A múlt héten Orbán Viktor volt miniszterelnök a kampány pártpolitikai harcain felülemelkedő, öt pontból álló kétharmados garanciatörvényre tett javaslatot. A kormányfő a javaslatra reagálva arra biztatta az ellenzék vezetőjét, nyújtsa be indítványát az Országgyűlésnek, sőt ki is egészítette a szocialisták (és persze saját maga) számára olyan fontos garanciákkal, mint például a privatizációval megszerzett tulajdonosi javak szentsége. Elégedetten leült, majd váratlanul átrohant riválisához, és együttműködési hajlamot mímelő gesztusokkal tárgyalt a törvényről Orbán Viktorral. A volt miniszterelnök - szaván fogva Gyurcsányt - be is nyújtotta a javaslatot, amely kétharmados törvénnyel biztosítaná, hogy a gáz, a villamos áram és a gyógyszer árát ne lehessen többé az inflációt meghaladó mértékben emelni, hogy a vállalkozók áfa-visszatérítését ne lehessen a költségvetés helyzetére való tekintettel jogtalanul hónapokra elhalasztani. És hogy a gyermekneveléshez törvénnyel adott adókedvezményeket mint szerzett jogot utóbb ne lehessen eltörölni, a 13. havi nyugdíjat ne lehessen megszüntetni, a panelházak felújítási programjának végrehajtását ne lehessen kormányváltás esetén félbehagyni.

Ha tehát Gyurcsány komolyan gondolja a társadalmi igazságosságot, a jogbiztonságot, a szociáldemokrata értékeket, nem tehet mást, mint hogy támogatja a javaslatot. De a kormányfő nem szabad ember. Így aztán az MSZP nem engedett meg neki mást, mint hogy tegnap újabb napirend előtti felszólalásában előadja pártja három tyúklépéses javaslatát. A demagógia eszközeit bátran felhasználó Gyurcsány ezt az alkalmat sem szalasztotta el, hogy az ellenzék vezetőjét lejárató jelzőkkel illesse. Parlamenti pamfletjében ismét olyan képet igyekezett kialakítani egy gazdasági sikerekben is bővelkedő négyéves ciklust miniszterelnökként jegyző Orbán Viktorról, mint aki "szélkakasként" változtatgatja álláspontját, mint aki nem dolgozott az előző három évben. És miközben nyilvánvalóvá vált, hogy az Országgyűlés a kormánypártok támogatása híján "természetesen" nem szavazhat az ellenzéki garanciajavaslatról, aközben Gyurcsány Ferenc - együttműködési készségét szajkózva - a miniszterelnöki szobába invitálta a pártok vezetőit egy kis zárt ajtók mögötti beszélgetésre.

Akinek még volt illúziója, tegnap meggyőződhetett arról, hogy ezekkel a szocialistákkal nem lehet tárgyalni, nem lehet megállapodni. Gyurcsány egyik nap igazságosabb, élhetőbb Magyarországról szónokol, majd másnap a legszegényebbek megsegítése mellett a milliárdosokból álló elit támogatásának szükségességéről beszél. Azt meri állítani, hogy a családtámogatási rendszer átalakításával a gazdagoktól vettek el adókedvezményt, hogy ezt a pénzt családi pótlék formájában a legszegényebbeknek juttassák. Mintha az adókedvezményt valóban csak a gazdagoktól vették volna el, és a családi pótlék valóban csak a legrászorultabbaknak járna, a gazdagoknak nem.

Pedig ha valóban igazságosabbá akarták volna tenni a gyermekes családok támogatását, akkor pluszforrást kellett volna bevonni a rendszerbe, például a százmilliós osztalékok - amiből Gyurcsány Ferenc is részesül a privatizált nemzeti vagyona révén -, az árfolyamnyereségek kíméletlen megadóztatásából. Enélkül bajosan beszélhetünk igazságos közteherviselésről.

Ma már világosan látszik: a kormányfő a propagandával és az alamizsnával megtéveszthető, szegénységben tartott választók szavazatával akarja megnyerni a választást, hogy továbbra is kiváltságos helyzetben tudhassa magát és milliárdos elvtársait. Természetesen a széles értelemben vett középosztály - bérből és fizetésből élők, kis- és középvállalkozók - kontójára. Ezért nem tud igent mondani Orbán garanciatörvényére.

Forrás: Torkos Matild, 2005.11.15. - Magyar Nemzet