Három év után felszólalt a parlamentben. Elhangzott javaslatai bár nem előzmény nélküliek, de nem is megszokottak. A kiváltott reakció sem mindennapos, a jelenlegi kormányfő beült elődje mellé a parlamenti patkóba. Miről beszélgettek, miről sugdolóztak a patkóban Gyurcsány Ferenccel? Ő mondott valamit, nyilatkozott a sajtónak, hogy arra kérte önt, hogy írásban is fogalmazza meg a javaslatait.

Nincsen közös titkunk, ami a nyilvánosság előtt elhangozhat, el is hangzott, ettől nem különbözött az, amiről beszéltünk. Én örültem a lehetőségnek, hiszen azt ígérte a miniszterelnök úr, hogy nyitott ezekre a javaslatokra, és nem látja akadályát annak, hogy komolyan megfontolják azokat.

Szóval szó sincsen arról a sokszor titokban sugdolózott, de mindig nyilvánosan megcáfolt nagykoalíciós egyeztetésről, arról amúgy is jobb lenne persze háttértárgyalásokat folytatni.

Először is, ebben a kérdésben mi nem vagyunk tárgyalóképesek, a választásokat a választópolgárok döntik el, hogy milyen kormány alakuljon Magyarországon, azt is a választópolgárok döntik el, és ezt semmiféle paktummal nem lehet kicselezni. Másfelől bizalmas dolgok megbeszélésére, ráadásul közös bizalmas ügyünk nincs is a miniszterelnök úrral, a helyzet nem volt alkalmas, mert vagy négyszázan voltak körülöttünk és néhány tucat kamera, tehát a dolog inkább a sajtónak szólt talán.

A nyilvánosságnak nyilván, hogy mégis van miről egyeztetni vagy beszélni, hogyha nincsenek is paktumok, ez a nemzeti garanciatörvény egy nyilvánosság előtt megkötött "paktum" lehetne majd.

Valóban, a javaslatnak ez a neve, nemzeti garanciatörvény. Ezt javasoltam ma az országgyűlésben. A nemzeti konzultáció lezárult és annak vannak világos tapasztalatai. Én szeretném, ha az előttünk álló időszakban ezeket a tapasztalatokat vonnánk le. A választópolgárok nagyon világosan megmondták, hogy milyennek látják a saját helyzetüket, az ország helyzetét és mit várnak el tőlünk, parlamenti képviselőktől és politikusoktól. Ennek a következménye volt ez az előterjesztés. Azt látom, hogy Magyarországon az emberek úgy gondolják, hogy nagyon sok mindenen változtatni kell. Vannak rossz dolgok, amiket határozottan, gyorsan, mélyrehatóan, radikálisan meg kell változtatni, de vannak olyan dolgok is, amelyek jók, függetlenül attól egyébként, hogy melyik kormány találta ki őket, melyik történelmi korszakhoz vagy melyik politikai rendszerhez kötődnek, és azt várják az emberek, hogy a jó dolgokat őrizzük meg, azt várják, hogy világosan nyilvánítsuk ki, hogy a politikai pártok nem akarják megváltoztatni a jó dolgokat. Vannak jó dolgok, amelyeket érdemes megőrizni. Számba vettem ezek közül néhány olyat, amelyet nagyon fontosnak éreztem és úgy láttam, hogy könnyen, gyorsan lehet egyetértést kialakítani körülöttük. Ezért javasoltam, hogy egy kétharmados törvényt alkossunk meg, ez garancia egymás felé is, de garancia az emberek felé is...

Egy pozitív salátatörvény.

Egy olyan kétharmados törvény, amelyben foglalt kérdéseket csak kétharmados parlamenti többséggel lehet módosítani. A nemzeti konzultáció során azt tapasztaltam, hogy az emberek a garancia hiányát tartják a legfontosabbnak a közéletben és ezért garanciákat várnak, és érdekes módon a politikusok szavai, ígéretei ma már nem tűnnek annak, szinte csak a kétharmados törvényi biztosíték az, amit az emberek úgy vesznek, hogy ez egy garancia.

