Mint oly sokszor, ezúttal is kampánycélú melldöngetés, közönséges blöff zajlik. Miről is van szó? Az unió soros elnökségét betöltő Nagy-Britannia miniszterelnöke az európai költségvetés lefaragása érdekében megkurtítaná az új tagországoknak juttatandó támogatásokat. Ezt az elképzelést hevesen bírálják kontinensszerte, az Európai Bizottság is fenntartásait hangoztatja. Figyelemre méltó, hogy a hétmérföldes léptekkel Magyarország előtt járó új lengyel kormány mennyire önérzetesen utasítja el Tony Blair javaslatát. És ekkor, miután kirajzolódnak a várható erővonalak, megszólal Gyurcsány Ferenc, a senki által meg nem választott magyar miniszterelnök is.

Valamikor Sztálin fejlesztette tökélyre a többséggel szavazás módszerét. Ennek az volt a lényege, hogy a bolsevikok belső vitáiban, az előzetes helyzetfelmérés után, mindig az erősebb pártjára állt, így aztán észrevétlen maradt mindaddig, amíg szívós munkával be nem vette a hatalom sáncait. A párhuzam persze nem pontos, hiszen Gyurcsány Ferenc már réges-régen betöltötte a képességeinek megfelelő pozíciókat. Mindenesetre el kell ismerni, hogy a zsigeri igazodásban elődjét, Medgyessy Pétert is felülmúlja. Ez bizony komoly bravúr, hiszen a magyarországi baloldalon mások is mesterfokon képesek együtt szavazni a többséggel.
Gyurcsány Ferenc azt állítja, hogy a Blair-javaslat nyomán rosszabbul járó országok: "nem fognak úgy viselkedni, mint akik megengedhetik azt maguknak, hogy velük ezt a játékot játsszák."

Vegyük hozzá ehhez a miniszterelnök legkedvesebb fegyverhordozójának, Kóka Jánosnak a Brit Gyáriparos Szövetség kongresszusán elhangzott tegnapi nyilatkozatát. A gazdasági miniszter nem fogalmazhatott olyan nyíltan, mint Gyurcsány, hiszen végtére is személyes kontaktusba került a brit társadalom krémjével. Azért kivágta a rezet. Elmondta vendéglátóinak, hogy rossznak tartaná "az előzetes befeszülést". Lelke rajta, reméljük, angolul értelmesebben hangzott a nagy ívű megállapítás.
Ha végigtekintünk a Gyurcsány-Blair találkozók történetén, könnyűszerrel megállapíthatjuk, hogy a magyar miniszterelnöknek valahogyan nincs szerencséje brit kollégájával. Ennek leginkább az egyoldalú vonzódással vegyes kisebbségi érzés lehet az oka. A hatalomba avanzsált Altus-vezér már régen "kinézte" magának a brit miniszterelnököt, és eleinte alighanem őszinte csodálattal tekintett rá.

Mielőtt a Medgyessy Pétert és Kovács Lászlót száműző MSZP-puccs eredményeként felívelt volna a pályája, vitriolos írásaiban éppen Tony Blairre hivatkozva sürgette a magyar kommunista utódpárt megújulását. (Hogy a szerecsenmosdatáshoz semmi köze a Labournek, arról persze senki sem beszél.) Akkoriban - még sportminiszteri kinevezése előtt - előszeretettel terjesztette magáról, hogy ő a "magyar Tony Blair", amely híresztelés tréfának otromba, a brit miniszterelnök személyére nézve pedig sértő. Emlékszünk arra is, hogy a "magyar Tony Blair" micsoda lázas igyekezettel várta az igazi Blair magyarországi látogatását. A brit miniszterelnök gyors távozása nyomán támadt kommunikációs zűrzavart is érdemes felidézni. Akkor azt akarták elhitetni velünk, Blair nagyszerűen érezte magát az európai szociáldemokrata politikusok balatonőszödi csúcstalálkozóján, de bokros teendői miatt ott kellett hagynia a kompániát. Valójában ott és akkor Tony Blair némiképp összekülönbözött spanyol kollégájával, ezért távozott sietősen. Gyurcsánynak pedig maradt a máig elképesztő erővel ható mondat: "Levesszük a zakót, kényelmesen hátradőlünk, és beszélgetünk."

2004 novemberében londoni tárgyalásain Gyurcsány Ferenc éppen Tony Blair esetleges neheztelésével magyarázta, miért kell katonáinkat Irakban állomásoztatni. "Partnereink támogatást kértek tőlünk egy konkrét helyzetben. Mi azt válaszoltuk nekik, hogy nem, ez nem a mi dolgunk, hanem a tiétek, mi nem akarunk belekeveredni. Ha aztán pár hónap múlva majd mi fordulunk hozzájuk valamilyen kéréssel, például hogy könnyítsenek a magyar állampolgárok számára a vízumeljáráson, mert ez nagyon keserves nekik, azt mondhatják majd nekünk, hogy kérlek, ez a ti dolgotok, nem tudunk segíteni." Így fogalmazott Gyurcsány egy évvel ezelőtt, ma pedig a többséggel szavaz, meghúzódik mások árnyékában. Az erőterek változtak, a szervilitás nem.
Gyurcsány Ferenc alighanem elhiszi, hogy ma már rendreutasíthatja Tony Blairt.

A Magyar Köztársaságot felváltó Magyar Részvénytársaságban megszokott ez a stílus, különösen akkor, ha a vezérigazgató úr újra pályázik a tisztségre. Tony Blair brit miniszterelnök pénteken Budapestre látogat. Kíváncsiak vagyunk, Gyurcsány Ferenc hasonló hévvel ront-e a brit miniszterelnöknek, vagy újra köpönyeget vált, ötletszerűen, pillanatnyi személyes érdekeinek megfelelően. A kérdés költői, hiszen mindenki csak azt nyújthatja, ami önnön lényege. Bárhogyan alakul, Gyurcsány a többséggel szavaz majd, ebben biztosak lehetünk.

Forrás: Szentesi Zöldi László, Magyar Nemzet, 2005. november 30.