Kóka, az állítólagos Demszky-pótlék, az SZDSZ sulineten megtollasodott milliárdos csodafegyvere ezt a pökhendi vezetői ars poeticát a jelek szerint nem csupán az állam alázatos szolgájaként, hanem az élet más területein is irányadónak gondolja.
Szexlapban reklamírozott tűzpiros magánhelikoptere úgy tört ripityára, hogy úgyszólván véletlenül szerzett róla tudomást a mindenbe belekotnyeleskedő légügyi hatóság. Hogy ki vezethette voltaképpen a repülő státusszimbólumot (Rolex órában vagy anélkül), az éppúgy homályba vész, mint anno Horn Gyula nyékládházi közúti balesetének részletei. De hát az ejtőernyő zsinórjának elvágásáról sem az ejtőernyőst szokták megkérdezni.

Tiszta sor: a gumigyárak telepítéséről meg nem a gumigyár mellett élőket szokták megkérdezni. Pedig a gumigyár mellett nem csupán dunaújvárosi vasmunkások és vasmunkanélküliek laknak, hanem tágabb értelemben sok millió választópolgár is. Így aztán kissé gyönge érv, hogy Sztálinváros létesítéséről sem tudakolták meg a dunapenteleiek véleményét: még az egypárt is deklarálta, hogy a sztálinizmuson immár túl vagyunk. Igaz, Kóka akkor még nem élt, a történelemórákon meg nem jutottak el odáig.

Az autógumi-gyártás szennyes iparág. Korom nélkül nem megy. Autógumi viszont kétségkívül kell: a macsó nyugati kultúrkör autó nélkül olyan, mint egy ifjú milliárdos tűzpiros magánhelikopter nélkül. A finnyás Európa ezért ki is telepítette a gumigyárait - főképp Ázsiába. Igazán számottevő abroncsgyártás hozzánk legközelebb Törökországban van, amelytől fintorog is a kényes unió. Dél-Korea kétségtelen europaizálódását mutatja, hogy egyik nagy cége megkísérli a környezetkárosító abroncsgyártást visszatelepíteni Európába. Abba a felébe, amelyik hagyja magát befűzni. Szlovákia nem hagyta. Az autógyártóknak sztrádákat ígért (ez arrafelé nem az euró helyett van, hanem érte), de az ázsiai tőke támogatási igényeit már sokallta. A magyar kormány - ha már Kókáék amúgy is újsághirdetésben deklarálták, hogy dübörög a gazdaság - nem sokallták a plusz 12 milliárdot a dúsgazdag magyar adófizetők pénzéből. Hogy tényleg 12 milliárddal támogatjuk-e a fejlődő dél-koreai gazdaságot, azt persze nem tudhatjuk, mert Kóka hatvan napig eltitkolhatja előlünk. (Ő most az M6-osra hivatkozik, de azt is felárral sikerül építtetni.) Nyilván úgy gondolja: az adóforintok elköltéséről egy demokráciában nem az adófizetőket szokták megkérdezni.

Ezt a dunaújvárosi adófizető tüntetők nyilván nem tudták, ezért a rendőrök sorra igazoltatták is őket. A tiltakozók úgy vélhették: 1500 új munkahelyet nem feltétlenül ér meg 1500 rákos megbetegedés. Pedig papíron minden rendben van: a környezeti hatástanulmány szerint az új gyár nem környezetkárosító. A környezeti hatástanulmányt egyébként egyes források szerint (a magyar kormány más irányú kampányelfoglaltságai miatt) maguk a koreaiak készítették. Mintha Kóka elfogulatlan vizsgálata objektíven kihozná magáról, hogy ő a legjobb gazdasági miniszter Európában.
A dunaújvárosi győzelmi jelentés kedvéért még Gyurcsány is ott hagyta az ifjúsági slágertévét, ahol fiával együtt lépett fel. (A Hiller gyerek mozgalmi bulizása mellett ez már a második
MSZP-s kampányinfantilizmus. Remélhetőleg Orbán Ráchel otthon marad.) Bizonyára úgy érezték: nem látszanak majd politikai újoncoknak, ha a gumira tesznek, mint a középidőszakos sorkatonák. Csakhogy a következő fázis a leszerelés...

Forrás: Csontos János - Magyar Nemzet