Ha csúnyát akarok mondani, akkor volt módjuk mindkét oldalban csalódni az embereknek, hiszen mindenki volt már kormányon ebben az országban.

Nem akarok ítélkezni, én csak annyit akarok mondani, hogy az emberek ezt gondolják és nyilván megvan a jó okuk arra, hogy így vélekedjenek. Ezért én azt javasoltam, hogy ebbe a nemzeti garanciatörvénybe foglaljuk bele a 13. havi nyugdíjat, azt meg kell őrizni, a gyermekek után járó adókedvezményt meg kell őrizni, írjuk le, fogadjuk meg, egyezzünk meg, hogy a gáz, a gyógyszer és a villany ára nem nő majd jobban, mint az infláció, hogy folytatódni fog a panelfelújítási program, és a mindenkori kormány köteles az áfát időben visszatéríteni. Igyekeztem úgy összeállítani, hogy ne érezze a másik oldal úgy, hogy meg akarjuk őket erőszakolni, rájuk akarunk tukmálni olyan dolgokat, olyan vívmányokat, olyan értékeket, amelyek elsősorban a polgári kormányhoz kötődtek, ezért örömmel neveztünk meg olyan jó dolgokat is, amely a mostani kormányhoz köthetők. Ami az áfára vonatkozik, az nem oldalvágás, szerintem beszéljünk egyenesen erről a kérdésről. Magyarországon ma ismét kialakul a vállalkozók közötti körbetartozás rendszere. Ez több forrásból táplálkozó baj, az egyik fontos ok az, hogy a kormány a megelőző időszakban egész egyszerűen - szerintem törvénytelen módon egyébként - nem fizette vissza azt az áfát, nem térítette vissza azt a pénzt a vállalkozóknak, ami járt volna nekik és mindenki fizetési zűrzavarba, időzavarba került. Az Állami Számvevőszék azt mondja, amit én, én nem pártítéletet fogalmazok meg, hanem az Állami Számvevőszék véleményét mondom. Tehát nyugodtan megállapodhatunk abban, hogy ilyen csúnyaság még egyszer ne essen meg, mert ez nemcsak egy esztétikai kérdés, hanem családok tíz-, meg százezreit teheti tönkre egy ilyen átgondolatlan lépés.

Bár ez elvileg minden költségvetésnek és minden kormánynak jól jönne.

