sorolhatnám. Csak szándék kérdése, hogy a művészeti oktatásban részt vevő több mint 300 ezer gyermek ugyanazt a támogatást kapja meg jövőre, mint az idén, hogy a fogyatékos munkavállalók ne kerüljenek az utcára, mert romlanak a foglalkoztatási feltételeik, és hogy a szövetkezeti üzletrészek felvásárlása teljeskörűen befejeződjön.
Miniszterelnök úr, arra kérem önt, hogy figyelmesen hallgassa meg frakciónk további felszólalásait, hallgassa meg érveinket, javaslatainkat, és fogjunk össze az árnyékállam ellen. Nehogy úgy járjon a Gyurcsány-kormány, mint az a fiatal, aki vezetni tanult, és a rutinpályán éppen a tolatást próbálták elmagyarázni neki. Bizonyára ismerik ezt a viccet - nem? Akkor hadd búcsúzzak ezzel! A vicc szerint a rutinpályán éppen a tolatást gyakorolja az ifjú vezető. Többen is segítenek neki, biztatják, buzdítják: még! még! még - elég! Most szállj ki, és nézd meg, hogy mit csináltál!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.)

fideszfrakcio.hu