A nyilatkozatokkal megidézett jelenségben nem is annyira az álláspont változása a figyelemre méltó, mint inkább az időközi miniszterelnök zavarodottsága, lassú reakcióideje. Mintha nyolc napig nem lett volna bátorsága a kormánytöbbség erejével félresöpörni Orbán Viktor indítványát, s akkor is csak azután szánta el magát erre, hogy az MSZP frakcióvezetője már kimondta helyette a boldogító nemet. Előtte már a hatalompárti sajtó véleménydeformálói is zajosan biztatták a koalíciós partner által megalázó módon kikacagott minimumprogramba és eredménytelen négypárti egyeztetésbe bonyolódó politikust a konfrontáció vállalására.

A szokatlan zavar, a kezdeményezőképesség elvesztésének egyetlen oka a demokratikus ellenzék vezetőjének parlamenti szónokként való visszatérése. A történtek megerősítik azon, némi személyiség-lélektani ismerettel is alátámasztott meggyőződésemet, hogy éppen azért szólította naponta agresszíven a parlamenti arénába a baloldal vezére gyűlölt riválisát, mert nagyon is félt ettől a visszatéréstől. Gyurcsány Ferenc maga gondoskodott arról, hogy Orbán Viktor megszólalása minden mást háttérbe szorító belpolitikai esemény legyen, alaposan megtámogatva a Csipkerózsika-álmából ébredő Fidesznek a változás fogalma köré épített kampányát. A nemzeti garanciatörvényt persze túlzás lenne zseniális húzásként értékelni, sőt bárki jó lelkiismerettel kampányfogásnak is nevezheti - kivéve azokat, akik e korai kampánystartot kikényszerítették. A szociális vívmányokat rendhagyó módon kétharmados törvénybe betonozó javaslat erénye, hogy a jelenlegi kormány erőfeszítéseit is elismerve gyengíti azok érveit, akik a Fidesz visszatérésével fogják riogatni a nyugdíjasokat vagy a panelben élő városiakat. Stabil gazdasági viszonyok között egy ilyen jogszabály elfogadása nem okoz felfordulást. Egy ponton megy szembe élesen a kormánypolitikával; ez a családtámogatás ügye. Nem véletlen, hogy itt indított megkésett offenzívát az MSZP.

A népszerű elemeket tartalmazó garanciatörvény ügyesen ötvözi a változás és a biztonság igényét. Ennél is rosszabb hír a kormányoldal számára, hogy megtörte a miniszterelnök kommunikációs egyeduralmát. Pedig a kudarcos választójogi ötlete után a száz plusz akárhány lépés program keretében egészen értelmes három pontot hirdetett meg Gyurcsány Ferenc hétfőn a parlamentben - nem csoda, hiszen a Fidesztől lopta el az összeset. Csakhogy bejelentéseiről rögtön elterelte a figyelmet, amikor láthatóan önmagát is meglepve a dolgozószobájába invitálta a pártelnököket a Gyertek velem, én sem megyek sehova! mottó jegyében.

A napokban közölt közvélemény-kutatások csupán azt tükrözik, hogy az ellenzék vezető ereje a politika küzdőterére lépett: a Fidesz-tábor aktívabbá válása a szocialisták gyengülése nélkül is újra láthatóvá tette a két nagy párt közti különbséget. Bár a kívülálló néha úgy érzi, ez már az intenzív kampány ideje, még csak a bemelegítő gyakorlatoknál tartunk. De ennyi is elég volt ahhoz, hogy - illúzióink ne legyenek: csak átmeneti - zavar támadjon a látványkormányzás gyurcsányi gépezetében.

Forrás: Szerető Szabolcs - Magyar Nemzet