De nem helyes. Ha az embereknek nem jó, akkor ne jöjjön jól senkinek. Ez az én véleményem. Azért beszélek időnként múlt, máskor pedig jelen időben, mert történt ma délután valami, ami ezt a biztató kezdetet, meg miniszterelnök úrral való sutyorgást hirtelen zárójelbe tette. Délután még azt mondta a miniszterelnök úr, hogy megfontolják ezeket a javaslatokat, kértük is, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt ne szüntesse meg mai döntésével a parlament, hanem toljuk odébb, egyezzünk meg, hogy mégis hogyan tudnánk ezt megmenteni. És kértünk ezért egy házbizottsági ülést, amely negatív eredménnyel zárult, a szocialisták azt mondták, hogy a maguk részéről szó sem lehet arról, hogy elhalasszák, és a mai nappal lényegében elvették az emberektől a gyerekek után járó adókedvezményt. Úgyhogy magam sem tudom most igazából, hogy múlt vagy jövő időben érdemes erről beszélni, de szeretném erőltetni ezt a kérdést továbbra is, és kérem, hogy ne tekintsük elvesztett csatának a gyermekek után járó adókedvezmény ügyét se. Jól változtatni egyébként nem lehet csak úgy, ahhoz tapasztalat, türelem és valamennyi tudás is szükséges. Ilyenkor mindig három dolgot kell szem előtt tartani: hogy mik azok a hibák, amelyek korábban már megtörténtek, vagy mi követtük el vagy más kormányok, de amelyeket nem érdemes a változást előidéző döntéseknél újra elkövetni. A második dolog, amit mindig tudni kell, hogy mik azok a jó dolgok, amiket nem szabad megváltoztatni és a harmadik, hogy hol akarok változtatni. Hogy hol vannak azok a pontok, amelyek áttörést jelenthetnek, amelyek gyors, és mélyreható változást jelentenek. Most történnek mindenfajta döntések, akinek van egy kis élettapasztalata, az láthatja, hogy ma éppen azért nem változnak meg lényeges pontokon a dolgok, azért nem tudunk a rossz dolgokon úrrá lenni, mert mindent meg akarunk változtatni. Ha valaki mindent meg akar változtatni, akkor semmit sem tud megváltoztatni. Ki kell jelölni azokat a pontokat, ahol azt gondoljuk, hogy ha ott változás történik, akkor ott egy minőségi javulás következik be. A magyar nyelvnek vannak ilyen mondásai: sokat akar a szarka, nem bírja a farka, sokat markol, keveset fog. Ez a népi bölcsesség igaz egyébként mi szakmánkra is. Én azt gondolom, Magyarországon legalább három ponton kell áttörésszerű változásokat elérnünk, és akkor a helyükre kerülnek a dolgok. Mert az is fontos, hogy nem azért kell valamit megváltoztatni, mert akkor attól új lesz, vagy haladó, vagy a jó ég tudja milyen, hanem azért, és azokat a dolgokat, amelyek nincsenek a helyükön. A változásnak van egy célja, van egy értelme. Az, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.

Jó, de ebben azért nem árt többé-kevésbé egyet is érteni akár a politikai versenytársakkal, akár a saját oldal különböző képviselőivel. Persze, kéne államháztartási reform, persze, kéne adóreform, persze kéne ez, meg az, de mindenki másként gondolja.

Azért kezdtem a parlamenti felszólalásomat úgy, hogy vannak rossz dolgok, amiket meg kell változtatni. De abban, hogy mit és hogyan kell megváltoztatni, a politikai pártok, bár jó volna, általában nem szoktak egyetérteni. Ez nem olyan nagy baj. Ebből van a verseny. Választások előtt 5 hónappal pedig végképp érhető, ha nem értenek egyet abban, hogy mit kell megváltoztatni. De, és ezt mondtam: van egy olyan dolog, amiben könnyen egyet tudnánk érteni, ahol semmi akadálya az egyetértésnek, hát akkor értsünk egyet itt. Nevezetesen abban, hogy mit nem kell megváltoztatni, abban mindig könnyebb egyetértést kialakítani. Ezért tettem meg a nemzeti garanciatörvényre úgy a javaslatomat, hogy azokat a dolgokat foglaljuk bele, amit nem akarunk megváltoztatni.

Akkor nézzük azokat, amiket viszont önök szerint meg kellene változtatni, mert mindenki beszél az adóreformról, mindenki beszél az államháztartási reformról, és ez két elég nagy téma ahhoz, hogy legyen miről beszélni. Hogyan gondolja a Fidesz, hogyan kellene megváltoztatni anélkül, hogy az államháztartási reform túl nagy társadalmi feszültséget okozna, hiszen ez például azt jelenti, hogy bizonyos emberek el fogják veszíteni az állásukat.

