Az is csábító volt, hogy mint volt Budapest főpolgármester jelölt - ezüst érmes - Budapestről szóljak, mert úgy gondolom, hogy 2006-ban Budapestre is ráfér majd egy kis változás. De mégis úgy döntöttem, hogy az idősebb emberekhez kívánok szólni, talán a szavaimnak hitelt ad majd, hogy itt a teremben nemcsak a feleségem van itt, hanem gyerekeim is, és a 6 unokám közül néhány. Nos, ha már az idősekkel azonosítom magam, akkor engedjék meg nekem, hogy a szemüveget is fölvegyem.

Nos, a nemzeti konzultáció során természetesen megkérdeztük az idős embereket is, akik közül sokan úgy vélték, hogy nyugdíjasnak lenni különleges állapot. Egy sajátos helyzet, ami a leginkább ahhoz hasonlít, amikor egy hosszú, fáradtságos küzdelem vagy utazás után valamin túljut az ember. Nemcsak túljut rajta, hanem valahogy kívül is reked az életen. Sokan úgy írták le, hogy a nyugdíj végállapot, végállomás, ahonnan nem indulnak semerre szerelvények. Még az is elhangzott, hogy a nyugdíjas lét céltalan várakozás, fölösleges létezés, a mellőzhető semmit tevés állapota.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim, Barátaim a Szövetségben!

Változtatnunk kell ezen az állapoton, hinnünk kell abban, hogy innen is van hova tovább indulni, innen is vezetnek vágányok tovább. Koós Károly írta valahol, idézem: "A 60-at elrúgtam volt, mindenki öreg embernek tartott, én is így gondoltam. Csak azt nem tudtam akkor még, hogy az öregséget követi a vénség, és majd azt az aggastyánság." Amikor egy idős embertől megkérdezik, hogy mi a foglalkozása, azt válaszolja, nyugdíjas. Legfeljebb hozzáteszi, hogy nyugdíjas ápoló, nyugdíjas bányász vagy nyugdíjas mérnök. Ez pedig azt jelenti, jóllehet, nem dolgozik már, de tapasztalatát, felhalmozott tudását kész a társadalom szolgálatába bocsátani. Nekünk, a változáson munkálkodó Szövetségnek mindent meg kell tegyünk azért, hogy a nyugdíj ne alamizsna legyen, hanem tisztes, megszolgált fizetség a múltért, a jelenért, a jövőért, az aktív idős évekért. És ezt meg is fogjuk tenni. Szívből remélem, hogy nem fog előfordulni többé az, amiről az Ószövetség úgy ír, hogy nem szabad az igazságot ezüstért árulni, és a szegény ember lelkét egy saru áráért megvásárolni. Aligha tévedek, még ha az a saru 19 ezer forintot is ér.

Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy a mai divatos, fiatalpárti korszellem azt hiteti el az idősebbekkel, hogy nincs rájuk szükség. Nem versenyképesek többé, csupán koloncok a társadalom nyakán. Ez a létező legrosszabb. Biztosíthatom Önöket, hogy ezzel a felfogással mi, a Magyar Polgári Szövetség szögesen ellentétes véleményt vallunk. Minden nemzedéknek megvan a maga feladata, vagy mondhatjuk úgy is, hogy kötelessége, küldetése, aminek meg kell felelnie. Ez a feladat generációnként más és más kihívást jelent, mást és mást jelentett régebben is. Mást jelentett a magam korabeli ember nagyszüleinek, akik az I. világháború után a maradékként itt hagyott Magyarországból óriási erőfeszítéssel lényegében teljes fiatal korukat e célnak alárendelve egy életképes magyar államot kellett megalkotni. Mást a mi szüleinknek, akik a II. világháború által lerombolt országból próbáltak ismét új reményekkel a szívükben új hazát varázsolni a régi helyén. Alig foghattak hozzá, amikor kiderült, a szép reményeket tartogató új korszak máris véget ért, más jelmezben ugyan, de visszatért a barbárság, amelyik immár a lelkekbe is befészkelte magát. És ugyancsak más feladatot jelentett a mi korosztályunknak, mi magunknak, akiknek arra a kérdésre kellett választ adniuk, hogy mitévők legyünk, hiszen úgy tűnt, hogy sem az ország megszállása, sem a diktatúra már a mi életünkben nem fog véget érni.

