Jámbor Gyula írása a Heti Válasz 2002. október 4-i számában

Nemhiába szerződtetett a balliberális koalíció egy igazi, gyakorló drámaírót a kormányba. Görgey Gábor remek ritmusérzékkel tette meg a kezdő lépést az oda-visszatáncolásban, és hűséges követőre talált a miniszterelnök személyében (D-209-es ügy), majd jött a Csillag-féle sztráda-közbeszerzési mutatvány. Mindannyiukat felülmúlta azonban László Csaba pénzügyminiszter, aki a köztelevízió kamerájába és ezzel több százezer választópolgár szemébe mondta: a szocialisták nem ígértek nagyarányú adócsökkentést. Legalábbis nem ő, nem 2003-ra, és nem a kulcsok tekintetében. A pókerarcú pénzügyminiszter a hármas kifogás ellenére is szaván fogható: "Az új kormány tervei szerint a személyi jövedelemadó-kulcsok jövőre csökkennek" - jelentette ki határozottan bizottsági meghallgatásán május 22-én. De ha a szocialisták és a szabad demokraták kampánybeli ígérethalmazát tekintjük át, tucatnyi eszmefuttatást és kijelentést idézhetnénk a miniszterelnöktől kezdve egészen a munkaügyi miniszterig és tovább, akik egyfelől bruttó béremelést, másfelől lényeges köztehercsökkentést tartottak szükségesnek az uniós csatlakozás előtti évben.
A pénzügyminiszter a jól bevált érveléssel indokolta - az általa egyébként el sem ismert - hátraarcot, miszerint a kormányváltáskor még nem ismerhette a gazdaság pontos állapotát. A védekezés hatásosságából viszont sokat levon, hogy maga a miniszterelnök korábban többször is úgy nyilatkozott: "az ország működőképes, a gazdaság erős". Ráadásul a szocialista politikusok azt is megfogadták, nem fognak kitérni ígéreteik teljesítése elől nem látható egyensúlyi nehézségekre hivatkozva. A "legjobb védekezés a támadás" elvet követve László Csaba egyébként a politikai folklór körébe utalta a szocialistáknak vagy a neki tulajdonított adócsökkentési ígéreteket, ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás óta eltelt évek legnagyobb adócsökkentését jelenti a jelenleg a parlament előtt fekvő törvényjavaslat.

A makacs tények

A koalíciós tárgyalások idején a sajtó a két párt adópolitikájában vélte felfedezni a legnagyobb ellentétet. Az SZDSZ a vitákat kiváltó, "gatyaletolós" óriásplakáton propagálta 18 százalékos, eleinte két-, majd egykulcsos, lineáris személyi jövedelemadó-reform elképzeléseit. "Rámegy a gatyájuk? Ideje váltani. Az SZDSZ csökkenti az adókat. SZJA: 18%" - láthattuk a plakátokon. Eszerint a 2,4 millió forintos határig, vagyis havi bruttó 200 ezer forintig - a minimálbér négyszereséig - mindenkinek 18 százalékot kell adóként lerónia, s csak ennél magasabb jövedelem esetén lép be a 36 százalékos kulcs. A korszakváltás programja nevet viselő dokumentum szerint - amit többek közt Csillag István szerkesztett - 2006-ra a 36 százalékos kulcs akár el is hagyható.
A szocialisták azonban továbbra is három kulcsban gondolkoztak. Hatszázezerig 13, 2,4 millió forintig 25, fölötte 40 százalékos adómértéket tartottak üdvözítőnek. László Csaba pénzügyminiszter-jelölti parlamenti meghallgatásán is ez utóbbi elképzelést ismertette. A rendszert kiegészítette a minimálbér adómentessé tételével az alkalmazottak körében. Az elmúlt hónapokban a kormány adócsökkentési lelkesedése fokozatosan hagyott alább. Az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldalát is meglepte a kormány háromszázalékos szeptemberi béremelési ajánlata. Fájdalomdíjként a pénzügyi kormányzat az adócsökkentést kínálta, mint nettó béremelési lehetőséget. A jelenlegi 21 százalékos adóterhelést akkor még 18-ra kívánta mérsékelni a miniszter, ebből később 19, majd a végső ajánlat immár 19,8 százalék lett.
Ez szerepel ugyanis a múlt héten a kormány által benyújtott, a jövő évi adó- és járulékváltoztatásokról szóló törvényjavaslatban. Eszerint csupán az adótábla sávhatárai módosulnának, míg a kulcsok változatlanok maradnak. Az adótábla alsó sávjának határa 600 ezerről 650 ezer forintra emelkedik, míg a legfelső, 40 százalékos kulcs az 1,351 millió forintos jövedelemtől kezdődne. Az adójóváírás 18 százalék marad, és havi maximumának értéke továbbra is kilencezer forint lesz. A jóváírás az 1,95 millió forint jövedelem elérésénél szűnik meg majd teljesen. A nyugdíjjárulék 8-ról 8,5 százalékra emelkedik, az ennek negyedét jelentő kedvezmény is nő kettőről 2,125 százalékra. A minimálbéren vagy az alatta foglalkoztatottaknak továbbra sem kell adót fizetniük. A minimálbérnél többet, de évi 2,368 millió forintnál kevesebbet keresők pedig csak 0,125 százalékos adóteher-csökkenést élvezhetnek. A 2,4 millió és 3,9 millió forint közötti éves jövedelmek esetén viszont jelentős tehernövekedést hoz az úgynevezett járulékplafon növelése. Mivel ez az átlagbér két és félszeresére nő, nyolcszázalékos többletelvonással jár. (A javaslathoz természetesen még nyújthatnak be módosító indítványokat a parlamenti képviselők.) A Fidesz például az eredeti szocialista adókompenzációt kívánja benyújtani: szavazzák le, ha merik.

