Amikor Vadai Ágnestől a Portré rovat szerzői azt kérdezték, hogy "hosszú politikai önmegtartóztatás után, 25 évesen, miért épp a szocialistákhoz igazolt", a főnyomozó asszony szokatlan őszinteséggel tárta fel családi múltját:

"Fontos volt az otthoni példa. Szüleim például párttagok voltak a rendszerváltozás előtt, apu még munkásőr is. Amire gyerekként úgy emlékszem, hogy amikor vasárnaponként szolgálatban volt, mindig kétszer ebédeltem. Én vittem ugyanis neki az ebédet, ő meg ott aludt. Anyukám pedig a pártbizottságon dolgozott, még az első titkár forgószékébe is beleülhettem. De ebbe az irányba vitt a mások iránti szolidaritás érzése is. (HVG, 2004/51)

Mindenesetre a szocialista Vadai-rajongók azért megnyugodhattak, hogy munkásőr apun és pártbizottsági anyun kívül Ágnesnek a szolidaritás is eszébe jutott, amikor a párt felé vette az útját.

De térjünk is át a legfrissebb portréra. A számos hatáskörétől megfosztott s emiatt igen durcás Steiner Pál szocialista polgármester és országgyűlési képviselő nem akart lemaradni párttársa mögött, ezért úgy döntött, hogy életének még intimebb részleteibe enged bepillantást az olvasó nagyobb gyönyörűségére.
Steiner hamar lezavarja mozgalmi múltját: 18 évesen MSZMP-tag, KISZ-titkár, politikai munkatárs a pártbizottságon, MSZP-alapító, majd az újságíró spontán kérdésére a lényegre tér, amit érdemes szó szerint ide másolni: (A finnyásabbak itt hagyják abba az olvasást.)

Miközben készültünk a beszélgetésre, nézegettük a régi fotókat, és nem hittünk a szemünknek: ma sokkal soványabb, és más a frizurája is. Nagy lemondások árán adott le a kilókból? Ez volna a kötelező szocialista imázskúra?

Jól látják, hogy gigantikus harcot folytatok a kilókkal. Még egy tízest le kell adnom. De mi köze a pártnak ahhoz, hogy már nem tudok fél lábon zuhanyozni, és beleizzadok az ingeimbe? A feleségem szólt, hogy "a nagy hasadtól nem lehet hozzád férni".

Szegény asszony...

fideszfrakcio.hu