Megértük az 1956-os forradalmat. Felmerültek a kérdések bennünk: csomagoljunk? Meneküljünk? A szabadságot válasszuk? Nyugat felé induljunk-e? Vagy inkább megpróbáljunk úgy, ahogy lehet, itthon maradva berendezkedni egy életet saját magunk és családunk számára, és dolgozni úgy, és annyit, amennyit csak lehet? Nos, hála Istennek, nagyon sokan döntöttek úgy, hogy maradnak. Maradnak, és mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ha egyszer szerencsésebb széljárás jön a Kárpát-medence felé, akkor majd az ő, a mi gyerekeinknek és unokáinknak ne kelljen mindent elölről kezdeni. Ebben erősödött meg az idős emberek hite és hazaszeretete.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, kortársaim!

Amint látják, szövetségi gyűlésünk ma a változásokról szól. Nos, az idős emberekről, az ő életükről, erkölcsi és anyagi megbecsülésükről is határozott terveink vannak. Vannak jó dolgok, amelyeket folytatnunk kell. A nyugdíjasok biztonságra és kiszámítható életre vágynak. Sosem azt nézik, hogy melyik kormány vezette be az őket kedvezően érintő intézkedéseket, hanem természetes módon az érdekli őket, hogy számíthatnak-e ezekre a jövőben is. Ezért a 13. Havi nyugdíjat, a távhő-támogatási rendszert, s az ingyenes utazási kedvezményt továbbra is meg kell tartani, mert ezek jó dolgok. Helyes volt az is, hogy a Fidesz 4 év alatt 23 %-kal növelte a nyugdíjak vásárlóértékét. Igen. A nyugdíjak értékállóságának megőrzésére a továbbiakban is törekednünk kell. Vannak rossz dolgok, amelyeken változtatnunk kell. Az idős emberek a legkiszolgáltatottabbak. Ezért a mindenkori kormány kötelezettsége, kötelessége, hogy megvédje őket az indokolatlan áremeléseketől. A szocialista kormány felrúgta a polgári kormány által megkötött gyógyszerár megállapodást, ami biztosította volna, hogy a gyógyszerárak ne emelkedhessenek az inflációt meghaladó mértékben.

Többszöri ígéret ellenére az elmúlt három év során sokszor és nagy mértékben nőtt a gáz ára, annak ellenére, hogy az áremelkedés mértékét a mindenkori kormány határozza meg. Ezek az intézkedések nehéz helyzetbe hozták az idős embereket. A korábbi intézkedéseket nem azért kell visszaállítani, mert azokat a Fidesz hozta, hanem azért, mert azok jók voltak. Minden munkavállaló - hitvallásunk szerint, erről Ildikó is szólt -, aki tisztességgel ledolgozott 40 évet a nyugdíjkorhatár elérése előtt, és nyugdíjba mehet, és megkapja a nyugdíja teljes összegét. Vannak hibák, Hölgyeim és Uraim, vannak hibák, amelyeket nem akarunk többször elkövetni. A rendszerváltást követő időben nem jutott kellő odafigyelés azokra, akik nem az életük elején, hanem idős fejjel vagy éppen életük nagy részét már leélve, végigdolgozva érkeztek el a változáshoz. Kevés figyelem fordult azokra, akiket a rendszerváltozás elbizonytalanított, vagy éppen megrémisztett, mert fáradtságosan felépített egzisztenciájukat látták veszélyben. Sokan vannak ma Magyarországon, akik úgy vélik, hogy az előző rendszerben biztonságosabban és talán jobban is éltek. Bennük szorongást támaszt, sőt, feszültséget kelt, hogy úgy érzik, a szocialista korszakot elutasítók valójában őket is elítéli, mert úgymond kompromisszumokat kötöttek. Pedig valójában csak próbáltak megélni, boldogulni valahogy, s valamiféle biztonságos életet teremteni maguk és a szeretteik számára.

