Tették ezt úgy, hogy a Csepel-sziget és Budapest többi kerülete közötti átjárást, közlekedést nem javították, tették ezt úgy, hogy Magyarországon a 40-50 ezres településeknek is lehet ma önálló kórházuk, míg a Csepel-szigeten közel 200 ezer ember lakik. Csepelen ma a jól működő szülészeti, belgyógyászati, sebészeti osztályok helyén már csak elfekvő és rehabilitációs részleg működik. Ehhez képest az aktív fekvőbeteg ellátást átvevő pesterzsébeti épületekben túlzsúfoltság van, állandósultak a botrányok.

Az elmúlt két év tapasztalatai nyilvánvalóvá tették: valamennyi érv, amely a Csepeli Kórház bezárása ellen, fenntartása és fejlesztése mellett szólt, igaznak bizonyult. Ki kell mondanunk: eljött az idő, hogy a kórház bezárásáról döntők elismerjék súlyos tévedésüket, eljött az idő, hogy a Csepel-szigeten élők, a civil szervezetek, politikai pártok közösen álljanak ki, fogjanak össze a kórház önálló működésének helyreállításáért.

Azt szeretnénk, ha közös kezdeményezésünk nem válna pártpolitikai csatározássá. 2003-ban - legalábbis a szavak szintjén - valamennyi csepeli politikai és civil szervezet ellenezte a kórház bezárását. Ezért arra kérjük kerületünk valamennyi politikai pártját, civil szervezetét, Podolák György, Avarkeszi Dezső országgyűlési képviselőket, valamint Tóth Mihály polgármestert: álljanak kezdeményezésünk mellé, aláírásukkal és aláírásgyűjtő-munkájukkal is támogassák a Weiss Manfréd Kórház önálló, önkormányzati fenntartású, négy alapszakmás közkórházzá történő visszaállítását! Csepel, a csepeliek esélyegyenlősége, egészségügyi ellátása váljon pártokon felül álló, közös ügyünkké!

Németh Szilárd
csepeli országgyűlési képviselő

Tari Tamás
elnök
Magyar Májátültetettek Érdekvédelmi és Sport Egyesülete