Nem biztos, hogy itt kell megfogni a dolgot. Azonosítsuk be először a bajokat. Az első baj az, hogy bár a gazdaság nő, valójában az ország adóssága is nő. És nem a fizetettségünk nő, nem a pénzünk lesz egyre több, hiába dolgozunk egyébként egyre többet és látszólag kapunk fizetést, hanem valójában a közös adósságunk növekszik egyre inkább. Ez az első problémánk, ezt nevezik költségvetési hiánynak. A második problémánk az, hogy a magyar gazdaság kettészakadt, van egy jól menő része, ebbe néhány magyar milliárdos vállalkozó, illetve a nagy nemzetközi cégek tartoznak, és vannak a kis- és középvállalkozók, akik pedig a túlélésükért küzdenek. A legtöbb ember egyébként itt a kis- és középvállalkozóknál áll alkalmazásban, több mint kétmillió ember, és az a siker és jólét, amit a nagy cégek el tudnak érni, külföldiek és néhány magyar, az nem kapcsolódik össze a kis- és középvállalkozók világával, nem csorog le rajtuk keresztül az emberekhez.

Ráadásul túl kevés az aktív dolgozó még így is, tehát nem a munkanélküliség nagy Európához képest, hanem az, hogy kevesen dolgoznak.

A 400 ezer munkanélküli az sok. Különösen arról van szó, hogy ezek olyan emberek, akik akarnának dolgozni. Mert minden társadalomban vannak olyanok, akik mást választanak, vagy nehezen állnak kötélnek, ha munkáról van szó. Nyilván róluk is kell gondoskodni, rájuk is kell gondolni, de azért a legfontosabbak mégis azok, akik szeretnének dolgozni, de miután rosszul van szervezve az élet, egész egyszerűen hiába akarnak, nem jutnak munkához. Most ez a baj tömege. És nézzük, hogyan lehet ezt megváltoztatni?! Melyik az a pont, ahol minőségi áttörést lehet elérni? Szerintem az adócsökkentéssel. Magyarországnak egy radikális adócsökkentést kell végrehajtania, a radikális adócsökkentéssel arra kell ösztönözni a magyar vállalkozókat, hogy adjanak munkát az embereknek, ha kisebbek lesznek a járulékok, sokkal több embernek adnak majd munkát, ha sokkal több ember dolgozik, akkor több az államnak is a bevétele. Nem azt a keveset kell másképp elosztani, ami most van, mert annak a vitának sosincs vége és a végén mindenki megharagszik mindenkire. Azt, ami fogy vagy kevés, és így is szűkös, azt nem lehet egyre többfelé elosztani, ebből csak egy rossz hangulatú, elégedetlen, kilábalni nem képes ország keletkezik. Tehát nem arról kell vitatkoznunk, hogy a mostani kenyeret hogyan szeleteljük okosabban, persze biztosan lehetne okosabban szeletelni, de a lényeg az, és javaslom, hogy erről folyjanak a viták, hogy hogyan tud a magyar gazdaság a ma dolgozni akaró, de munkához nem jutó 400 ezer embernek munkát adni, és akkor sikerül közösen egy nagyobb gazdaságot létrehozni. Szerintem nem a kormánynak kell kigondolnia a radikális adócsökkentést. A kormánynak a felelősséget kell érte viselnie, és meg kell hoznia a döntést. De kigondolni, szakmai értelemben összeilleszteni, azt a magyar gazdasági élet szereplői meg tudják tenni. Most már túl vagyok egy tucatnyi konzultáción, mármint gazdasági konzultációs megbeszélésen, találkoztam nagyvállalkozókkal, gazdasági kutatóintézetek vezetőivel, roma vállalkozókkal, találkoztam építészekkel, kisvállalkozókkal, tehát látom, hogy rendelkezik a magyar társadalom azzal a tudással, ami ahhoz kell, hogy egy életképes, egyszerű, átlátható és a mai terheknél sokkal kisebb súlyt, elvonást jelentő új adórendszert hozzunk létre.

Még egy gazdasági kérdés. Azzal én is egyetértek, meg szerintem sok elemző egyetért, hogy most már nemcsak sokat, de hatékonyabban is és jól is tudunk dolgozni, de mi van azokkal a területekkel, ahol ez nem így van? Hogyan lehet a gazdaságot fejleszteni, és vagy azokat az ágazatokat átalakítani hatékonyabbá és jobbá tenni, vagy pedig adott esetben bizonyos dolgokra azt mondani, hogy akkor ezt ne csináljuk tovább?