Együtt a tanár és a bankár

A Pénzügyminisztérium hatásszámításai szerint ha jövőre nem emelik a minimálbért, és az átlagos keresetnövekedés nem haladja meg a 7,4 százalékot, minden jövedelmi kategóriában csökken az adóterhelés. A legjobban a gyermektelen alkalmazottak esetében, hiszen ők korábban nem vehették igénybe azokat a kedvezményeket, amelyek a családosokat megillették. A havi 152 ezer forint bruttó jövedelemnél többel rendelkezők azonban rosszabbul járnak majd.
Ezekben a hetekben a koalíciós pártokon, a pénzügyi tárcán és a pénzügyminiszteren kívül nincs senki, aki üdvözölné a 2003-as adótáblát, és osztaná a kincstár optimizmusát. Szakszervezetek, adótanácsadók, vállalkozói érdekképviseletek sorban jelezték: elégedetlenek az adómérséklés mértékével. Még az SZDSZ országos tanácsa is azt kérte, hogy "a jövőben az irányban még határozottabb és erőteljesebb lépések történjenek". Emellett az ellenzéki pártok is tiltakoztak, és a szocialisták fejére olvasták, hogy nem tartják magukat a választási ígéreteikhez.
Elérkezett az igazság pillanata, és ez meglehetősen fájdalmas lesz a magyar adófizetők számára - nyilatkozta a Heti Válasznak Varga Mihály fideszes képviselő, a költségvetési bizottság elnöke. Értelmezése szerint a szocialisták adótörvény-javaslata nem ígér semmit, illetve csak annyit, hogy minden marad a régiben. A tavaszi választási ígéretekkel szemben tehát nem lesz komoly adócsökkentés. A sávhatárok módosítása valójában nem más, mint az infláció mértékéhez történő igazítás - állítja a volt pénzügyminiszter.
A fő problémát az jelenti, hogy idén magas, bruttó 17-19 százalékos az átlagos bérnövekedés. Ha az adókulcsok nem változnak, és a sávhatárok nem nőnek érdemben, az adózók jelentős része magasabb kulcs alá esik. Varga számításai szerint a szocialisták törvényjavaslatának az átlagbért keresők az egyértelmű vesztesei. Összességében csalódás az adótábla - mondja a fideszes képviselő, aki úgy vélekedik, hogy a kormány túlméretezett választási ígéreteinek teljesítése miatt kényszerpályára került. Amit bérben és nyugdíjban kiosztott, azt adóban, illetékben és általános forgalmiadóban igyekszik visszaszerezni.
Egy, a Fidesz szakértői által készített szakmai anyag szerint a minimálbér adómentessé tétele csak látszólag nagy újítás, hiszen a gyermekkedvezmények igénybe vevői számára eddig is az volt. Hasonló lesz a helyzet jövőre a magasabb jövedelemkategóriákban az adójóváírás következtében. Az adót csökkentő tételek közül 2002-ben várhatóan 83 milliárd forintot tesz ki a családi adókedvezmény. A szakértői anyag megállapítása szerint ennek jelentős része változik át adójóváírássá. Ez azt jelenti, hogy az adójóváírás ennyivel kerül kevesebbe a költségvetésnek, s valójában a többgyermekes családok számára ez a jótétemény nem jelent nettó bérnövekedést.
A szakértők kísérletet tettek az adóterhelés megbecsülésére is. Az a bruttó 85 ezer forintot kereső közalkalmazott például, akinek a bérét szeptember elsejétől ötven százalékkal megemelték, s így keresete 127500 forintra nőtt, idén 1,2 millió forintot keres, és nem csúszik át a felső sávba. Adóterhelése 20 százalékos. Ugyanezt az alkalmazottat 2003-ban 1,53 millió forint illeti meg, s ezzel részben már negyven százalékkal adózva 21,98 százalékos adóteher terheli.
Nem igaz tehát, állítják a fideszes szakértők, hogy csökkenne az adóterhelés, hanem éppenséggel nő. Még súlyosabb hibának tekintik a szerzők, hogy a 2003. évi átlagbér - amit bruttó 124 ezer forintra becsülnek - a kormánypártok ígéretével szemben belecsúszik a legfelső, negyvenszázalékos sávba. Ezzel az adórendszer egyenlőségjelet tesz az általános iskolai tanár és a bankár közé.

Lopakodó restrikció

Varga Mihály szerint a szocialisták eddigi kormányzati tevékenységének következtében nőtt az államháztartás hiánya, ami az év végére akár az 1100 milliárd forintot is elérheti. Úgy tűnik, hogy a 2002-es évről a kormány lemondott. A 2003-as évben irreálisnak látszik az Európai Unió által megkövetelt hiány megközelítése. A kormány a jövő évi prognózisában a GDP 4,5 százalékos hiányával számol. Ehhez azonban nagymérvű megszorításoknak kell következniük, ám ennek semmi jelét nem látni. A volt pénzügyminiszter szerint ennek két oka lehet: az MSZP-SZDSZ koalíció nem tartja tanácsosnak népszerűtlen intézkedésekkel előállni az önkormányzati választások előtt, vagy pedig tehetetlenül sodródik a pénzügyi kormányzat, mint 1994-ben. A fideszes honatya úgy véli: sok tekintetben visszatérőben van a Horn-éra gazdaságpolitikája, amely megszorításokkal, restrikcióval operált, és nem ösztönözte a vállalkozásokat. A kisvállalkozók támogatására elkülönített egymilliárd forint nemcsak az előző kormány több mint ötvenmilliárdjához képest szerény összeg, hanem a kormányzat hétmilliárdos mobil tenderjéhez is.

Fotó: Lenyó László