A múlt héten is lecsaptak két potenciális rendzavaróra, házkutatást tartottak náluk - az egyiknek a számítógépét is lefoglalták -, a kapitányságon órákig vallatták, rabosították őket, határozottan és keményen, ahogy a törvénytisztelő polgár elvárja az őt szolgáló bűnüldözőktől. Na jó, a két gyanúsított nem teljesen ártatlan, van nekik egy nagy bűnük: fideszesek a szégyentelenek, mondhatni, felforgató elemek. Azt vették fejükbe az elvetemültek, hogy akadnak a szocialistáknál alkalmasabb vezetői is az országnak, s a demokrácia engedékenységét kihasználva eme véleményüknek hangot adtak. Egy szórólapon Makó szocialista polgármesterének, Buzás Péternek a vagyongyarapodásáról tájékoztatták a város lakóit, s ezzel sajtórendészeti vétség bűncselekményének gyanújába kerültek. Martonosi György, Makó fideszes országgyűlési képviselője szerint két munkatársával, titkárával és kampányfőnökével szemben rendőrállami módszereket alkalmaztak, s politikai támadásnak minősítette a rendőrség eljárását. Deutsch Tamás a parlamentben azonnali kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy "ezzel a politikai nyomásgyakorlási eszközként használt rendőri fellépéssel kapcsolatban mikor és milyen formában kíván tisztázó vizsgálatot elrendelni". Gyurcsány Ferenc nem kívánta tisztázni az ügyet, fensőbbséges cinizmussal azt válaszolta, hogy Deutsch forduljon az ügyészséghez, hiszen "ön ebben nagyon jó". Az ügyészség vizsgálatot ígért, s hamarosan kialakítja az álláspontját. A baloldali lapok próbálják bagatellizálni az eseményt, ellentmondó híradásaikban valami pitiáner, jobboldali presztízscsatát sejtetnek a háttérben. Buzás polgármester állítja, ő törvényesen és tisztességesen gyarapodott (mi az hogy, nagyon is!), a szórólap csak a Fidesz kellemetlen helyzetének a bizonyítéka - egyébként neki semmi köze nincs semmihez.
A honi viszonyok ismeretében félő, a makói rendőrök sem felelősek semmiért. Csak tették a dolgukat. Meghurcoltak, megaláztak két ellenzékit. Bűnügyben nyomoztak, a megfélemlítés szándéka, politikai indíttatású túlkapásai, túlbuzgalmai, a lojalitáson túllépő intézkedései eddig is következmények nélkül maradtak, nem lesz ez másként a hátralévő néhány hónapban sem. Ellenzéki megmozdulások betiltása, szétverése, mozgalmak üldözése, tiltakozók bántalmazása belefér a gyurcsányi "politikai eszközök" tárházába, arról igazán nem a rendőrök tehetnek, hogy ezek oly kísértetiesen emlékeztetnek a pártállami diktatúra "agitpropos" módszereire. A szólásszabadság akkor is alkotmányos jog volt, aki élt vele, kapott a pofájára.
A makói szórólapok kapcsán lehetne akár megbocsátó kedélyességgel a szamizdatos idők romantikáján is nosztalgiázni. Csakhogy ma már állítólag (őszintén reméljük) más időket élünk. 1990-ben úgy döntött az ország, hogy a rendvédelmi szervek világos és egyértelmű, kifejezetten rendvédelmi feladatokat lássanak el, s soha többé ne legyenek politikai érdekek, játszmák kiszolgáló (és kiszolgáltatott!) eszközei. Bármilyen hihetetlen, a demokrácia szabályai még a baloldali hatalomra is érvényesek. Tudjuk, sokat nem tehetünk ellene, de azért mégis szólunk, nem szeretnénk (nem tűrjük?!), hogy a rendőri túlkapások, a hatósági agresszió, az erőfitogtatás, az önkény a kormány kampánystratégiájának a részévé váljon.

Forrás: Ugró Miklós, Magyar Nemzet, 2005. november 24.