Szerintem a magyar kis- és középvállalkozóknak jár még egy esély. Az áfa visszatartása, meg az európai uniós támogatásoknak az áfával való megterhelése, szerencsétlen dolgok. Tehát ha kapnak egy esélyt a magyar kis- és középvállalkozók, akkor mindenki, aki képes egészségesen fejlődni, aki dolgozik, akiknek versenyképes és piacképes ötletei vannak, az meg fog erősödni. Bízni kell bennük. Egy Széchenyi-terv típusú javaslatot kell megfogalmazni, hogyha a mostani kormánynak Széchenyi nem tetszik, akkor hívjuk másképpen. Tehát valamilyen tőkejuttatással, kedvező hitelkonstrukciókkal lehet eredményt elérni. Összességében egyébként azt kell mondanom, hogy a gazdaságnak elsősorban az a része beteg, ott vannak a legnagyobb gondok, ahol az államnak vannak döntési jogai. Az a része a gazdaságnak, ahol az államnak nincs szerepe, az még úgy-ahogy, azzal a kettészakítottsággal, amit mondtam, elmegy, ezért van az, hogy van azért Magyarországon egy három és négy százalék közötti gazdasági növekedés.

Korábban említette a magyar nagytőkét, hogy a magyar nagytőkének jó lenne akár közvetlenül is benne lennie a politikában.

Fordítva. Azt gondolom, hogy a politikának kell kinyitni a kapukat, és meg kell hívnia, tehát nem be kell törni kívülről a nagytőkének, ki kell nyitni a kapukat és azt kell mondani, hogy vannak olyan területek, amelyeket nem a kormány működtet. Ilyen például a magyar gazdaság. Ennek a területnek vannak szereplői. Ilyenek a magyar kis- és középvállalkozók, mert azért mégis elsősorban magyarok vagyunk, nekünk az ő érdekeiket kell szem előtt tartani. Ráadásul ők adnak kenyérkereseti lehetőséget a legnagyobb számban a többi magyar embernek. A nagytőke képviselőit meg kell hívni, le kell ültetni az asztalhoz, konzultálni kell velük, mert mindannyian abban érdekeltek, hogy a magyar gazdaság jobban működjön, és a kormánynak ezekből a konzultációkból kell mindig leszűrni azt, hogy mi jó, mi nem jó. Az a kormány, amelyik azt hiszi, hogy ő jobb gazdaságpolitikát tud csinálni, mint azok, akik valójában működtetik a gazdaságot, szerintem téved.

Tartalmi kérdések mellett úgy tűnt számomra, hogy formai megújuláson is átesik, átesett a Fidesz, visszatért a narancsszín, talán mintha lenne egy kis nosztalgia a régi, a fiatalos, a rendszerváltó Fidesz felé, és talán lenne egy kis remény, hogy lehet, hogy ez újabb szavazókat is hoz.

