Nyílt levél Demszky Gábor főpolgármester úr részére
Budapest


Tisztelt Demszky Gábor!


Ön nyolc esztendővel korábban, 1994-ben Budapest főpolgármestereként - az akkori köztársasági elnökkel együtt, a nyilvánosság előtt, "a nemzet nevében" - lakást ajándékozott "a nemzet költőjének", Faludy Györgynek, aki több évtizedes emigrációból tért haza szülőföldjére.
Nyolc esztendővel később, 2002-ben Faludy György arról kellett értesüljön, hogy az a lakás nincs a "nemzet költőjének" tulajdonában. A költőt a hivatal lakbérfizetésre, vagy kiköltözésre szólította fel.
Miután az ügy kipattant, Önnek a nyilvánosság számára 2002-ben mindössze annyi volt a közölnivalója, hogy hivatala hajlandó hozzájárulni annak a lakásnak a megvásárlásához, amelyet nyolc esztendővel korábban egyszer már Göncz Árpád köztársasági elnökkel együtt odaadományoztak Faludy Györgynek. Egyúttal másokat is felszólított, pénzadományaikkal járuljanak hozzá a kérdéses lakás vételárának kifizetéséhez.
Ön nem mondott igazat, Ön egyformán nem tartotta adott szavát sem nyolc évvel korábban, sem most, amikor cselekednie kellett volna : megtenni azt, amit nyolc évvel korábban, állításaival szemben, elmulasztott.
Tisztelt Demszky Gábor!
Az adott szó becsülete a magyar és az európai kultúra szerves részét jelentette az elmúlt ezer esztendőben. Mindez különösen igaz volt politikusaikra, vezetőikre.
A magyar és az európai történelem számos olyan politikus emlékét őrzi, akik számára adott szavuk egyet jelentett becsületükkel, életükkel.
Miképp fordulhatott elő, hogy Ön e fentebb részletezett ügyben legalább két esetben, egyszer 1994-ben, egyszer pedig 2002-ben nem mondott igazat a nyilvánosság előtt?
Miként fordulhatott elő, hogy tudatosan félrevezette az ország közvéleményét?
Miért nem jelent az Ön számára semmit az adott szó becsülete?

Válaszát várva :

Az O r b á n hegyi Polgári Média Klub tagsága


Budapest, 2002. szeptember 25.