Ha azt akarjuk, hogy a múlthoz kapcsolódó félelmek és előítéletek elpárologjanak a közéletből, akkor nekünk biztosítani kell minden idős embert arról, hogy megértjük őket, és hogy megértjük az életüket. A családok megerősítése, egy összetartó közösség megteremtése elképzelhetetlen az idősek tisztelete és támogatása nélkül. Az a generáció, amely valaha maga tartotta el a felnövekvő nemzedéket, újra és újra felépítette romjaiból ezt az országot, joggal tarthat igényt arra, hogy megfelelően gondoskodjanak róla. Ez közös felelősségünk.

Hölgyeim és Uraim!

Már én is abban a korban vagyok, amikor az ember tudja, mindannyian tudjuk, hogy bárki és bárhogyan gyakorolja a hatalmat egy országban, enni kell, lakni kell valahol, gyereket tanítani, az időseket ápolni kell, az unokákat pedig szeretettel elhalmozni kell. Tudjuk, hogy az embereknek joguk, sőt, feladatuk keresni az egyéni és közös boldogulásuk lehetőségeit. Számomra felemelő és egyben igen biztató érzés látni az idősebb emberek részvételét a politikában, a közéletben. Nos, én is hadd tegyek egy próbát! Aki mondjuk 60 éven felül van, a kezében van véletlenül a győzelem jele, a "V" betű, aki 60 éven felül van, hölgyeknek esetleg óvatosan, mert elárulják, hogy ... Integessenek egy kicsit! Nézzenek oda! Az azt mutatja, hogy jó időben, jókor szólok. Nos, járva az országot, találkozva emberekkel, polgári körösökkel különböző fórumokon úgy veszem észre, hogy a hallgatóság soraiban is igen sok az idős ember. Olyanok, akik szintén változtatni szeretnének, mert a jelenlegi helyzetben nem hajlandók még idős korukban sem beletörődni.

Olyan idős emberek, akik várták a nyugdíjas éveket, hogy életük végre kiteljesedjék és sok dédelgetett álmuk megvalósuljon. És igen, várták, hogy jöjjön egy hívó szó, egy lehetőség, hogy megmutassák, ha kell aktívan élére állnak minden kezdeményezésnek, ami a jövő generációját, gyerekeink és unokáink jövőjét szolgálják. Olyanok, akik pontosan tudják, akik pontosan tudták, hogy nehéz pillanatokban mit kell tenni. És akik már nem félnek nyíltan felvállalni politikai hitvallásukat, mert már nem félnek semmitől, és senkitől. Meg kell fogni, meg kell fogni a fiatalabbak kezét, példát kell mutatni nekik hitből, szeretetből és összefogásból.

Hölgyeim és Uraim! Ha szabad, végezetül magamról is egy szót szólni. Én is ezért vagyok itt. Én sem vagyok hajlandó beletörődni abba, hogy az idősebb emberek egy költségvetési tétel legyenek a kiadási oldalon. Én is kész vagyok hasonlóan Önökhöz mozgósítani minden szellemi és fizikai energiámat azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak, megváltozzanak. Az én hitemet az Önök hite erősíti meg. És amikor megismétlem azt a mondatot, ami győzelemre vitte tavaly az Európai Uniós Parlamenti választásokat, ami úgy szólt, hogy "Csak együtt sikerülhet", nos, megismétlem, hogy tisztán értsük: a 2006. évi változás is csak együtt sikerülhet, és abba nyomatékosan beleértem az időseket, a nyugdíjasokat, mindannyiunkat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

fideszfrakcio.hu