Nem vagyunk mi még olyan öregek, hogy nosztalgiáznunk kelljen. Sőt, talán még azt is mondhatom, hogy legszebb férfikorban vagyunk, ilyenkor érzi magát az ember talán leginkább tetterősnek, és gondolja azt, hogy még van benne életerő, meg tenni akarás, de ugyanakkor már összegyűjtött annyi tapasztalatot, hogy a kettőt képes legyen összhangba hozni: tapasztalat meg tetterő. Negyvenes éveikben járó emberek adják a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség gerincét. Persze ott vannak az idősebbek, meg a fiatalabbak is, de semmiképpen sem érzem öregnek a mi pártunkat, de örülök annak, hogy most már az idősek is a nyugdíjas tagozatunkon keresztül ott vannak velünk. Úgy döntöttünk, kezdeményezzük, hogy 2006 legyen a változás éve. Ezt tartjuk a legfontosabbnak és mi azt is megvizsgáltuk, hogy ezt a változást hogyan, miképpen kell végrehajtani, és mi hogyan tudunk segíteni az embereknek, hogy ez a változás bekövetkezzék. Azt mondtuk, hogy mi, akik magunkat a jövő szövetségének érezzük, képesek vagyunk arra, hogy segítsünk az embereknek, hogy bekövetkezzenek a változások és a dolgok a helyükre kerüljenek. A narancsszín ehhez szerintem passzol. Nemcsak arra van ugyanis szükség, hogy jó döntéseket hozzunk, hanem vissza kell hozni azt a bizakodást, türelmet, egymás felé forduló bizalmat, azt a felpezsdülést, ami a rendszerváltáskor olyan jótékonyan járta át az országot. Akkor lelkileg is jobb állapotban voltunk, mint amilyenben most vagyunk. Ezek a jó lelki dolgok szétfoszlottak, belefáradtunk az elmúlt 15 évbe. Ezeket vissza kell hozni. Ezek meg tudnak születni, akkor sem kívülről kaptuk őket, hanem belőlünk születtek meg ezek az érzések és hangulatok. Ezeket újra létre kell hozni, és a narancs számunkra a napfény színe. Jó okunk van arra, hogy bizakodjunk.

Csak nehogy átmenjen pirosba ez a narancs.

A vörös a vér színe, a narancs pedig a napfény színe, mindenki eldöntheti, hogy ha a jövőre gondol, melyikkel szeretné együtt tölteni a következő néhány esztendőt. Én a vöröstől mindig tartok, megtanultuk, hogy az a vér színe, a veszély színe, ezért vagyunk inkább narancsosok.

Elkezdődött a kampány. Elég kiélezett a két párt közötti verseny. Milyen kampányra számít ön, tehát megint egy élesebb, vagdalkozóbb kampány jön, vagy pedig ez a picit nyújtom a másik felé a kezemet, picit középre húzok, picit puhítok a dolgon, esetleg erre számítanak, hogy a bizonytalanokat akarja mindenki megnyerni...

Szerintem az ember semmiben sem lehet sohasem biztos, ha arról van szó, hogy egy-egy ember hova fog szavazni. Persze Magyarországon is azért lassacskán kialakulnak hagyományok, úgy, mint a boldogabb demokráciák esetében, ahol nem volt külföldi megszállás és nem volt egypártrendszer, ott azért van egy hagyomány, vannak értékrendek és lényegében családok is hagyományozzák egymásra a politikai szokásokat. Majd Magyarországon is lesz ilyen, kialakulóban van ez, de azért sohasem szabad, hogy a pártok úgy tekintsenek a választópolgárokra, mintha azok az ő tulajdonaik lennének, mintha tárgyaik lennének. Mindig úgy kell tekintenünk az emberekre, mint akiknek megvan a maguk szabad akarata, bölcsességük és majd mérlegelni fognak és döntést hoznak. Ezért én mindig azt mondom, hogy ha változást akarunk, akkor ne a tegnappal, ne a tegnap vitáival, meg ne az ellenféllel foglalkozzunk, hanem kizárólag a holnappal, a saját elgondolásainkkal és figyeljünk az emberekre. Nekünk az emberekkel kell szövetséget alkotni, nekünk velük kell összeszövetkeznünk azért, hogy képesek legyünk végrehajtani azokat a változásokat, amelyeket akarunk, és meg tudjuk őrizni, meg tudjuk védeni azokat a dolgokat, amelyeken nem szeretnénk változtatni. Tehát szabad, biztonságban élő emberek szövetségeként képzeljük Magyarországot, ezért nem az ellenféllel, hanem a választókkal kell foglalkoznunk.

radio.hu - fideszfrakcio.hu