Michelangelo Dávidja, melyet a világ egyik legszebb szobrának tartanak, mentális zavarokat okozhat a túlzottan érzékeny látogatókban és a kulturált emberekben - állítja egy firenzei pszichiáter. Dr. Graziella Magherini egy éves tanulmányának előzetes eredményeit mutatta be egy szimpóziumon Firenzében, ahová a mezítelen, márványszobor évente 1,2 millió látogatót vonz.
A kutató szerint Dávid különleges emocionális hatással van bizonyos látogatókra. Magherini a jelenséget "Dávid-szindrómának" nevezte el, mely szerinte főleg a párokra vagy a magányos bámészkodókra van hatással. Az állapot hasonlít a kutató által a hetvenes években definiált Stendhal-szindrómához, azaz szédülést és tájékozódási zavart jelent.
A francia író után elnevezett betegség - mert Stendhal volt a leghíresebb áldozat - tájékozódási zavart és ideiglenes pánikreakciókat vált ki. Stendhal annak idején részletes leírást adott betegségéről, saját szavaival "extázisról, mennyei megérzésekről és szívdobogásról" volt szó. Stendhal úgy érezte, az élet elhagyja, mindig annak tudatával élt, hogy egyszer csak meghal.
Az elmúlt 10 évben Magherini több mint 100 embert vizsgált meg, akik a firenzei Santa Maria Nuova kórházba rohantak hasonló tünetekkel közvetlenül azután, hogy hasonlóan nagyszerű műremekeket vizsgáltak meg. A művészeti mámort számos tényező válthatja ki, többek között az utazással járó stressz, a szép műremekek okozta telítettség érzés és az ember érzékenységének foka.
A kutató szerint nem kellene elfelejteni, hogy a műalkotások nagyon erőteljes stimulációt hordoznak és ennél fogva a tudatalattinkban rejlő emlékeinket stimuláljáj, néha krízist váltva ki. A Dávid szobor így a Stendhal-szindrómához hasonló tüneteket okozhat. A múzeumon kívül végzett felmérések és a vendégkönyv megvizsgálása során kiderült, hogy az 500 éves mestermunka sok embernél nehéz légzést, gyors szívverést, gyomorfájdalmat, szédülést és egyéb szélsőséges reakciókat vált ki, például agressziót vagy hallucinációkat.
Egyesek úgy vélik Magherini szerint, hogy a szobor él és beszél hozzájuk. A szobor azóta vált ki különböző érzéseket és vitákat az emberekből, amióta kiállításra került a firenzei Piazza della Signoria 1504-ben. 1501-ben Michelangelo vette kezelésbe a márványt, és ígéretéhez híven egyetlen darabból álló szobrot készített belőle.
1504. szeptember 8-án, három évvel később a szobrot kihelyezték a Piazza della Signoriára. 1873-ig ott is maradt kitéve az elemek hatásainak, ekkor azonban átvitték a Galleria dell'Accademia-ba. 1527-ben a szobor bal karja három részre tört. A 19. században az egyik tisztítóoldatban lévő sav károsította, majd 1991-ben egy mentálisan zavart művész, Piero Cannata kalapáccsal esett neki és törte le a szobor egyik lábujját.
Magherini tanulmányát Dr. Antonio Paolucci művészettörténész is támogatja. Őt nem lepte meg, hogy a szobor szélsőséges érzelmeket generál. A kutató szerint ugyanis a Dávid a világ öt-hat leghíresebb mestermunkáinak egyike. Az előzetes eredmények szerint az amerikaiak igen érzékenyek, mind Dávidra, mind a Stendhal- szindrómára. Az olaszok viszont a japánokkal együtt immunisnak tűnnek.

hirado.hu - fideszfrakcio.hu